Jogos a felháborodás a török kormánnyal és rendőrséggel szemben. Jogos volt múlt vasárnap a robbantás helyszínén összegyűlt tömeg skandálása: "gyilkos Erdogan", "gyilkos rendőrök". A hatóságok végzetes mulasztást követtek el, amikor nem kapcsolták le időben a média által is ismert radikális iszlamista merénylőket. Yunus Emre Alagözről és társáról, Ömer Deniz Dündarról ugyanis régóta tudta a rendőrség, az újságok, és az adiyamaniak is, hogy ISIS-esek.

Olyannyira, hogy Alagöz a szír határhoz közeli Adiyamanban egy Iszlám Teaház nevű kávézót is üzemeltetett, amely a terrorszervezet tagjainak rendszeres találkozóhelye volt. Olyannyira, hogy Alagöz bátyja, Seyh Abdurrahman Alagöz volt az, aki a júliusi suruci öngyilkos merényletet elkövette. Olyannyira, hogy Dündar apja maga jelentette fel fiát, amiért az Szíriába ment, hogy az ISIS-hez csatlakozzon.

Az idősebb Alagöz testvérnek "csak" 33 kurd aktivistával sikerült végeznie. Öccse jobb munkát végzett: ő és Dündar 99 ember haláláért és több száz ember megsebesítéséért felelős. Az Iszlám Teaház gyakori vendége, az Alagöz-fivérek jó barátja volt az a Orhan Gönder is, aki június elején Diyarbakirban robbantott egy kurd tüntetésen.

A török kormány, a török rendőrség és a török titkosszolgálat azonban nem olvas újságot. Nem néz körül, nem tájékozódik. Mi mással magyarázható, hogy a sajtóban az elmúlt két év során megjelent figyelmeztetések, oknyomozó írások ellenére Alagöz és Dündar – az idősebb Alagöz-fivér akciója, a szülők által tett feljelentések ellenére is – észrevétlenül utazhattak több mint 800 km-t Ankaráig, anélkül, hogy a török titkosszolgálat rájuk állt volna. Mi mással magyarázható, hogy a török kormány, a török államfő a robbantást követően a kurd radikálisokat, szélsőbalos frakciókat okolta a merényletért?

Nyilván a kampány láza beszélt Erdoganból, az újraválasztás reménye szólt Davutogluból. Nyilván a belpolitikai csatározások vonták el a figyelmüket az általuk irányított országban nyíltan tevékenykedő terroristák elől.

Davutoglu miniszterelnök egészen odáig ment, hogy közölte: listájuk van azokról, akik öngyilkos merényletek végrehajtását tervezhetik Törökországban, de a törvények nem teszik lehetővé, hogy az akciók végrehajtása előtt fellépjenek ellenük. Pedig épp a miniszterelnök erőfeszítéseinek köszönhető, hogy Törökországban tavaly óta a "megalapozott gyanú" is elég ahhoz, hogy államellenes akciókkal gyanúsított embereket őrizetbe vehessenek. Ja, hogy ezt a törvényt kizárólag a kormányellenes tüntetések szervezői ellen alkalmazzák azóta is? Pardon, bocsánat.

A török kormányzat mindent megtesz, hogy meggátolja a kurd kisebbség parlamenti képviseletének megújítását. Erdogan szemében minden kurd terrorista, nem csoda, hogy a november elsejére kiírt választások előtt még egy erőfeszítést tesz, hogy ellehetetlenítse a kurd aktivistákat, megbénítsa a HDP-t (a kurdokat képviselő Népi Demokratikus Pártot). Akár azt is, hogy eltekint az Iszlám Állam országán belüli tevékenységére vonatkozó sorozatos figyelmeztetésektől. Akár azt is, hogy az ankarai bíróság végzésével letiltja a török sajtót, nehogy az beszámoljon a hétvégi merényletre vonatkozó nyomozás részleteiről. Csak a parlamenti többség összejöjjön, a többi nem számít.