Párizs-stílusú – a sajtó rögtön így címkézte az indonéziai akciót, mivel hasonlóságokat mutatott a tavaly novemberi merényletsorozattal. Az elkövetők előbb fegyverrel támadtak civilekre, majd felrobbantották magukat. 

Mélyebb összefüggéseket is találhatunk, ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk a két esetet. Korábban főleg repülőtereken, pályaudvarokon és metróállomásokon, esetleg nagykövetségek vagy más politikai jelentőségű épületek ellen számíthattunk támadásra. Az ilyen helyszíneken már meg is szoktuk, hogy az általánosnál jóval nagyobb biztonsági készültséggel, több óvintézkedéssel szembesülünk.

Starbucks és Burger King – ilyen környezetben hajtották végre a dzsakartai merényletet, tehát szó sincs stratégiai jelentőségű célpontról, kiemelten védett személyekről. Emögött lehetnek praktikus megfontolások, ilyen helyszíneken ugyanis nyilvánvalóan senki sem számít támadásra, így sokkal kisebb ellenállásba ütközhetnek a terroristák.

Az ijesztőbb magyarázat viszont úgy szól, hogy a merényletek célja bebizonyítani a világ lakosságának, hogy egy pillanatig sem lehetnek nyugodtak. Mehetnek ebédelni, kávézni, sétálni, sehol sincsenek biztonságban. 

Ha szándékosan választották az amerikai gyorsétterem és kávézó környékét a merénylet helyszínéül, akkor félelmetes tudatosságot feltételezhetünk a háttérben. Mert az első, amire a cégérek láttán gondolunk az, hogy szinte minden nap elmegyünk mellettük, adott esetben visszatérő vendégek is lehetünk.

Az áldozatok többsége civil, sajnos ez a modern terrortámadások jellemzője. 9/11 után még lehetett azt mondani, hogy a célpont egy ikonikus épület volt, a tavalyi párizsi merényletek áldozatai viszont hétköznapi helyszíneken tartózkodtak.

Kilóg a sorból a francia-német focimeccs mint kiemelt figyelmet kapó esemény, de éppen szigorúbb biztonsági intézkedéseknek köszönhető, hogy ott nem történt nagyobb tragédia.

Tavaly nem Merkel volt az év embere, hanem az a biztonsági őr, aki hibátlanul végezte a munkáját a stadionnál, és nem engedte át a motozás során gyanússá vált merénylőt. Belegondolni is félelmetes, mi történt volna, ha bejut a nézők közé, és a robbanás után a több tízezres tömegen úrrá lesz a pánik. Adjunk hálát érte, hogy nem így történt.

Valószínűleg a dzsakartai merénylők is nagyobb kárt akartak okozni, mint ami végül sikerült nekik. Csupán 7 áldozatot követelt a támadás, és ebben benne van az 5 merénylő is, rajtuk kívül egy indonéz és egy kanadai lakos vesztette életét. Húsz sérült is van, köztük találunk algériai, osztrák, német és holland állampolgárt is.

Az áldozatok viszonylag alacsony száma ellenére a merénylet eredményesnek mondható, amennyiben a világ népei egyre nagyobb félelemben élnek.

Elvégre a terrorizmus célja rettegésben tartani a tömegeket, és mi lehet ijesztőbb annál a tudatnál, hogy bárhol, bármikor lecsapathatnak a merénylők és egy pillanatig sem érezhetjük biztonságban magunkat.