Ugrás a tartalomhoz
" Csatlakozz a lázadókhoz!”
piszkostizenkettő
 
 
 
 

A sértett értelmiségi természetrajza: Anne Applebaum hisztije

Megadja Gábor

2017. november 30. 14:28

A Vona Gaby és a Jobbik valagában tartós otthont berendező Magyar Nemzet és felesék is igyekeznek védelmükbe venni a szebb napokat látott történészt, Anne Applebaumot, aki azt állítja, hogy Schmidt Mária az ő engedélye nélkül közölte beszélgetésüket, méghozzá szerkesztett formában.

Vagy így volt, vagy nem. És a kelleténél több bennem a kétely azzal kapcsolatban, hogy Schmidt Mária valóban felrúgott-e bármilyen íratlan megállapodást, ugyanis Applebaum azóta sértett dúvadként turnézik a világban, amióta az ura nem külügyminiszter. Ami persze sérelemként érthető, csak akkor fölösleges a nagybetűs Szakma fennkölt elveire hivatkozni. (Nem is annyira új a hiszti Applebaumnál, már tavaly elővezette azt a Mandinernek – ahelyett, hogy ezt a műsort inkább vasalás közben adta volna elő otthon. Az bölcsebb és szakmaibb is lett volna.)

A legszebb az egészben, hogy felesék már a címben is a „legismertebb Kelet-Európa-kutatóként“ mutatják be Sikorskinét, ám a Schmidt Mária által közölt beszélgetésből kiderül, hogy az ismertség nem azonos a felkészültséggel. Még ha szerkesztett is a beszélgetés, Applebaum nem jelezte, hogy a leirat valótlanságokat tartalmazott volna, eszerint az alábbi kérdezz-felelek elhangzott:

Applebaum: Van itt egy pár dolog. Emlékszem, említetted, hogy az amerikai ügyvivő leckéztetett téged Horthyról. Egyetértek Veled. De keresem, azt a pontot, amikortól az ellentétek elkezdődtek közöttünk. És egyetértek abban is, hogy az amerikaiaknak nem dolga beleszólni a magyar történelem értékelésébe. De visszatekintve: miért is tették? Az oka, azt hiszem az, hogy azt gyanították – persze csak találgatok, mert nem ismerem azt az embert, akire utaltál, és a véleményem gyakran eltér az USA kormányáétól és Obamáétól is sok tekintetben –, attól féltek, hogy Orbán számára Horthy egyfajta példaképpé vált, és vissza akarja hozni az egypártrendszert Magyarországra."

Schmidt: De hát Horthy alatt nem volt egypártrendszer!" 

Ez az epizód annyira kínos, hogy bármelyik végzős gimnazista fizikailag is érzi a szekunder szégyent. Ha a térség „legismertebb kutatója“ szerint a Horthy-érában egypártrendszer volt Magyarországon, akkor mi kell ahhoz, hogy valaki a térség legismertebb kutatója legyen?

Persze voltak, akik sokáig azzal tömték a nebulók fejét kicsiny hazánkban, hogy a Horthy-rendszer diktatúra volt – a bolsik. És láss csodát, Applebaum legutóbbi nagyívű semmitmondásában többek között épp a magyar kormányfőt, a PiS elnökét és Donald Trumpot nevezi „neobolseviknak“. Kaczynskit bizonyosan nem azért említi Applebaum, mert a férje pártjának riválisaként győzött a PiS a választásokon. Ilyen elfogulatlansággal aligha vádolhatnánk a történészt korábbi megnyilvánulásai tükrében.

Nos, a fenti gonosz erőket Applebaum azzal vádolja, hogy „nem igazi konzervatívok“ (ez egy itthon is ismerős, számtalanszor paródiába fulladó mutatvány a szadi árváktól vagy valamelyik balliberális gettó nagy szellemeitől), hanem „alt-right“ neobolsevikok, azaz radikálisok, akik felforgatják a létező világ rendjét. A „létező világ“ alatt persze azt kell érteni, amire Applebaum gondol, azaz az a status quo, amelyben az amerikai demokrata és republikánus elitek is többnyire ugyanannak a politikai irányvonalnak feleltek meg, apróbb eltérésekkel és kiszolgálták többnyire ugyanazokat az érdekeket. Ebből a szempontból tényleg botrányos, hogy megbontja a meglévő konszenzust egy Donald Trump, aki nem élvezi ezeknek az eliteknek az elismerését, és ezek az elitek nem adtak engedélyt arra, hogy ő elnök legyen. És hasonlóképpen a tengeren innen a friccek által kézi vezérelt, bukott lengyel jobbközép európai és német patrónusai sem adtak engedélyt, hogy a konkurencia nyerjen Lengyelországban. Orbánra meg ezen elitek közül nyilvánvalóan senki nem adott engedélyt. Ezek a pofátlan felforgatók felháborító módszerekkel jutottak hatalomra: választásokat nyertek.

Nem mintha érdemes lenne belemenni a „ki a konzervatív“ című, évekkel ezelőtt már unalomba fulladó játékba, de az Applebaum-féle status quo-őrzőknek (illetve: azt siratóknak) van egy bevált taktikájuk: a példaként hozott bezzegjobboldaliakat kissé átfazonírozva közvetítik a mélyen tisztelt közönségnek (a legviccesebb a gaulleisták beemelése: de Gaulle pont, hogy forradalmian cselekedett, újraalapította a francia politikai közösséget, kapta is érte a fasiszta jelzőt 0-24-ben, kicsit sem volt a status quo őrzője, ahogy a legtöbb „konzervatív“ sem a 20. században). Erre jó példa az angolszász „burkeiánusok“ említése, akikre a névadó nyomán Applebaum szerint az jellemző, hogy a szabad piacot, a szólásszabadságot és a haladáshit, valamint a radikalizmus iránti szkepticizmust képviselik, illetve az intézmények és értékek megőrzését. Ez persze Burke és a burkeiánusok Wikipedia-verziója, de ám legyen.

Csakhogy Burke épp az ideológiaellenesség megalapítója, úgyhogy hozzákapcsolni merev ideológiai dogmákat, az az első akadálynál való elhasalást jelenti. És bár Burke számára az elsődleges célpontot a francia értelmiségiek jelentették, illetve az ő „metafizikai spekulációik“, valamint nem volt éppen barátja a demokratikus eszméknek sem, a fő művében mégis megjegyzi: „I reprobate no form of government merely upon abstract principles. There may be situations in which the purely democratic form will become necessary.” Ennyire vegyük komolyan a szerzőket kedvükre kilúgozó értelmiségiek tálalását. Ha az Applebaum-féléknek igazuk lenne, sosem értenénk meg, mit keres ugyanabban a kánonban Benjamin Disraeli és Margaret Thatcher. (Tényleg, kedves neves kutatók, Thatcher mennyiben volt a status quo őrzője és mennyiben forradalmár, háborús uszító?  És Reagan? Vagy az ilyen „neobolsevik“ felforgatók emléke az idővel megszépül?)

Térségünk legismertebb kutatója aztán így folytatja: „Ezzel szemben az új jobboldal vagy alt-right neo-bolsevikjai nem akarják konzerválni vagy megőrizni azt, ami létezik. Nem burkeiánusok, hanem radikálisok, akik meg akarják dönteni a létező intézményeket“.

Azontúl, hogy e sorokból süt a status quo elvesztése fölött érzett őszinte szomorúság, kiválóan példázza azt, hogy milyen komoly valóságértékelési problémákat okoz, ha valaki a kedvenc ideológiai konstrukcióit helyezi a tapasztalat fölé. Amennyiben a mélységesen tiszteletreméltó, szalonképes európai elit célja a Közel-Kelet és Afrika egy jelentős részének tartós elhelyezése Európában (amiről európai képviselők és a Bizottság elnöke is tanúbizonyságot tett épp a napokban, újra), mégis ki az, aki a „meglévőt“ védi, és ki az, aki fel akarja forgatni azt? Kik azok, akik meg kívánják őrizni az európai nemzetek – legalább a sajátjaik – etnikai, kulturális, vallási összetételét? És kik importálnak radikalizmust ezzel szemben? Való igaz, hogy Kaczynski, Trump, Farage vagy Orbán nem éppen az elitek által kedvelt politikai-gazdasági status quo védői; magyarul nem annyira az elitek által látogatott koktélpartik bensőséges és felszabadult hangulatának a megőrzése a céljuk.

Persze ezek a koktélpartik valamiért sosem Párizs külsőn vannak.

Így a koktélpartikon a neves publicisták, politikusok, üzletemberek hangulatát többnyire nem a környéken bulikázó bevándorlók zavarják, hanem hogy épp milyen pozíciókat veszítettek el akár anyagi, akár szimbolikus értelemben a neobolsevik gazemberek miatt, akik letaszították az általuk kiválasztottakat a trónról.

Donald Trump vagy Steve Bannon megjelenése a politikai csatatéren üdvözlendő jelenség: a konzervatívok túl régóta hódolnak be a liberális establishmentnek, és amit utóbbi meghatároz tiszteletreméltóként és szalonképesként. (Erre utal Applebaum is a cikkében: vannak ugyan bevándorlásellenesek a neobolsevikokon kívül is, de még véletlenül sem adtak okot rá, hogy rasszistának lehessen nevezni őket. Ők cukik.)

Ez a történet semmi másról nem szól, mint egy újabb sértett értelmiségi elkeseredett rúgkapálásáról.

Az ugyanis nem vehető komolyan, hogy a példaként hozott „új jobboldaliak“ neobolsevikok lennének. Ahhoz legalább egyszer lövetniük is kéne. Az viszont érdekes, hogy az oltalom alá helyezett Soros, illetve a korábbi amerikai adminisztráció Kelet-Európában zajló rezsimbontogató titkosszolgálati projektjei nem mutatnak-e hasonló jegyeket azzal, mint amikor a bölcs germán titkosszolgálatok lepottyantották Uljanov elvtársat Oroszországba biológiai jellegű tömegpusztító fegyverként.

Na ez az, amiről az establishment sértettjei soha nem fognak egy szót sem ejteni.

OLVASTAD MÁR?

piszkostizenkettő
 
 
 
 

Szabadon lehet kommentelni, a vélemény szabad, viszont a gyűlöletkeltésért, személyi integritás megsértéséért mindenki maga felel.

Ez kell ahhoz, hogy az USA szóba álljon Észak-Koreával

Ez kell ahhoz, hogy az USA szóba álljon Észak-Koreával

amerika, london, párizs

Rex Tillerson amerikai külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) miniszteri tanácskozásán beszélt az észak-koreai válságról.

Letartóztatták az MSZP óbudai önkormányzati képviselőjét

Simonka Csabát zsarolás, ügyvédi visszaélés és más bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt vették őrizetbe.

Az Iszlám Állam rengeteg fegyvert szerzett az Európai Unióból

Az Iszlám Állam rengeteg fegyvert szerzett az Európai Unióból

amerika, london, párizs

A dzsihadisták Irakban és Szíriában az Európai Unióból származó fegyverekkel és lőszerekkel harcolnak.

Tárgyalásokba kezd Merkel és Schulz

Tárgyalásokba kezd Merkel és Schulz

amerika, london, párizs

Pénteken eldőlt, hogy a német szociáldemokraták tárgyalást kezdenek a kormányalakításról a CDU/CSU pártszövetséggel.

Ausztriában létrejött a koalíciós megállapodás

Ausztriában létrejött a koalíciós megállapodás

amerika, london, párizs

Ahogyan tervezték, még karácsony előtt megvan az új kormány Ausztriában.

Jöhet a Brexit-tárgyalások második sorozata

Jöhet a Brexit-tárgyalások második sorozata

amerika, london, párizs

Hosszas huzavona után az Európai Unió végül beleegyezett a második fázisba. Ezek a tárgyalások az átmeneti időszak hosszáról és a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokról fognak szólni.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére