Hihetetlen öröm érte a HVG-t, ugyanis az Alkotmánybíróság (Ab) a javukra döntött egy ügyben. Röviden: a komcsi lap fotósa lekapta Hunvald Györgyöt 2011-ben, ám a képpel volt egy kis gond, ugyanis azon valamelyest ki lehetett venni, hogy a szoci politikus bilincsben van, és vezetőszáron viszik a tárgyalásra. Hunvald szerint ezzel arra bátorították a nyilvánosságot, hogy bűnösnek tartsák őt, és "előítélettel álljanak az igazságügyi hatóságok által értékelt tényekhez". Hunvald emiatt beperelte a lapot, és hosszas huzavona után a HVG győztesen jött ki az ügyből.

A per egészen a Kúriáig, majd az Alkotmánybíróságig jutott. A részletekkel nem fárasztom az olvasót, ha akarja, itt elolvashatja. Elég annyi, hogy a cikk szerint "az AB most megerősítette: az ártatlanság vélelméből eredő jogvédelem nem korlátlan, ennek a vélelemnek azonban elsősorban a büntetőeljárásban kell érvényesülnie".

A gépezetbe ott csúszott hiba, hogy a kommunista hetilap és online kiadása szerint Magyarországon ugye nincs sajtószabadság és az Ab sem független intézmény – legalábbis ezt próbálják sulykolni.

Már a HVG cikkének címe is megdöbbentő. A sajtószabadság a nyerő: a Hunvald-ügyben a tudósítás joga üti a képmáshoz való jogot.

A sajtószabadság kifejezés többször is előfordul a cikkben, méghozzá egészen megdöbbentő kontextusban.

"A közügyekről szóló korrekt bírósági médiatudósítás a sajtószabadság védelme alatt áll. Akkor is, ha az érintett (volt) közszereplő megalázónak tartja" – olvasható a leadben. Tehát van itt valami, ami a sajtószabadság védelme alatt áll, és az meg is kapja azt a védelmet, akkor ezek szerint van sajtószabadság?

"...a Kúria sajtószabadságnak adott tágabb teret" – a minek??? Sajtószabadság a diktatúrában?

Megdöbbentő, de most, hogy a bíróság a HVG javára döntött, kitört a sajtószabadság, emberek!

Pedig Seres László még azt írta szeptemberben, hogy a miniszterelnök a sajtószabadság sírásója. Vagy ott van a HVG által megszólaltatott Polyák Gábor médiajogász, akinek nagy betűkkel igyekeztek feltüntetni a véleményét: "ez nem sajtószabadság, de nem diktatúra". És még kismillió példát lehetne hozni.

A HVG publicistái vért izzadva próbálták besározni az Ab intézményét és esetenként a tagjait is. Azt próbálták bebizonyítani, hogy a testület a gonosz kormány utasításait hajtja végre. Igaz, arra a dilemmára már nem tudtak megfelelő választ adni, hogy milyen politikai értelemben vett lojalitás kötné a testület tagjait bármelyik politikai erőhöz, amikor 12 évre nevezik ki őket, vagyis 3 ciklusra és nem újraválaszthatóak. Ez azért fontos, mert egy alkotmánybíró hiába is kedvezne bármelyik pártnak, azt a pártok nem tudják "meghálálni" mondjuk egy újbóli kinevezéssel.

A vágyvezérelt újságírás azonban ilyen akadályokat nem ismer. A testület tagjait olyan jelzőkkel illették az elmúlt években, mint "Orbán emberei", a testületet pedig "fideszes alkotmánybíróságnak" titulálták, vagy éppen "az Alkotmánybíróság teljes fideszesítéséről" írogattak.

Azonban az Alkotmánybíróságot, mintegy varázsütésre, a keblére ölelte a HVG. Sőt most már "ALKOTMÁNYÕRSÉG" lett belőle.