Adódott egy kézzelfogható lehetőség a magyar politikában, amivel mindenki bizonyíthatta nyugati orientációját. Nem amolyan szájkarate, hogy ki döngeti hangosabban a mellét, hanem valódi teszt, ami a szavakon túl is mond valamit arról, kinek mennyire fontosak a nyugati értékek, a szövetségesi kötelezettségek. A Nyugat elhatározta, hogy növeli az Iszlám Állam elleni katonai fellépés erejét. Ezt mutatta a legutóbbi NATO-csúcson hozott döntés, hogy a szervezet maga is bekapcsolódik a harcokba. A tagállamok felé is kérést intéztek, hogy növeljék lehetőségeikhez képest részvételüket. A magyar kormány jó szövetségesként be is terjesztett egy javaslatot, amit kétharmaddal kellett megszavazni. A kormánypártok nem tudták önállóan teljesíteni a szövetségesi kérést, ahhoz az ellenzék támogatására is szükség volt.

Az ellenzék nagyhangú szavakban már kifejezett nyugatbarátsága okán mindenki számíthatott rá, hogy a javaslat simán átmegy. Csak nem tagadja meg a baloldal szövetségeseink kérését, és nem növelve a magyar katonák kockázatait további segítséget nyújt azoknak a nemes erőfeszítéseknek az eléréséhez, amit a nyugati értékek és szabadságjogok védelmében tesznek szövetségeseink.

Gyurcsány és Botka népétől azonban nehéz következetességet várni. Az egyetlen valódi lehetőséget elszalasztották és a felszínen cicaharcot folytató ellenfelek egységben léptek fel a nyugati értékek ellen. Nem szavazták meg a javaslatot, és az elbukott volna, ha néhány elvetemült liberális nem nyomja meg az igen gombot. Hogy ennek mi oka volt, azt nehéz kideríteni. Talán csak a fű legalizálásért folytatott harcuk mellékhatásaként megszédültek. Vagy legyünk velük ennyire elfogulatlanok, és adjuk meg Fodor Gáboréknak a kreditet, hogy képesek következetes politikusként viselkedni? Igazából mindegy, mert nem is az a megdöbbentő, hogy Fodorék megszavazták a javaslatot, sokkal inkább az, hogy baloldal nem. Milyen erkölcsi alapjuk lesz ezek után nap mint nap mantrázni a nyugati elkötelezettségről, és milyen alapjuk lesz a Fidesz ilyen elkötelezettségének megkérdőjelezése.

A Fidesz ezzel szemben tényszerűen bizonyította, hogy fontos kérdésekben a szövetségeseivel tart, de ettől még nem adja fel a jogot és kötelességet, hogy más kérdésekben kritikusan lépjen fel és saját, nemzeti útját járja.