Az amerikai félidős választások középpontjában a nők állnak. Egyre-másra arról szólnak a hírek, hogy soha ennyi nő még nem indult a kongresszusi választásokon mint most. 

Kevesebb mint két hónap van hátra a félidős amerikai választásokig. A november 6-án esedékes voksoláson újraválasztják a szenátus harmadát valamint a képviselőház egészét, de további 39 államban és szövetségi területen kormányzót is választanak, illetve állami és helyi szintű választást is tartanak.

A Rutgers Egyetem adatai szerint 476 nő száll versenybe a 435 képviselői posztért. Ezt illetően a rekord még 2012-ben dőlt meg, akkor 298 nő indult a választásokon. Jelenleg a törvényhozás 20 százalékát teszik ki nők, azaz 5 képviselőből 1 nő. Az állami törvényhozásban a tisztségviselők negyede nő. Az úgynevezett gyengébbik nem leginkább a kormányzói hivatalokban alulreprezentált, mivel az 50 szövetségi állam közül csak hatot vezetnek nők.

A republikánusok és a demokraták között is egyre több a nő, de nem meglepő módon főleg a demokraták között. Hiszen ők igyekeztek becsatornázni a MeToo-mozgalmat és megpróbálták felhasználni Trump ellen.

Már a 2016-os amerikai elnökválasztást követően sivalkodni kezdtek. 2017 januárjában Trump-ellenes demonstrációt tartottak Amerika-szerte Women’s March, azaz a Nők Menete néven. A tüntetőkben egyetlen dolog volt közös: a Trump-ellenesség. Továbbá megpróbálták az a látszatot kelteni, mintha Trump "nőellenes" – jelentsen ez bármit is – lenne.

Michael Moore filmrendező nagy sivalkodásba kezdett a rendezvényen. Látványosan összetépte a The Washington Post címoldalát, mivel az szerepelt rajta, hogy „Trump átvette a hatalmat” és ez szerinte nem igaz. "A hatalom itt van nálunk, mi vagyunk Amerika többsége" – rikácsolta. Ismerős ez a „mi vagyunk a többség” szöveg? Nem véletlen, miután Orbán Viktor harmadszor is kétharmaddal nyert, az ellenzék nem tudta feldolgozni a vereséget és azzal a szöveggel álltak elő, hogy ők a többség. Most Németországban a libsik és a szocdemek álltak elő ugyanezzel a szöveggel a chemnitzi tüntetések után.

De visszatérve a demokratákra: miután sikerült átpolitizálniuk a MeToo-mozgalmat is, felkarolták az elveszett nőket. Az Emerge America szervezet még tréningeket is tart a demokrata női jelöltek számára azzal a céllal, hogy felkészítsék őket a kampányra.

Texas két latinó nőt, Új-Mexikó egy őslakos nőt, Michigen pedig elsőként indít muszlim nőt a választásokon.

Amanda Clayton a Vanderbilt Egyetem adjunktusa szerint a nők sokkal elkötelezettebbek politikailag, ha van előttük egy politikai szerepminta vagy vezető. Azonban most ennek az ellentétét látjuk, a férfiak felülreprezentáltsága ellen küzdenek.

Azaz arra építik a politikai karrierjüket, hogy ők nők és el vannak nyomva. Azonban nem valószínű, hogy a 2018-as amerikai félidős választások hozzák el majd az áttörést a számukra.

Hiszen az kevés, ha valaki a nemiségre akarja építeni a politikai karrierjét. Persze a női öntudatosság virágkorát éli, de a felmérések szerint egy szavazó nem fog azért egy jelöltre voksolni, mert ő nő. Sokkal jobban számít a politikai irányultság, azaz, hogy az illető demokrata vagy republikánus.

Az idén először haladja meg az választókorú Y generáció, azaz az 1981 és 1996 között született nemzedék tagjainak száma az 1946 és 1964 közötti bébibumm-generáció tagjainak számát. Sőt a bevándorlásnak és a honosításnak köszönhetően, ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor az ezredfordulós nemzedékből kikerülő választók száma tovább növekedhet. A Y generáció tagjainak pedig egy jó része a demokratákhoz húz, hiszen ők tolják a bevándorláspártiságot. Szóval hogy a nők szerepe hogyan alakul majd a politikában, sok múlik az Y generáción. A szakértők szerint hiába a sok női induló, kevés az esély arra, hogy valóban pozíciókhoz jussanak. Azaz a demokraták hiába reménykednek abban, hogy a MeToo-mozgalom hamarosan elhozza számukra az elnöki posztot, de azért mindent megtesznek, hogy Trumpot a nők ellenségeként állítsák be.