Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo
889
 
 
 
 

A lengyel függetlenség napja

Olvasói vélemény | szerző: Banai Miklós

2018. november 11. 14:08

A lengyelek számára fontos volt a magyar szabadság, a magyar függetlenség, mert abban látták saját szabadságuk, függetlenségük zálogát. Pontosan úgy, ahogy azt mi is láttuk. Számunkra, függetlenségünk megóvása szempontjából perdöntő volt mindig a lengyel nemzet függetlensége, állami léte.

A napokban Agitatio tollából a birodalmakról jelent meg a 889-en kiváló írás, amihez csak gratulálhatok. Ilyen elemzések mutathatják azt a szellemi pezsgést, a jó hagyományok megőrzését ápoló konzervatív világlátás reneszánszát, amire most hazánknak, Közép-Európának és az Európai Uniónak égetően szüksége van. Talán nem tévedek nagyot, ha napjainkat a Kárpát-medence és Közép-Európa periklészi korának minősítem. Ahhoz, hogy ebből a kivételes helyzetből sikeresen kerülhessünk ki, a folyamatok helyes paradigma szerinti értékelésére van szükségünk. A birodalmakról szóló írás véleményem szerint helyes paradigmába állította a folyamatokat és így a megállapításai is helyén valóak. Most kísérletet teszek a Kárpát-medence és Közép-Európa kitörési lehetőségének vázolására ebből a nézőpontból kiindulva. Ehhez a lengyel függetlenség napjából indulok ki.

Az egészséges nemzettudat megköveteli saját történelmünk tényszerű ismeretét. Közép-európai jövőnk szempontjából alapvető fontosságú a lengyel-magyar kapcsolatok alakulásának tényszerű ismerete is. E körben például fontos annak ismerete, hogy miért 1918. november 11-re esik a lengyel függetlenség napja? Miért nem 1918. március 3., a breszt-litovszki békekötés, vagy akár már 1917. december 15., az orosz kapituláció napja e nevezetes nap?

A két államalkotó nemzet sorsa az elmúlt évezredben szorosan összefonódott jól megalapozva a legendás lengyel-magyar barátságot. A két politikai nemzet számos történelmi helyzetben vállvetve küzdött szabadságáért, államaik függetlenségéért. Számos adat valószínűsíti, hogy kapcsolatuk talán nem is a honfoglalással indult, hanem jóval régebben, még a bronzkorban, a lovas nomád életforma megszületésével az Urál hegységtől keletre az ún. andronovói kultúrában.

A Lengyel Királyság, a lengyel-litván állam 1772-es porosz-orosz indíttatású felszámolása olyan volt lengyel bajtársaink számára, mint számunkra Trianon. A '48-49-es szabadságharcunkban rész vevő lengyel hősök levelei, emlékiratai mutatják, mennyire tisztában voltak azzal, a két nemzet csak együtt képes önállóságát, szuverenitását megvédeni a közép-európai geopolitikai térben. A lengyelek számára fontos volt a magyar szabadság, a magyar függetlenség, mert abban látták saját szabadságuk, függetlenségük zálogát. Pontosan úgy, ahogy azt mi is láttuk. Számunkra, függetlenségünk megóvása szempontjából perdöntő volt mindig a lengyel nemzet függetlensége, állami léte.

Így gondolták ezt felmenőink az I. világháborúban is. A német-osztrák-magyar védelmi szövetséget életre hívó Andrássy Gyula fia, ifjabb Andrássy Gyula például parlamenti beszédeiben 1914 és 1918 között számos alkalommal kifejtette, a ház egyöntetű helyeslése, egyetértése mellett, hogy az Orosz Birodalommal folytatott élet-halál harc egyik alapvető céljának kell tekintenünk a lengyel állam helyreállítását mint függetlenségünk biztosítékát. A védelmi szövetség a keleti fronton 1917 decemberében elérte célját. Moszkva kapitulált. Az 1918. március 3-án megkötött breszt-litovszki békében Oroszország határát lényegében ott húzták meg, ahol az most is húzódik, és ahol az a lengyel-litván állam felszámolása előtt is húzódott. A béke részeként Moszkva elismerte Finnország, a balti államok, Ukrajna és Grúzia függetlenségét. Lengyelország függetlensége nem volt a béke része, pedig ekkorra a német-osztrák-magyar csapatok már egész Lengyelország területét felszabadították Ukrajnával egyetemben. Miért is nem került a lengyel függetlenség az egyértelmű magyar akarat ellenére a békekötésbe?

Ifjabb Andrássy Gyula, akit IV. Károly túl későn nevezett ki Ausztria-Magyarország külügyminiszterévé, nem volt világforradalmár. Számára a lengyel állam helyreállítása, érthető oknál fogva, egyet jelentet a lengyel királyság helyreállításával. Így az 1335-ös visegrádi szerződés szellemében a lengyel király személyére a magyar királyt javasolta tervében, amely így Habsburg házi lengyel királyt, a terv megszületésekor Ferenc Józsefet, 1918-ban pedig Károlyt jelentette volna. Ez a terv megvalósulása esetén olyan trialista, osztrák-lengyel-magyar államot szült volna monarchikus perszonálunió formájában, amely az Oroszország nélküli Európa legnagyobb államává vált volna hozzávetőlegesen 75-80 millió állampolgárral. Az államiságukat, függetlenségüket 146 év után visszakapó lengyelek stabilizálhatták volna Ausztria-Magyarországot, mivel annak szétesése érdekük ellen való lett volna. Hiszen úgy nem egyedül néztek volna szembe Moszkvával, aki 1918 után azonnal rátámadt a függetlenségét egyedül kimondó Lengyelországra. Ezen a nagy közép-európai államon mind a nácizmushoz vezető übermensch, mind a pánszláv ideológiák megtörtek volna és a lengyel függetlenség sem csak 1939. szeptember 1-jéig tartott volna.

A Közép-Európa múltjából szervesen építkező terv nem vált valóra, mert a védelmi szövetség legnagyobb tagja, a nem oly rég a poroszok vezetésével létrejött német egység állama, Németország a tervet ellenezte, saját dominanciájának féltése miatt. Ezzel döntő mértékben hozzájárult Közép-Európa és így Európa 20 év múlva bekövetkező bukásához is.

Ezen tények felelevenítése mutatja, 100 évvel ezelőtt más reális jövőkép is létezett Közép-Európa számára. Nem vitás, ahogy azt Romsics Ignác „Erdély elvesztése” frissen megjelent monográfiája is leírja, az Egyesült Államok gyorsan eszmélt a központi hatalmak Balkánon és a keleti fronton 1917 végére bekövetkezett győzelme okán. Moszkva helyére lépett az antant oldalán a központi hatalmak, azaz Közép-Európa győzelmének megakadályozása végett. A saját szempontjából helyesen döntött, hiszen így 20 év múlva már Moszkvával közösen oszthatta ketté Európát. Nem mellesleg ezzel megszerezte Közép-Európa XIX. század végi felvirágzásának gyümölcseit, az újabb technológiákat és a hozzájuk kötődő humán tőkét is.

Ennek szemléltetéséhez nézzük hazánk fia, Neumann János esetét. Ő 1925-26-ban még Budapesten rakta le a kvantummechanika mind matematikai, mind méréselméleti, értelmezési alapjait. Neumann János volt az is, aki a Manhattan-terv végrehajtása keretében az urán atomok láncreakciójának irányítását, "megzabolázását" is megoldotta, amihez a matematika gépesítésére volt szüksége. Így ezt az innovációt is elvégezte. Neumann János bizonyos értelemben a kiegyezés szülötte. Így joggal állíthatjuk, hogy az Egyesült Államok a kiegyezés igazi nyertese. Hiszen annak a hozadékát ők aratták le a XX. században és váltak mind az atomtechnológia, mind a matematika gépesítését megvalósító digitalizáció igazi nyerteseivé.

Ez az egy példa is világosan mutatja, a tudás, ismeret, hatékonyság bővülése, növekedése nem egy közösség létszámának nagyságától függ, hanem a közösségben meghúzódó problémamegoldó képességtől. Erre volt fényes bizonyíték Periklész kora is, amikor a kicsiny Hellász legyőzte a nála létszámban, erőforrásban nagyságrendekkel nagyobb perzsa szuperhatalmat. A magyarázat pedig abban a politikai rendszerben keresendő, amely az öngondoskodó családok egyenlőségére építve, azaz a horizontális emberi kapcsolatokat dominánssá téve, a tudás, ismeret bővülésének szabad teret adott az erős indentitású, a közös származástudatú, összetartó közösségben. Ezzel az értéktermelés bővülését a többlet tudásból származó újításokra alapozta a természeti és emberi erőforrások kiaknázása, „kizsákmányolása” helyett. Ez történt Ausztria-Magyarországon is a dualizmus korában. A monarchia gyarmatosítás nélkül vált korának egyik meghatározó hatalmává.

Agitatio elemzésével összhangban mondhatjuk, azok a közösségek képesek sorsukat saját maguk irányítani, amelyek az öngondoskodó családokra, azok politikai egyenlőségére építenek. Sors- és értékközösséget alkotnak, azaz nemzetek a szó klasszikus értelmében. Ezek a viszonyok ma Magyarországon és Lengyelországban is fennállnak. Így joggal hívhatjuk napjainkat Közép-Európa periklészi korának.

Ahhoz, hogy élhessünk ezzel a kivételes politikai csillagállással, még egy felismerésre van szükségünk. Nevezetesen, az emberi termelés bővülése, a bővülés ütemének emelkedése nem a befektetett munkától és tőkétől függ elsősorban, hanem az öngondoskodó családok bővülésétől és ezekben a családokban felhalmozódó hasznos szakismeretek gyarapodásától. Ahogy azt az 1980-as években két Nobel-díjas amerikai közgazdász, Theodore W. Schultz és John W. Kendrick már megmutatták. Más szavakkal, korunk tőkére és munkára épülő gazdaságtana kiigazításra szorul, mert csak így vehetjük helyesen számba a valós teljesítményeket és őrizhetjük meg azokat nemzetünk felemelkedése érdekében.

Ezt a cikket egy olvasónk írta. Amennyiben Te is kedvet kaptál, várjuk írásodat a velemeny@888.hu címre. A további részletekről itt olvashatsz.

OLVASTAD MÁR?

889
 
 
 
 
KOMMENTEK BETÖLTÉSE
További csúcsgépekkel erősít a Honvédség

További csúcsgépekkel erősít a Honvédség

kétharmad

Újabb helikoptereket vesz a Magyar Honvédség. A szerződést pénteken írták alá.

Mohácsi Márk, Soros provokátora már jó előre felkészült a balhéra

Mártíromság helyett provokáció. Mohácsi Márk saját Facebookján jelentette be: ő bizony rongálni megy a belvárosba.

Tordai Bence már mentegeti a bőrét

A hét elején influenszerré avanzsált parlamenti képviselő sajtótájékoztatón beszélt az elmúlt napok eseményeiről. Tordai többek között azt szeretné, ha a rendbontások egészen karácsonyig elhúzódnának.

Gyurcsányék tüntetés helyett wellnessezni mentek péntek este

Gyurcsányék tüntetés helyett wellnessezni mentek péntek este

kinyílott a pitypang

Pénteken biztosan nem túlóráztak a Demokratikus Koalíció (DK) politikusai.

Budapestből nem lesz Majdan!

Budapestből nem lesz Majdan!

kétharmad

Sérült rendőrök, lángoló kukák, agresszív tömeg, puccsra készülő ellenzék, külföldi zsoldban szolgáló tüntetők és ködös célok. Így lehetne leírni az elmúlt napok történéseit és azok mozgatórugóit. A Budapesten kibontakozó "demonstrációk" kísértetiesen emlékeztetnek minket valamire: így kezdődött a gyarmati státuszba taszított ukrajnai forradalom is. Ott is látszólag spontán szerveződő csoportok provokálták az állami szerveket, hogy aztán a nyugati média és a külföldi titkosszolgálatok segítségével megdöntsék az államrendet. Meg is lett az eredménye: káosz, területi veszteség, nyomor.

Soros bűnözőket fizet le, hogy Budapesten vandálkodjanak

A fővárosi megmozdulásokon a rendőrség szombatig 57 embert állított elő. Jelentős részük büntetett előéletű.

Az ellenzék "mártírja", Mohácsi Márk már a Soros-egyetem tüntetésén is balhézott

Az ellenzék "mártírja", Mohácsi Márk már a Soros-egyetem tüntetésén is balhézott

kétharmad

A Soros Györgyhöz köthető 444 és társai elképesztő propagandagyártásra adták a fejüket az elmúlt napokban.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére