A nóta keletkezéséhez számos legenda fűződik, pontos dátumát azonban nem ismerjük. A legvalószínűbb 1848 szeptembere, amikor Kossuth Lajos alföldi toborzókörútján járt.

Egyes vélemények szerint a dallam Balkányi Szabó Lajos nótaszerző szerzeménye, mások szerint Egressy Bénié, és Balkányi Szabó Lajos csak a szövegíró, Hulényi Ferencé, ismét mások a Rákóczi-szabadságharc idejéből eredeztetik, sőt olyan vélemény is van, hogy egy Napóleon-korabeli toborzódal átköltése.

A Kossuth-nótát több más forradalmi dallal – például a Rákóczi- és a Klapka-indulóval – együtt a szabadságharc leverése után betiltották, azonban  titokban, vagy semmitmondó szövegekkel azonban továbbra is énekelték a magyarok a Habsburg abszolutista elnyomás, a rendőrterror idején is.

1867-től kezdve aztán a magyar pártok kortesei a 48-as eszmékkel nyerték meg a tömegeket, s kortesnótáik rendszerint a Kossuth-nóta dallamára hangzottak el.

A Kossuth-nóta aztán az idők múlásával az egyik legszebb és az egyik legismertebb nemzeti énekévé nemesedett a világ bármely részén élő magyarnak.

Az 1847-es választásokkor, amikor megszületett a Kossuth-nóta, amely egy Napóleon-kori magyar toborzódal átköltése volt.

"Beállottam katonának
Elmegyek már édes rózsám
Ferenc császár huszárjának
A távolból emlékezz rám,
Tíz esztendő nem a világ
Adj egy csókot utoljára
Enyém lesz a legszebb virág
Kedvesednek ajakára
Drága violám. Drága violám!"

A hozzátartozó kortesdal pedig így hangzott:

"Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára
Valahány csepp esik rája
Annyi áldás szálljon rája
Éljen a haza!"

Az 1848-as forradalom és szabadságharc Kossuth Lajost nemzetközi szinten ismertté tette. A szabadságharc szervezője lelke volt s nem véletlen lett az Országos Honvédelmi Bizottmány vezetője. Toborzó körutat tett és nagyhatású beszédeket mondott.

A Kossuth-nóta ekkor újabb versszakokkal bővült.

Amikor Kossuth híres beszédében 200 000 újoncot kért a magyar országgyűléstől, Szegeden Kossuth-nótáját így folytatták:

"Kossuth Lajos azt üzente
Elfogyott a regimentje
Ha elfogyott kettő három,
Lesz helyébe harminchárom
Éljen a haza!"

Ekkor jött létre a szegedi 33. honvédzászlóalj.

Kossuth beszéde:

"A vad rácokat, a rabló szerbeket a király nevében lázították fel a magyar nép kiirtására. És irtják a magyar népet. Gyilkolják az asszonyt, a férfiút, a gyereket. Porrá égetik a magyar falukat, el akarják a magyaroktól foglalni. A király nevében esküdött össze az idegen katonaság, melyet véres verejtékkel fizettetek és tápláltatok. A király nevében választották ki Jellasicsot vezérül a szegény magyar nép ellen intézendő irtóháborúra. A király nevében lázították fel az ország ellen a horvátokat, kik velünk az ország minden közös szabadságában megosztoztak, s kiknek még több szabadságot adtunk, mint amennyivel mi magyarok is bírtunk. Õk csak félannyi adót fizetnek, mint a magyarok; katonát nem tartanak; az ő földjükről a kálvinista s a lutheránus magyar vallása ki van rekesztve, mint a bélpoklos. Nekik külön országgyűlésük van, saját nyelvükön szabadon intézik a dolgaikat. A király nevében van vér és láng. Védelmezd magad szegény magyar nép!"

1849-ben aztán a tavaszi hadjárat idején újra kellett, hogy jöjjenek a toborzók. A híres 133. zászlóalj megalakításánál már így szólt a dal:

"Kossuth Lajos azt üzente
Elfogyott a regimentje
Ha még egyszer azt üzeni
Mindnyájunknak el kell menni
Éljen a magyar szabadság
Éljen a haza!"

A Kossuth-nótának van még egy autentikus strófája, amit eredetileg csak az egyik leghíresebb honvédzászlóalj, a 3. (Fehértollas) tagjai énekeltek:

"Magyarország édes hazám
Neked szült és nevelt anyám
Négy esztendő nem a világ
Éljen a magyar szabadság
Éljen a haza!"