A tapolcai időközi választások után egy közismert politikai elemző azt találta mondani: összetört az üvegplafon a Jobbik fölött. Ezzel arra utalt, hogy valami véglegesen megváltozott, a Jobbik növekedésének ezután már nincs határa.

Egy másik politológus, egy „okoskodó elemző”, ezzel szemben azt állította, hogy nincs semmiféle Jobbik-kérdés. Nem tört össze semmiféle üvegplafon. Ha a Fidesz visszatalál a korábban járt útra, azaz ismét az emberek mellé áll, a dolgok majd kisimulnak.

Az azóta eltelt félév megmutatta, ki okoskodott előrelátóbban.

A tavasszal még a Fidesz nyomába eredő Jobbik semmit sem profitált az eltelt időszakból. Ahogy a Fidesz elvette a szociktól a rezsikérdést, úgy vette el a Jobbiktól a bevándorlás-topikot is és ezzel a Fidesz ismét faltól-falig ér.

Vagyis lehet, hogy az üvegplafon összetört, de a szilánkok úgy tünik, hogy maguk alá temették Vona Gáborékat. 

A Jobbik számai ma nem nőnek, hanem csökkenek. A folyamatokkal Vona is elégedetlen lehet. Erre utal a hír, hogy leszedi korábbi kifutófiúit és új embereket nevez a frakcióhelyettesi posztra.

Van gond elég.

A Jobbik ma számtalan kihívással és dilemmával küzd és egyelőre nem látni, hogy sikeresen boldogulna a feladattal.

Nézzük a dilemmákat.

A Jobbiknak ma még nincs válasza arra, hogy ő kicsoda. Bár a „cukiság-kampány” első hullámai nagy reményeket kelthettek a néppártosodás-pártiakban, a folyamat megrekedt.

Mivel a bevándorláskérdés mindent visz és a kormány van cselekvő pozícióban, a Jobbik mozgástere szűkült. Kénytelen ugyanis a kormánnyal egyetérteni vagy még hangosabban még radikálisabb lépéseket követelni, de cselekedni a kormány cselekszik, méghozzá jól, vagyis a választóknak tetsző módon.

Tehát cukiság-kampány ide, néppártosodás oda, a bevándorláskérdés befagyasztotta a Jobbik növekedési potenciálját. Ráadásul az a kérdés sincs végérvényesen tisztázva, hogy mi maradna a Jobbikból, ha hidegre teszi jobb szárnyát.

Ezzel szorosan összefügg a kormányzóképesség kérdése. Ahogy GFG örökérvényűen megfogalmazta: el tudná-e képzelni Novák Elődöt belügyminiszternek? Hát, mitadisten, sokan nem tudnák elképzelni.

A néppártosodás stratégiája mögött az áll, hogy a Jobbiknak akkor van esélye kormányzóképes erővé válni, ha bemegy középre. Csakhogy egyáltalán nem olyan könnyű ezt a manővert végrehajtani. Még akkor is így van ez, ha neves politikai elemzők segítik ezt a törekvést.

A nyár során egyre-másra jelentek meg a különböző „objektív” elemzések arról arról, hogy a Jobbik és az LMP megtalálja az utat egymáshoz, hogy a Jobbik lesz 2018-ban az új Fidesz, hogy Orbán és Vona küzdelméről szól a magyar belpolitikai élet és így tovább. Jobbikos források azt is megerősítették, hogy az elismertetés munkája nemcsak a nyilvánosság előtt zajlik, hanem a háttérben is: meghatározó üzleti körök közegében.

Itt is van egy sűrítő-képünk a Jobbik-problémáról: KGBéla. Ugyebár friss hír, hogy a kémkedés gyanújába keveredett jobbikos európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését javasolja az Európai Parlament jogi bizottsága. KGBéla pedig olyan, mint cseppben a tenger, benne van minden, ami a Jobbikban gázos és zavaros. A Jobbik homályos orosz-kapcsolatai és viszonya idegen érdekekhez.

Német lapok komoly terjedelmet szántak annak a kérdésnek, hogy Moszkva miként támogatja bőkezűen a nyugat-európai szélsőjobboldali pártokat, meg annak, hogy a Jobbikot is Oroszország pénzelheti.

De ugyanilyen homályos és zavaros a Jobbik Iránhoz fűzödő viszonya. 2009-ben Ahmadinezsád újraválasztását az elsők közt üdvözölte a Hezbollah mellett a Jobbik is. Hezbollah amúgy Irán legfőbb szövetségese. Az Iránhoz fűződő liason egyébként egészen a Jobbik alapításáig vezethető vissza. Tehát nem önmagában a „keleti nyitás” politikájának meghirdetésével függ össze az Irán-barátság, hanem néhány meghatározó személy személyes kapcsolati hálójára, valamint egyes ideológiai és világpolitikai kapcsolódási pontokra.

Az sem mellékes, hogy Vona Gábor az első jelentősebb, írásos külpolitikai állásfoglalását egy, a Barikádban megjelent 2007-es cikkében körvonalazta. Iránt ekkor a muszlim világ vezetőjeként festette le. „(…) Az Egyesült Államok monopolizálta világ remélhetőleg a végóráit éli. Képtelen lesz többfrontos harcra Kínával, Oroszországgal, az Irán vezette muszlim világgal és Latin-Amerikával. Ez utóbbival sokat nem tudunk kezdeni, de az első három felé igen is találnunk kell utat.” A bevándorlási hullám kellős közepette Vonának van mit mondani a muszlimok iránti rajongásáról, na meg az Aszadhoz fűzödő rokonszenvéről is, ami az iráni-orosz-szír közel-keleti hatalmi tengely kiépülése alatt igazán érdekes és elgondolkodtató fejlemény a Jobbik részéről.

Szóval, van még min erőlködni az üvegplafon cserepeinek elhordásában – Vonástúl, Török Gáborostul egészen a Barikádig.