Egy lengyel politikus szerint a németeknek kötelességük kártérítést fizetni a világháborús pusztítás miatt. A HVG pedig saját jogon úgy értékeli, hogy a több millió ember halálával járó megszállás jóvátétele csupán "hőzöngés".

Amúgy a képlet egyszerű: mivel a jelenlegi lengyel kormánypárt viszonylag jó kapcsolatot ápol Magyarországgal, amely nem illeszkedik a hávégé narratívájába, mely szerint hazánk külpolitikailag elszigetelt, ezért bármit tehet a lengyel Jog és Igazságosság, azt a neves mértéktartó és független hávégé az Orbán-ellenes tengelyen fogja értelmezni.

Így válik a több millió zsidó, lengyel, ruszin halálát előidéző konfliktus utáni kártérítés jogos igénye egy budapesti, magát liberálisnak tartó lap véleménye szerint csupán hőzöngéssé.

Arkadiusz Mularczyk, a kormányzó Jog és Igazságosság párt parlamenti képviselője azzal a kéréssel fordult a Szejm elemzőirodájához, vizsgálja meg azt a kérdést, hogy Lengyelország követelhet-e kártérítést Németországtól a második világháborúban neki okozott károkért, a német agresszió okozta anyagi és emberi veszteségekért.

A náci megszállók elleni varsói felkelés hetvenharmadik évfordulója alkalmából rendezett keddi megemlékezésen Antoni Macierewicz nemzetvédelmi miniszter úgy fogalmazott: jogi szempontból Németország „vitathatatlanul kártérítéssel tartozik Lengyelországnak”, amely szerinte soha nem mondott le erről. Macierewicz szerint csupán „a Lengyel Népköztársaságnak nevezett szovjet gyarmat” mondott le a kártérítés egy részéről „egy másik bábállam, a szovjet NDK” javára.

Az 1939 és 1945 közötti német megszállás anyagi veszteségeit Lengyelország 250 milliárd háború előtti zlotyra – mai árfolyamon mintegy 700 milliárd amerikai dollárra – becsüli. Az emberáldozatok számát a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) közel 6 millióra teszi, az áldozatok fele zsidó származású lengyel volt.