Legyünk méltányosak: legalább elméleti szinten érdemes felvetni azt, hogy probléma van az általános választójoggal, sőt: ezt politikusként is föl lehet vetni. A kérdés inkább az, hogy egy magát jobboldalinak mondó párt mégis miért a „tudás” egyik formális kritériumához kötné a választójogot. Lehetne mondjuk érdemhez kötni, és azt mondani: aki példának okáért szolgált külföldön katonaként, az kapjon még egy szavazati jogot, vagy akinek van három gyereke, vagy bárki, aki komolyabban előrébb vitte az ország ügyét. Vagy lehetne azt mondani, mint a Salisbury Review néhány éve, miszerint „no representation without taxation” – magyarul, aki fizet adót, az szavazhat, akár végzett iskolát, akár nem. Ezek lehetnének megfontolandó javaslatok, és könnyebben lehetne zöld ágra vergődni ezekkel a feltételekkel, mint az iskolai végzettség és a „tudás” összefüggéseivel.

De tudok ennél is jobbat: elvehetnénk a szavazati jogot azoktól a veszélyes őrültektől, akik néhány éve még az iráni Forradalmi Gárda masírozásával fenyegették meg a magyar honpolgárokat.

Szókratész nem írt egy sort sem, csak beszélt, és mégis az európai-nyugati bölcselet alapító atyja. Annak is oka van persze, hogy miért nem írt. A szókratészi szlogen a „tudom, hogy nem tudom” volt – ez fényévekre van a szadesz „tudjuk, merjük, tesszük” jelszavától. Vagy másképpen: a gondolkodás története Szókratésztől az SZDSZ-ig leírható úgy, mint történet a szerény szkepszistől az elbizakodottságig.

A probléma a modern tudásfelfogással van. Ugyan mi igazolja azt, hogy akinek bármiféle iskolai végzettsége van, annak „tudása” is van? És mitől lenne praktikus, horribile dictu politikai tudása? Vajon a politikai tudás vagy a politika világában való eligazodás következik-e az iskolai végzettségből? A józan paraszt tapasztalatáról már nem is beszélve: igazán nagy baromságot csak tanult emberek mondhatnak. A fejlett nyugaton simán osztanak tudományos fokozatokat arra, ha valaki kitalál egy új gendert. Vajon az új gender feltalálása indokolja-e azt, hogy az illetőnek legyen szavazati joga, ne adj' isten több is, az iskolai végzettség nélküli vállalkozónak (aki mégiscsak a gyakorlatban mutatja meg, működik-e a történet) viszont ne?

Persze, ha a jobbikos politikusok valóban rendes reakciósok lennének, akkor táplálnának némi kételyt a „tudással” mint olyannal szemben. Akkor tudnák, hogy az emberi tudás törékeny, részleges, és ez nem is fog változni. Szókratészen túl ott van az a forrás, amit Szentírásnak neveznek, abban is van szó „balga bölcsekről”, ahogy ennek jegyében Erasmusnál is, vagy ha ez túl elvont, akkor ott van Forrest Gump. A helyes cselekvés – amire a politika törekszik – megtalálása nem feltétlenül következik a delikvens iskolai végzettségéből. Sőt! (Gondolom a csicskapárt már rég lecserélte a Bibliát, a forradalmi gárdázás óta a Koránt is, és sanszos, hogy mostanában a Kék könyvet bújják. Kopik a marketing.)

Tudás többféle létezik, és a tudások között igencsak nehéz hierarchiát felállítani. A választójog bármiféle korlátozása – a jelenlegi is – természetesen önkényes, ám ha tovább akarjuk súlyozni, érdemes olyan kritériumot találni, ami többé-kevésbé elfogadható. Az iskolai papír ezek közül a legrosszabb.

A történet persze érthető. A jobbikos szélkakasok ezen kívül mást aligha tudnak felmutatni.