A belgák már Brüsszel elõtt kérték az USA segítségét
888.hu
2016.04.04. 22:17
Nemrég attól volt hangos a sajtó, hogy az európai titkosszolgálatok amerikai partnereik segítségét kérték, hogy fel tudják göngyölíteni a párizsi és brüsszeli terrortámadások ügyét. Most kiderült: az amerikaiak már egy hónappal Brüsszel elõtt tanácsokkal látták el belga kollégáikat. Úgy tûnik, hiába.
Egy hónappal a belgiumi terrortámadások előtt az USA brüsszeli nagykövetségén kétnapos találkozóra ült össze az amerikai elnök által delegált biztonságpolitikai szakemberekből álló csapat a belga védelmi intézmények vezetőivel. Az FBI, az amerikai belügyi és nemzetvédelmi minisztérium szakértői arról oktatták belga kollégáikat, hogyan alakítsák át hírszerzési és terror-elhárítási hivatalaikat. A fejtágítás célja épp az volt, hogyan kerüljék el azokat a csapdákat, amelyekbe azóta rendre belesétáltak.
A belgák töketlenségének ékes példája a brüsszeli reptéren és metróban robbantó Barakoui-testvérek esete: az idősebb fivért, Ibrahimot tavaly nyáron fogták le a török rendőrök a szír határ közelében. Miután úgy tűnt, kapcsolatban állhat a Da'essel, úgy döntöttek, kiteszik az országból, mielőtt átmenne Szíriába. Erről a belga hatóságokat is értesítették, ám mikor azok további információt kértek az ügyről, a kérvényük elakadt saját törökországi konzulátusukon - a felelős hivatalnok egyszerűen elfelejtette továbbítani azt. Barakoui neve így soha nem került bele a terrorgyanús személyek belga adatbázisába, így hiába ellenőrizték több országban is a merénylet előtt, soha nem keltett gyanút.
Az egy országon belüli, szolgálatok közti együttműködés hiányát sem nehéz belga példával szemléltetni: a molenbeeki rendőrök három hónappal Salah Abdeslam elfogása előtt tudomást szereztek arról a házról, amelyben a terroristát végül elkapták, ám erről elfelejtettek szólni a merénylő elleni nyomozást végző kollégáiknak.
A belgákkal való párbeszédre persze nem felebaráti szeretet sarkallta az amerikaiakat, hanem az Obama elnök által még tavaly év végén meghirdetett védelmi intézkedések. Ezek célja, hogy az USA-ba vízummentes beutazásra jogosult országok állampolgárait az eddigieknél szigorúbban világítsák át, ennek érdekében pedig minden szükséges adatok megkapjanak a partnerországoktól.
Az amerikai szakértők pedig épp azért látogattak el Belgiumba, mert úgy értékelték, hogy a belga hatóságoktól ha akarnának se kaphatnának érdemi információkat (azóta voltak Görögországban és elmennek a franciákhoz és a németekhez is – ugyanezen okból). A szervezetek közötti, sőt, időnként egy-egy intézményen belüli információ áramlása hiányos, az országok közötti együttműködés pedig alig létezik, a határellenőrzés pedig pocsék – állítják az amerikaiak, akik szerint ezért is különösen sebezhető ma Európa.
Emiatt egy jól képzett és elszánt terrorista viszonylag könnyedén eljuthat Szíriába és vissza nyugat-európai otthonába, anélkül, hogy felfednék, hogy aztán ott támadásokat tervezzek és hajtson végre.
Az amerikaiak szerint Európa túl sokat akar, amikor az Egyesült Államok titkosszolgálataitól azt várja, hogy az általuk felfedett információkat osszák meg az unióval, de közben kikéri magának az amerikai kémek európai területen végzett adatszerző tevékenységét. Márpedig egészen addig, míg nem jön létre egy közös európai titkosszolgálat/elhárítás, az unió rá lesz utalva a nagy testvér szemére és fülére, nem utolsó sorban pedig az USA adatelemző kapacitásaira. És épp ez a ráutaltság az egyik legnagyobb akadálya az európai "védelmi hálózat" megerősödésének: az európai országok gyakran egymással versengve keresik az FBI és a CIA kegyeit, rohannak megosztani az amerikaiakkal a megszerzett információt, miközben egymástól féltve óvják azokat.
Becslések szerint több mint 40 ezer külföldi állampolgár utazott Szíriába és Irakba az elmúlt évek során, hogy az ott tevékenykedő szélsőséges iszlamista szervezetek szolgálatába álljon, közülük közel hétezren európai útlevéllel mentek. A szolgálatok most attól félnek, hogy időközben sokan visszatértek, és a párizsi, brüsszeli merényletekhez hasonlót terveznek.
A hatékony európai titkosszolgálati működést azonban nemcsak az emberi mulasztások akadályozzák. Ahogy az amerikai szakértők fogalmaznak:
túl sok ország, túl sokféle képesség, mind kötségvetés, mind komolyság, mind fenyegetés tekintetében. Egy ilyen helyzetben a legalacsonyabb fontossággal bíró közös ügy, a legkevésbé felkészült szervezet lesz az együttműködés minőségét meghatározó, nem pedig a legrátermettebb.
Az európai titkosszolgálatok közti együttműködés hiánya egyrészt történelmi okokra vezethető vissza; az egy generációval korábban még szovjet érdekeket szolgáló szolgálatokkal szemben a nyugat-európaiak bizalmatlanok, a közép-európai kémek pedig nem egyszer jobban be vannak kötve az oroszokhoz, mint bármely európai szolgálathoz. A bizalmatlanság tehát kölcsönös, az információk megosztása pedig gyér.
De még azoknál az országoknál, amelyek között nem feszülnek ilyen típusú ellentétek, az együttműködés akadályai gyakran jogi, gyakorlati jellegűek. Az egyes országok törvényei másként definiálják a titkosszolgálati információkat, és fülesek helyett inkább már felgöngyölített ügyeket, ezekből kinyert "bombabiztos" információkat osztanak meg egymással, csak hogy ne kelljen felfedni forrásaikat, ne kelljen leleplezni azokat az alkukat, amelyeket informátoraikkal kötnek - legyenek ezek a szélsőséges szervezetekbe beépült kémek, vagy a vádalkuval megvett renegátok.
Az amerikai-európai párbeszédből és az uniós szolgálatok korábbinál élénkebb együttműködéséből annyi már most kiderült: az európai központi hírszerzési szolgálat ötlete távoli vízió csupán, és a kémszervezetek közti információcsere is megmarad az eddigi szinten: csak azt közlik egymással, amit feltétlenül muszáj. Így viszont az Europol, az európai terrorelhárítási központ is csak egy kirakatszervezet marad, valós erő nélkül. És abban is biztosak lehetünk, hogy ha mégis sikerül valamit leleplezniük, azt amerikai segítséggel teszik.
Kérdés, hogy ha az Egyesült Államok új elnöke még inkább Ázsia felé fordítaná a figyelmét, ha Barack Obamánál is kevésbé érdekelné az európai szövetségek fenntartása, mi várna Európára? Ha már arra sem leszünk méltók, hogy az USA gesztusértékű katonai erősítést küldjön a térségünkbe, ha az amerikai titkosszolgálatok jelenléte az információ átadása helyett az információ gyűjtésére korlátozódik majd, akkor mi lesz?
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
