Félelemre épített politika

Félelemre építeni politikát nagyon gonosz dolog, legalábbis ezt halljuk nap mint nap. Aki arról beszél, hogy az iszlám migráció és az ezzel kéz a kézben járó terrorizmus félelemre ad okot és veszélyes, az röviden összefoglalva „retrográd, iszlamofób, rasszista és náci”. Ezzel szemben, az oroszoktól való félelemre politikát építeni haladó és trendi. Vagyis, aki az elméleti orosz veszélyt nagyítja fel, és arról próbálja meggyőzni az embereket, hogy félni kell, az progresszív, aki a valós terrorveszélyről beszél, amitől az emberek valóban félnek, az rasszista. A baloldal (Merkelt beleértve) Európa-szerte, így nálunk is az oroszoktól való félelemmel próbálja ellensúlyozni a terrorizmustól való félelmet. Jól láthatóan a választási kampány középpontjába ezt a kérdést helyezik. Meg is jelent egy kutatás, ami szerint az emberek félnek az oroszoktól és Putyintól, ami mintha cáfolná az előző okfejtést. A probléma csak az, hogy ez egy politikailag motivált megkérdezés volt. Ma Európában úgy végezni el egy kutatást az emberek félelmeiről, hogy nem szerepel benne a radikális iszlám, a migráció és a terrorizmus, jó esetben csak szakmai inkompetencia, rosszabb esetben pedig manipuláció. Amennyiben a kutatásban szerepelt volna terrorizmus és migráció, az orosz veszély meglehetősen háttérbe szorult volna. Ezt azonban kihagyták, beletették viszont az Izraeltől való félelmet. Ki is derült, hogy a magyarok második legjobban Izraeltől félnek.

Szalon-oroszellenesség

Kutatás ide vagy oda, az oroszoktól mindig érdemes félni, ezt a jelenlegi magyar kormány és Orbán jobban tudja, mint MSZMP politikusokat és örököseit felvonultató baloldal. Amikor még Botka, Gyurcsány, Lendvai és Kovács László pártja javában istenítette a Szovjetuniót és volt valós veszélye a kommunista oroszokkal szembeni kiállásnak, a Fidesz és személyesen Orbán akkor is megtette ezt. Ma, amikor az oroszok inkább üzletelni és szórakozni járnak hozzánk, hirtelen bátrak lettek a baloldalon. Óriási szalonoroszozásba kezdtek. Félelmet nem ismerve kifütyülik Putyint, és egyéb magamutogató performanszokkal fejezik ki vakmerőségüket. Kérdezem én, hol voltak akkor, amikor tényleg félni kellett? Úgy látszik a baloldal mélyen gyökeredző alattvalói mentalitással bír. Mindig a gazdák igényeit szolgálja ki. Ha az az elvárás, hogy a nyugattól féljünk és az oroszokkal vodkázzunk és smároljunk, akkor azt csinálják, ha fordítva, akkor azt. Kivéve a smár és a vodka. A szemüket annyira elhomályosítják a Brüsszel-imádattól kicsorduló könnycseppek, hogy nem akarják észrevenni a magyarok nem olyan hülyék, mint ők. Tudják, hogy az oroszoktól tartani kell, de teljesen szembemenni velük nagyon drága gazdaságilag. Tisztában vannak azzal is, hogy ma a hétköznapjainkat és a jövőnket sokkal inkább a muszlim migráció veszélyezteti.

Ki kell jelentenünk, a baloldalon annyira gyávák, hogy nem mernek a valódi veszélyektől félni.

Az orosz politika alapja többé nem a közös vodkázás

Jarábik Balázs a The Moscow Timesban egy hatalmas titokról lebbentette le a fátylat. Putyin nem is szereti a magyarokat és Orbánt, csak épp érdekei most azt kívánják, hogy úgy mutassa jóban van vele. Jarábik úr a múltban él. Azt gondolja, hogy Oroszország politikájának még mindig a szimpátián kell alapulnia, amit a közös vodkázás alapoz meg. Az előnyökért ki kell vívni Moszkva barátságát, ennek érdekben pedig a magyar politikai vezetésnek rendszeresen az asztal alá innia magát orosz partnereivel. Az orosz politikának ma már semmi köze a szimpátiához és az érzelmekhez, ahogy ezt Orbán már évekkel ezelőtt kifejtette, csak kölcsönös érdekekre alapozható. Putyinnal kapcsolatban amúgy sincs helye semmilyen érzelmekre alapozott viszonyról, szimpátiáról, ellenszenvről beszélni. Orbán oroszpolitikája arra az alapelve épül, hogy az oroszoktól mindig tartani kell, de meg kell próbálni a gazdasági előnyöket nem elveszíteni. Putyinnal pedig csak és kizárólag érdekekre épített politikát lehet folytatni. Nem kell egyetemi katedra ahhoz, hogy tudjuk, Putyin nem azért jön Magyarországra, mert szereti Orbánt, vagy valami szentimentális szimpátiát érez a magyarok iránt, hanem mert érdekeinek éppen megfelel. A magyar politikának pedig nem az a feladata, ahogy az MSZP-ben képzelik szégyenletes elődeik nyomán, hogy Putyinnal vodkázzon és szimpatikussá váljon, hanem hogy a magyar érdekeknek megfelelő viszonyt alakítson ki vele. Olyat, ami gazdasági előnyöket jelent hazánknak, de megőrzi mozgásterünket. Ezen túl az oroszokkal nem kell és nem is ajánlatos szorosabb viszonyba keveredni.

Ezt a gázmegállapodás szimbolizálja legjobban. Jarábik úr a magyar kormány szemére veti, hogy ellentétben Litvániával és Lengyelországgal, amelyek hajlandóak többet fizetni a nyugati gázért a „függetlenségért” cserébe, Magyarország az alacsonyabb árat választja. Ehhez érdemes hozzátenni: éppen ugyanúgy, mint a németek, akik szintén az alacsonyabb árat választották. A mérleg serpenyőjében ugyanis nem a függetlenség és az alacsonyabb ár van. A politika ennél jóval komplexebb dolog. Az oroszokkal szomszédos litvánok és a lengyelek helyzete nem hasonlítható Magyarországéhoz, hasonló politikát elvárni butaság.

Azt kell látnunk, hogy a baloldalon, hiába tűnt fel egy fiatalabb generáció, a régi reflexek nem változtak, a politikai kultúra és elvárások, ma is inkább a kommunizmusra emlékeztetnek. A különbség csak annyi, hogy akkor Brezsnyev elvtársnak szidták vodkázás közben a nyugatot, ma meg Junckernek szidják az oroszokat konyakozás közben. A végeredmény ugyanaz, a politikájuk alapja nem Magyarország érdeke, hanem a dörgölődzés.