Gorbacsov paraszti családban született a sztavropoli határterülethez tartozó Privolnoje nevű faluban. 1950-ben felvételt nyert a Lomonoszov Egyetem jogi karára, az egyetemi évek alatt pedig belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába. Az egyetem elvégzése után visszatért szülőföldjére, majd 1970-ben a sztavropoli határterület pártbizottságának első titkára lett. 1971-ben beválasztották a párt központi bizottságába is, hét évvel később mezőgazdaságért felelős KB-titkár lett. 1980 októberétől pedig már teljes jogú állandó tagként vehetett részt a párt legfelső grémiumában, a Politikai Bizottság ülésein.

Akkori viszonytalan meglepően fiatalon, 54 éves korában ért a csúcsra, hiszen 1985. március 11-én őt választották az SZKP Központi Bizottságának főtitkárává. 1988. október 1-jétől elnöke lett a Legfelsőbb Tanács Elnökségének. Színrelépése új lendületet adott a szovjet kül- és belpolitikának, amely véget vetett a brezsnyevi pangás időszakának.

A párt 27. kongresszusán meghirdette a peresztrojkát, ami a gazdasági-politikai élet radikális átszervezését, valamint a politika társadalmi ellenőrzését. A gorbacsovi politika egyik lényegi eleme volt az, hogy minden népnek „szuverén joga van a választásra”. A rendszer megreformálásával a Szovjetunió eljutott a többpártrendszer bevezetéséig, az átalakítások nyomán felbátorodtak a közép-kelet-európai országok is, mely a szovjet társadalmi utópia bukásához vezetett.

Gorbacsov politikája beütötte az utolsó szeget a Szovjetunió koporsójába, ezzel véget vetve a hidegháború korszakának, melynek egyik emlékezetes momentuma volt az 1989. decemberi máltai találkozó, amikor az Egyesült Államok elnöke, George Bush és Mihail Gorbacsov lezártnak tekintette a hidegháborút.

1990-ben a politikus megkapta a Nobel-békedíjat, melyet azzal érdemelt ki, hogy kimagasló érdemei voltak a kelet-nyugati kapcsolatok átalakulásában, valamint a szovjet társadalom nyitottságának megteremtésével hozzájárult a nemzetközi bizalom megerősödéséhez. Gorbacsov kiengedte a szellemet a palackból, ez pedig őt is félresöpörte. A konzervatív kommunisták ’91-es puccskísérletét a pártfőtitkári posztjának elvesztése árán még politikailag túlélte ugyan, de az őt megmentő Borisz Jelcin néhány hónappal rá elmozdította őt a Szovjetunió elnöki székéből.  

Oroszországban az emberek többsége a birodalom összeomlásával és az azt követő káosszal és válságokkal kapcsolja össze nevét, míg a Nyugaton a mai napig megbecsülik életútja és tettei miatt. Gorbacsov az USA és Oroszország jelenlegi szembenállásáról úgy nyilatkozott, hogy a bizalom megromlásáért Amerika a felelős:

Az egykori politikus szerint felesleges és egyben lehetetlen is Oroszország elszigetelése, hiszen szükség van rá a problémák megoldásához. Gorbacsov szerint „valódi demokráciára” lenne szükség Oroszországban, úgy véli, hogy a putyini vezetési stílus gazdasági és politikai zsákutcába vezette az egész országot.