Galambos István történész vasárnap a köztévében beszélt az 1956-os forradalomról és szabadságharcról.

A történész arról beszélt az M1-en, hogy 1956-ban vezetett robbanáshoz az a terror, amelyet 1945 után egyre inkább megtapasztalt a magyar társadalom. A feszültséget gerjesztő okok között a kommunisták kuláküldözését, padlássepréseit, ártatlan emberek elhurcolását, a koholt vádak alapján történő ítéleteket, és a tömeges internálásokat.

Galambos azt mondta: a forradalmat megelőző napokban már benne volt a levegőben a feszültség, maga a kommunista párt és a szovjet hadvezetés is várt egyfajta robbanást. Később szóba került Nagy Imre személye is, akivel kapcsolatban a történész azt mondta: a reformkommunista kormányfő körül kialakult egy értelmiségi kör, akik változást szerettek volna, de 1956 nem a kommunista párt belügye volt. A vidék Magyarországa szintén változást szeretett volna, illetve voltak olyanok, akik nem a pártállam, a kommunista diktatúra keretei között képzelték el a változást – vélekedett a történész.

A történész kiemelte: a sajtó a kommunista elnyomó hatalom kezében volt, de a forradalom hírei a személyes kapcsolatokon keresztül mégis eljutottak vidékre, egyetemisták küldöttségei például felkerestek vidéki városokat, emellett nagy szerepük volt a közlekedésben dolgozóknak is. A forradalom kirobbanása után vidéken is tüntetések voltak, megsemmisítették a kommunista hatalom jelképeit, a dolgozókról vezetett személyi adatlapokat, a begyűjtési íveket, a diktatúra különböző összeírásait.

Közigazgatási funkciójú forradalmi tanácsokat, illetve forradalmi bizottságokat választottak, a rend fenntartására létrehozták a nemzetőrséget. A harmadik fontos forradalmi szervet a munkástanácsok jelentették, amelyek november 4-e után is folytatták a küzdelmet a munkások jogaiért – mesélte a történész.