A tanulmány szerint az ivóvízkészletek elérhetőségével, a növénytermesztéssel és a tengerszint-emelkedéssel kapcsolatos lassú éghajlatváltozási folyamatok fokozatosan növekvő terhet jelentenek az emberek megélhetésére és jólétére nézve.

A mostani dokumentum a hasonló témában 2018-ban publikált úgynevezett Groundswell-jelentésre támaszkodik, amely elsősorban a Szaharától délre található afrikai térségekben, Dél-Ázsiában és Latin-Amerikában modellezte a klímaváltozást, de Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni térség, Észak-Afrika, valamint Kelet-Európa és Közép-Ázsia térségét illetően is prognózisokat készített.

A dokumentum előrejelzései szerint 2050-ig csak a szubszaharai térségben 86 millióan vándorolhatnak el lakhelyükről a klímaváltozás következtében, de anélkül, hogy elhagynák a régiót. Kelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben 49 millió, Dél-Ázsiában 40 millió ember lehet érintett a migrációs mozgásban.
„A klímaváltozás (...) elvándorlásra kényszerítheti az embereket. Már 2030-ban megjelenhetnek egyes államokban a klímaváltozás következtében kialakult migrációs gócpontok, és ez a folyamat idővel felerősödik” – mondta Kanta Rigaud és Viviane Clement, a tanulmány két szerzője. „Még mindig van lehetőség tenni valamit. A károsanyag-kibocsátás csökkentése és annak biztosítása, hogy a fejlesztések környezettudatosak, rugalmasak és inkluzívak legyenek, minden bizonnyal a kulcselemét jelentik a klímaváltozás által előidézett humán költségek mérséklésének” – húzta alá Rigaud és Clement. Hozzátették, hogy ilyen módon akár 80 százalékkal is mérsékelhető lenne a belső migráció mértéke.