Január elseje volt.

Délelőtt, szilveszter utáni félálomban ültem a gép előtt, hírügyeletben. Böngészgettem a nemzetközi híreket, hátha találok valami érdekeset, amiről a majd csak délután ébredő honfitársaim szívesen olvasnának.

Ez volt az a pillanat, mikor először találkoztam a koronavírussal. Akkor még csak egy dél-kínai portál számolt be róla, Magyarországon az első említése csak január 5-én történt.

Át is küldtem az akkori napi felelős szerkesztőnek a hírt. Ő válaszában megkérdezte, hogy mennyire durva a járvány. Írtam neki, hogy állítólag még alig van fertőzött, és nem biztos, hogy emberről emberre is terjed. Nem bizonyult elég érdekesnek az ausztrál bozóttűz, az iráni válság és az újévi másnaposság háromszög árnyékában, úgyhogy január elsején így nem adtunk hírt a járványról.

Ami miatt most majdnem az egész világ karanténba van zárva.

Kísértetiesen hasonló élményem volt most, mikor olvastam a hírt az új járványról, a hantavírusról.

Tegnap meghalt az első hantavírus-fertőzött a Kína déli részén található Jünnan tartományban.

A hantavírus a koronavírusokhoz hasonlóan már jó ideje – 1953 óta – ismert a kutatók előtt, de itt egy új törzsről van szó.

A hozzáállás viszont kísértetiesen hasonlít az első koronavírusos hírekhez, ugyanis azt írják, hogy ne aggódjunk, mert emberről emberre nem terjed. Itt – denevér helyett – patkányt feltételeznek elsődleges terjesztőnek.

Annak ellenére, hogy