Ahogyan beharangozónkban írtuk, vasárnap mindenki Svédországra figyel. A skandináv országban választásokat tartanak, és mint mindenhol Európában – Magyarországon, Olaszországban, Németországban, Franciaországban –, itt is a migráció vált a fő tematizációs ponttá a politikában.

Jelen pillanatban a közvélemény-kutatások a svéd szociáldemokratákat tartják befutónak, átlagosan 21-28 százalékos eredményt jósolnak nekik:

Igen ám, csak a párt választási történelmét figyelembe véve ez óriási zuhanásként értékelhető. 1917 óta ugyanis mindig ez a párt kapta a legtöbb szavazatot, de míg a legutóbbi szavazáson a szocdemek 31 százalékot szereztek, addig a mostani választásra már csak 25 százalékos eredményt jósolnak nekik. Ez azt jelenti, hogy több mint száz év óta legrosszabb eredményére számíthat a kormánypárt. 

Akárhogy is nézzük, ezek az adatok egy óriási bizalmi válságra utalnak. Ennek oka abban keresendő, hogy a szociáldemokraták főleg a jóléti állam védelmezőjeként léptek fel a kampányban, a migráció témakörét viszont kvázi nem létezőként kezelték. Egy ilyen lépéssel márpedig azt kockáztatja az adott politikai elit, hogy a szavazók úgy fogják érezni, hülyének nézik őket.

Ez a tendencia pedig tökéletesen látszódik a nagy átszavazási hajlandóságból: a szociáldemokratákat elhagyó munkásosztály java a bevándorlásellenes Svéd Demokratákhoz vonul át.

Noha a kormánypárt válságából a szélsőbaloldali, kommunista gyökerekkel rendelkező Balpárt is profitált (akik tíz százalékot is szerezhetnek), a legnagyobb nyertese ennek mégis a Svéd Demokraták, a felelőtlen bevándorláspolitika és elrontott kommunikáció rengeteg szavazót bevonzott. Elég csak arra gondolni, hogy társadalmi célú kampányokban szólították fel a svédeket arra, hogy integrálódjanak a muszlim migránsokhoz – mindez persze óriási ellentmondást szült azzal, hogy a késelésekről, támadásokról, robbantásokról, gyújtogatásokról már nem szívesen beszélt a szociáldemokrata elit, de azért is emlékezetes és beszédes, hogy Japánban például elrettentő példaként hivatkoztak a skandináv országra.

Lényegében elmondható, hogy a szocdemek kampánya egy nagy gáncsot kapott. A Svéd Demokraták narratívája teljesen jogos abból a szempontból, hogy a hagyományos kampánytémák, mint a gazdaság, a munkahelyteremtés nem relevánsak, ha egyszer a 2015-ös migrációs válságra adott rossz szociáldemokrata válasz évekre, ha nem évtizedekre teljesen átformálta Svédországot.

Az eddigi felmérések tehát azt mutatják, hogy a Svéd Demokraták, a Mérsékelt Párt és a Szociáldemokrata Párt vált a három legnagyobb formációjává a svéd politikának. A kutatások becslése szerint a szociáldemokraták a Balpárttal és jelenlegi koalíciós partnerükkel, a zöldekkel a szavazatok 40 százalékát szerezhetik meg, míg a Mérsékeltek a Középpárttal, a Liberálisokkal és Kereszténydemokratákkal 38 százalékra számíthatnak.

Ami tehát azt jelenti, hogy semelyik párt sem lesz képes kormányzóképes többséget szerezni. Jelenlegi becslések szerint a szocdemek és zöldek 146 parlamenti ülésre számíthatnak, míg a Mérsékeltek 137-re – viszont mind a Mérsékeltek, mind a Svéd Demokraták megfogadták Stefan Löfven megbuktatását, tehát köztük sokkal valószínűbb egy kormánykoalíció.

Ha Löfven valamit ki is talál, az eléggé ingatag lábakon fog állni, és mint ilyen, garantálja a kisebb-nagyobb politikai cselekvőképtelenséget az elkövetkező ciklusban (emlékezzünk csak, Merkelnél mennyire rezeg a léc). Ez a bizonytalan helyzet pedig könnyen válhat a bevándorlásellenesek javára.