A hinduk és a muszlimok együttélése sosem ment felhőtlenül. Ez Indiában, az ország Pakisztánnal határos részén a legnyilvánvalóbb, azon belül is talán Kasmír tartományban a legnagyobb a feszültség. Itt a vallási okokon kívül természetesen történelmi okok is közrejátszanak. Ez a – hindu-muszlim – feszültség került felszínre Mianmarban is, amely 2017-re az ENSZ főtitkárának szavai szerint a világ legnagyobb menekültválságává és egy emberi jogi rémálommá fajult.

A migrációt pozitívan értékelő és a menekültekkel mindig mélyen szolidáris nyugati sajtóban azonnal megszületett az ítélet: a rohingyák ártatlanok, a mianmari kormány pedig népirtást követ el az elüldözésükkel.

Ennek a narratívának a csúcspontja volt, hogy a nyugati sajtóban egyre-másra terjedt az a vélemény, miszerint a korábban Nobel-békedíjjal kitüntetett Aun Szan Szu Kji első államtanácsos (pozíciója a miniszterelnökhöz hasonlítható) díját azonnal vonják vissza, hiszen méltatlanná vált arra.

Szan Szu Kji 1989-től békés eszközökkel szállt szembe hazájának – az akkor még Burmának nevezett Mianmar – katonai rezsimjével. Többször börtönbe vetették, ám megtörni nem tudták. Eközben számos választást is tartottak, amelyen mindig Szan Szu Kji pártja nyert, de végül csak 2016-tól engedték kormányozni a már említett első államtanácsosi rangban. Hatalmát megosztva gyakorolja a hadsereggel.

Szan Szu Kji bűne természetesen az volt, hogy kimondta, hogy mindkét oldalon történt erőszak, amelyet a nyugati sajtó hevesen vitatott, hiszen ezzel szerintük relativizálta a saját népe által elkövetett erőszakot. Ez a beállítás egyébként azért is hazug, mert a hadsereg teljesen önjáró, így Szan Szu Kji nem utasíthatja őket sem támadásra, sem pedig más művelet végrehajtására.

A rohingyák egy főként muszlim népcsoport a buddhista Rakhine államban, Mianmar területén. Az ottlétük főként az egykori Brit Birodalom hagyatéka, amely egy egységként kezelte Burmát és Indiát. A britek alatt egyébként a rohingyáknak állt a zászló. A britek távozásával azonban a buddhista többség mindinkább elnyomta és jogfosztottá tette a rohingyákat, akiket idegenként kezeltek (az ő nyelvükön bengáli). A Szan Szu Kji által irányított nacionalista párt győzelme még inkább kiélezte a konfliktust, amely 2017-ben robbant. A rohingyák azóta elmenekültek a szomszédos Bangladesbe, számuk mintegy 600-750 ezer közé tehető.

A nyugati sajtó tehát szervezetten állította elő az egyoldalú mianmari népirtás legendáját, amely szerintük minden előzmény nélkül történt. Habár a cikkekben hivatkoznak a helyi kormány hivatalos álláspontjára, alapvetően ez általában egy bekezdés, míg tucatnyi szól a rohingyák által elszenvedett sérelmekről.

A The New York Times egy merénylet kapcsán azt írja januári cikkében, hogy a rohingyák terrorcsoportja, az Arakan Rohingya Megváltás Seregének (ARSA) a

Az érzékenyítő képgalériák legmesteribb összeállítását a The Guardian valósította meg, van kiskutyás rohingya is. A lap szerint a konfliktus eszkalálódása arra vezethető vissza, hogy 2016 szeptemberében a rohingyák megöltek 9 rendőrtisztet, majd következő év augusztusában további hét buddhistát, amely kiváltotta az "aránytalan" válaszlépést, a hadsereg bevetését.

Egyes liberális lapok – így például a brit The Independent – odáig is elmentek, hogy az ARSA-t, vagyis a rohingyák terrorszervezetét egy egyszerű ellenállási csoportként írták le, amely harcol a "mianmari kormány állami terrorizmusa" ellen. A lap idézi az ARSA egyik vezetőjét, aki megnyugtatja az olvasót, hogy ők bizony nincsenek kapcsolatban szélsőséges muszlimokkal.

Innentől a nyugati újságolvasók és hírfogyasztók tudhatják, hogy egy gonosz kormány ismét indok nélkül elnyomja és elüldözi a muszlim kisebbséget.

Csakhogy most kiderült, hogy a sztori nem ilyen egyszerű.

Úgy tűnik, hogy bár nagyon ritkán, de tud érdemi munkát is végezni a nemcsak általunk, hanem mások által is gyakran kritizált Amnesty International. A nemzetközi jogvédő szervezet ugyanis arra talált bizonyítékokat Mianmarban, hogy a rohingyák többtucatnyi hindu civilt és rendőrt öltek meg, mielőtt a kormányzat a hadsereg nagyarányú bevetésével válaszolt volna.

A szervezet szemtanúk és helyszínelők beszámolói alapján írta meg a jelentését, amely szerint 2017 augusztusában a Rakhine tartományban levő Ah Nauk Kha Maung faluban az ARSA 53 hindu férfit, nőt és gyermeket végzett ki hidegvérrel. A fegyveresek még aznap átmentek Ye Bauk Kyar faluba és ott is hasonló módon, kegyetlenül végeztek 46 hinduval, válogatás nélkül mészárolták le őket. Augusztus 26-án további 6 embert öltek meg a muszlimok Myo Thu Gyi faluban – foglalt össze néhány esetet a Deutsche Welle.

A civilek elleni mészárlással egy időben hindu rendőröket is megtámadtak és megöltek a fegyveresek. Az Amnesty arra is talált bizonyítékokat, hogy a túlélőket el akarta hallgattatni az ARSA.