A bátor magyar hang

Amióta a brüsszeli bürokraták napirendre vették az Oroszországból érkező olajjal szembeni embargó ötletét, Magyarország ismételten nemzetközi össztűz alá került. Sok állam részéről érkeztek burkolt és kevésbé burkolt fenyegetőzések, vádaskodások, nyomásgyakorlási kísérletek, ám a magyar kormány következetes maradt érdekei képviselete terén. Az egységes európai álláspont érdekében a kormány öt szankciós csomagot szavazott meg, azonban az olajembargót érintő hatodik szankciós csomagot olyan vörös vonalnak ítélte meg, amely katasztrofális gazdasági helyzetbe taszítaná hazánkat. Orbán Viktor ismételten elvállalta az ügyeletes fekete bárány szerepét annak érdekében, hogy az erényfitogtatás helyett a reálpolitikai valóság érvényesüljön.

Különböző médiumok többször megszellőztették az elmúlt hetekben, hogy több európai vezető is örül Magyarország vétójának, ám az őket fojtogató progresszív ideológiai nyomás miatt ezen véleményüknek nem adhatnak hangot. A bátor magyar kiállásnak köszönhetően végül megjött Karl Nehammer osztrák kancellár és Petr Fiala cseh miniszterelnök hangja is, akik egyetértettek azzal, hogy a Bizottság javaslata nemcsak kivitelezhetetlen, de jelentős mértékben károsítaná saját országuk gazdasági helyzetét is.

Miután a csővezetékeken történő olajszállítás kivételt képez az embargó alól, mindez egyébként nemcsak Magyarország érdekeit képviseli, hanem lényegében az egész közép- és kelet-európai régióét: többek között Németország, Csehország, Szlovákia, Ausztria, Horvátország és Bulgária ellátása sem kerül veszélybe a magyar vétónak köszönhetően.

A józan magyar hang

Hazánk sikeres nemzetállami érdekérvényesítése ismételten kiverte a biztosítékot föderalista-párti brüsszeli bürokraták körében: Manfred Webernek, a balra tolódott Európai Néppárt elnökének „elege van abból, hogy Orbán Viktor diktálja az ütemet”, míg a rendszeres magyarellenes kirohanásairól ismertté vált Guy Verhofstadt a Twitteren őrjöngött és követelte a tagállami vétó megszüntetését ismételten.

De nem várt reakciókat is gerjesztett a magyar siker: a Magyarországot korábban letérdeltetni, és az EU-ból kirúgni akaró holland miniszterelnök, Mark Rutte váratlan éleslátással úgy fogalmazott, hogy „Magyarországnak igaza volt”.

(Photo by KAY NIETFELD / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)

Mindennek fényében nem meglepő, hogy a Politico is olyan jelzőket használ beszámolójában, mint, hogy az EU-s vezetők „megadták magukat” Orbán Viktornak és „kapituláltak követelései előtt”. Elvitathatatlan, hogy Magyarország fontos csatát nyert meg, ám a magyar érdek érvényesítésére továbbra is szükség lesz.

Okkal merül fel a kérdés, hogy az európai országok miért lövik inkább lábon saját magukat a szankciókkal, még ha ez rájuk jelentősebb gazdasági csapást is mér, mint a megbüntetni kívánt agresszor Oroszországra?

Molnár Tamás, katolikus filozófus profetikus éleslátással, több mint harminc évvel ezelőtt rávilágított arra, hogy a második világháború után Európa országai túlontúl amerikanizálódtak, és kulturális értelemben az Egyesült Államok gyarmataivá váltak. Molnár szavaival élve, miután „az európai politikai elit az amerikai modellt követi alvajáró, hipnotizált állapotban”, ezért a legtöbb európai állam már képtelen nemcsak saját érdekeinek képviseletére, de felismerésére is. Így történhetett meg, hogy a legtöbb EU-s tagállam már észre sem veszi, hogy a legirreálisabb szankciók támogatásával deklaráltan amerikai érdekeket képviselnek, míg a teljes mértékben logikus nemzeti érdekeit képviselő Magyarországra a legnegatívabb jelzőket aggatják.