164 ENSZ-tagállam támogatásával, jó néhány ország rosszallása és távolmaradása mellett tárgyalták Marrákesben a világszervezet 33 oldalas, 23 célkitűzést tartalmazó migrációs csomagját. A „Globális megállapodás a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról” címet viselő dokumentum elfogadására december 19-én kerülhet majd sor az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén.

150 ország képviselője érkezett a marrákesi konferencia-központba, ahol megkezdődött az ENSZ migrációs és fejlesztési világfóruma. A tanácskozás még szinte el sem kezdődött, amikor az ENSZ-ülést vezető marokkói külügyminiszter bejelentette, hogy a dokumentum kidolgozásában részt vevő 192 ENSZ-tagállam nagy többsége jóváhagyta a paktum szövegét.

Az M1 riportere megpróbálta megkérdezni az ülésen részt vevő Judith Sargentinit is, aki azonban megfutamodott a nyilatkozattól.

A bevándorláspárti holland EP-képviselő először azt mondta, írásban kérjenek engedélyt tőle, majd amikor megtudta, hogy a magyar köztévé szeretné megkérdezni, akkor kategorikusan nemet mondott az interjúra.

„Az ENSZ és Brüsszel is az illegális migráció legalizálásán dolgozik, a szálak összeérnek” – jelentette ki Brüsszelben az uniós külügyminiszterek találkozója után a külgazdasági és külügyminiszter. Szijjártó Péter azt mondta, a világszervezet és az uniós intézmények nem megállítani, hanem megszervezni akarják a bevándorlást.

A tárcavezető hozzátette, a tárgyalásokon a kibocsátó országok hatékonyan képviselték érdekeiket, így az ENSZ-paktum szövege is ezt tükrözi, és nem az európai polgárok érdekeit szolgálja.

A világszervezet tagállamainak 75 százaléka migrációs szempontból kibocsátó ország, ezért nem meglepő, hogy a paktum szinte kizárólag ezeknek az államoknak az érdekeit képviseli, és az is borítékolható, hogy a közgyűlés többsége nem gördít majd akadályt a dokumentum elfogadása elé.

A paktum egyértelmű célja, hogy a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában és Afrikában fenyegető demográfiai robbanást kezelje, egyszerűbben fogalmazva, a térségek drámai mértékű népességnövekedését szétterítse a fejlett világban.

Az ENSZ ehhez a gazdasági és politikai célhoz próbál erkölcsi és jogi alapokat teremteni. A mainstream média gyakran ismétli, hogy a dokumentum jogilag nem lesz kötelező érvényű. Más kérdés, hogy morális és politikai szempontból nagyon is kötelező érvényű lehet, és ennek – ismerve a nemzetközi bíráskodás gyakorlatát – már lehetnek jogi következményei is.