Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Brexit: a szuverenisták esélye

Bertha László

2019.04.27. 11:30

A mai liberális-demokrata európai nyelv bõdületes hazugságokon alapul. Annyiban nehéz hibáztatni e hazugságok visszhangzóit, hogy teljesen tudatosan mûvelnék ezt a régi mesterséget: leggyakrabban maguk is elhiszik, amit mondanak.

A mai lemez akörül forog, amit Manfred Weber, a műhiba folytán karizma és gerinc nélkül született Spitzenkandidat is mondott a minap: harcolni kell a nacionalisták ellen. Miközben a nyugat-európai társadalmak darabokra szakadtak a bevándorlás  és a terrorizmus miatt, és miközben az egyre elképesztőbb szélsőbaloldali életmódkísérletekkel vegzálják Európa népeit, a fő probléma a brüsszelita elit számára a nacionalizmus.

A kánon ugyanis azt mondja, a „nacionalizmus“ okozta a háborúkat Európában, és a szentséges Európai Egyesült Államok az, amely megment minket ettől a veszedelemtől. Szemrebbenés nélkül beszélnek úgy a hitlerájról, mintha annak természete nacionalista lett volna - nem probléma, hogy a Führer egy németek által dominált egyesült Európát akart, első verzióban valahogy úgy, hogy édesdeden felosztja azt a szovjetekkel. A hitleráj ellenségei pedig - nagy levegő - a „nacionalisták“ (de Gaulle, Churchill) voltak. A szellemileg toprongy brüsszelita elit által szurkált nacionalista vudu-babának az égvilágon semmi köze nincs a valósághoz. Utóbbival amúgy sem ápolnak bensőséges kapcsolatot.

Végül is az EU is azért jött létre, ne szépítsük, hogy a németek csak néha tudják kiemelni levegővétel céljából a fejüket a víz alól. Ehhez képest kiválóan teljesítik a kezdeti terveket, nincs olyan szolgalelkű brüsszelita, aki egy marék ezüstért vagy egyszerűen némi fejsimiért be ne hódolna a germán akaratnak.

Az angolok persze sosem voltak hívei a germán dominanciának. Teljesen mindegy, hogy milyen megfontolásból, de már csak emiatt is hasznos a puszta létezésük is. (A franciákat hagyjuk, Macron a sárgamellényesekkel a hátán továbbra is azt reméli, hogy Párizs még bevándorlástól és bűnözéstől kevésbé érintett részei jelenthetnek kellemes nyaralóhelyet Európában, csak majd ehhez is kell a germánok engedélye.) Ezért itthonról nézve erősen fájlaljuk az angolok kilépését, hiszen ők afféle természetes politikai szövetségeseink voltak.

De egyrészt érdemes hosszabb távra tekinteni, másrészt - bármilyen nehéz is, főleg, ha eszünkbe jut, hogy bizony a kelet-európaiak ellen is „lázad“ a Brexit - próbáljuk meg az angolok szemszögéből nézni a problémát.

A mi szemszögünkből a dolog a következőképpen néz ki: ha mi is a második világháború nyertesei lennénk, volna atomfegyverünk, óriási hadseregünk és ama bizonyos területi egységünk, akkor mi is lehúzhatnánk a nadrágunkat a timmermansoknak, hogy kukucskáljanak be a barlangba (lehet, hogy még így is megtesszük). Nekünk, magyaroknak viszont érdekünk bent maradni az Unióban, és ezt a jól felfogott érdeket a magyarok többsége érti is a közvélemény-kutatások tanúsága szerint. Minden más hablatyot a liberális demokrata örökké termelő csokigyárról meg megújulóval generált napsütésről naivák fogyasztására szánják.

Mégis milyen érdeke fűződik az angoloknak ahhoz, hogy egy egyre agresszívabb unióhoz tartozzanak, ahol a senkinek sem felelős timmermansok fújják a passzátszelet? (És jó, ha Timmermanst sűrűn emlegetjük, mert Webernek egyre csekélyebb az esélye arra, hogy ő legyen a Bizottság elnöke, bármennyire teper és csicskul is.)

Az angoloknak egyszerűen nem érdeke bent maradni. Az a mi érdekünk lenne, hogy bent legyenek és játsszanak, ahogy eddig is, a germán dominancia ellen. És mivel a germánok ugyan remekül gyártanak autót, profik a Blitzkriegben meg a tömeggyilkosságban, a politikához továbbra sem értenek, ezért az angolok tevékenysége mindig jó játék volt.

Jelen esetben az angolok nem is a brüsszelita tökfejek gyülekezetével vannak megverve, hanem a saját politikai elitjükkel. Keserves nézni, ahogy Theresa May szerencsétlenkedik, és minden percben tovább tolják a kilépés időpontját. A jelenlegi angol politikai elit gyáva - és ha a Brexit folyamatából ez nem derült volna ki, itt van nekünk Roger Scruton sztorija, amiből szépen látszik, hogy a legkisebb politikailag korrekt terrornak is enged a brit „konzervatív“ kormányzat.

Az idő szépen hozzáidomította a mainstreamhez a korábban iránymutató és úttörő angol konzervatív politikát, ahogy Európában is szépen foglyul ejtette a liberalizmus a Néppártot.

A brüsszeli zsebzsarnokok csak azt csinálják, amihez értenek, és amit régóta űznek: addig szavaztatnak/halasztanak, amíg a nekik megfelelő eredmény meg nem születik. Az például az ő szempontjukból egészen kiváló konstelláció, hogy van az angoloknak egy gyenge kormányuk egy még gyengébb miniszterelnökkel (Margaret Thatcher könyöröghetne érettük), akit ugráltathatnak Brüsszelből. Nincs új recept a Brexitre sem: vagy addig szavaztatnak, amíg az eredmény megfelel a brüsszeli tojásfejeknek, vagy megkerülik a választók akaratát valamilyen bürokratikus trükkel.

És akkor jön Nigel Farage, akit a mainstream képviselői komolytalan bohócnak tartottak mindig, és végigszántja az angol politikai teret. Farage persze gyűlölt figura a színtelen-szagtalan üvegpalotákba beleszürkült halálosan unalmas bürokraták számára, hiszen meggyőzően beszél, érvel, és még humora is van (az utóbbi a hivatalnok szürke egerek számára, akikből Brüsszel tengernyit képes szülni - különösen, ha akadnak momentumos gyakornokok is - totális terra incognita). Farage szinte az egyetlen ember volt azon az átkozott Mos Eisley-n - kivéve, amikor Doktor Miniszterelnök Úr néha odament helyretenni a jurószamarakat -, akit érdemes volt hallgatni. (Üröm az örömben, hogy Farage megkérdőjelezhető indokok miatt - növekvő „muszlim-ellenesség“ és Tommy Robinson fölkarolása - hagyta el a UKIP-et.)

Az angoloknak elegük van, és a gyáva konzervatívokról leszakadó toryk szépen vándorolnak át a Farage-féle Brexit Párthoz. Olyannyira felborította a korábbi viszonyokat Farage új pártja, hogy gyakorlatilag megalakulása pillanatában már az élre tört támogatottságban. Farage szerint nem elég a Brexit kikényszerítése: békés politikai forradalomra van szükség, amely elsöpri a jelenlegi gyáva, korrupt, behódoló politikai elitet. Elnézve az angol toryk kínos óvatoskodását és a politikailag korrekt terroristákhoz való igazodásukat, valóban megérett a pillanat erre.

De ha nekünk jó politikai szövetségeseink voltak bent az angolok – mint Európa reformjának és a nemzetek Európájának hívei –, mi hasznunk a Brexitből?

Fordítsuk meg a kérdést.

Mi hasznunk származik abból, ha az egyébként teljesen inkompetens brüsszelita banda képes felmosni a padlót az angol politikai vezetéssel és „trükkök százaival“ benntartani őket az Unióban? Herélt vadállattal maximum a cukiság-faktort tudjuk növelni, de az „otthon melege“ aktához tartozik, nem a politikához. Egy idomított, megszelídített angol politika senkinek nem válik hasznára, csak az Európai Egyesült Államok híveinek a Haladás Projekt™ képviseletében. Ha a brüsszelita elit szokásához híven megpuccsolja a Brexitet, akkor tényleg egyre erősebb lesz az a jelenség, amire Farage szokott utalni beszédeiben: hogy az Unió éppen rebootolja a „korlátozott szuverenitás“ brezsnyevi doktrínáját.

Ha viszont sikerül kirángatni az Egyesült Királyságot az Európai Unióból, az erőt ad a szuverenistáknak. Nem azért, mert mindenkinek követniük kellene őket, hanem azért, mert a politika soha nem működött úgy, hogy csak az első, logikailag érvényes következményre kell tekintettel lenni (értsd: pillanatnyilag egy szövetségessel kevesebb bent).

A Brexit győzelmet jelent a brüsszelita elit fölött - bónusz, hogy lelki szemeink előtt láthatnánk toporzékolni Gyuri bácsit is, aki pénzt és energiát nem kímélve akarta/akarja megakadályozni a Brexitet. (Ami ellen ennyire harcol, az csak jó dolog lehet!) A Brexit azt jelenti, hogy kilépünk az euro-determinizmusból, és abból a meséből, hogy az út csakis az „egyre szorosabb unió“ irányába vezethet. A Brexit visszaadja a szuverenistáknak és a nemzeti erőknek az önbecsülésüket és a reményt, hogy a meccs nem lejátszott, és bárhogy alakuljon is május 26. után, el lehet takarítani a zsebzsarnokokat.

Ebben a mérkőzésben a szuverenista-nemzeti függetlenségi ügynek kell drukkolnunk.

Akkor is, ha rövid-és középtávon kényelmetlenséget okoz.

OLVASTAD MÁR?

KOMMENTEK BETÖLTÉSE
Világsztárt fogadott hivatalában Tarlós István

Világsztárt fogadott hivatalában Tarlós István

Scarlett Johansson húsz éve járt Budapesten, és örömmel látta, mennyit változott azóta a város.

Igazi kupahétvége vár ránk!

Igazi kupahétvége vár ránk!

Ezen a hétvégén kerül sor a Magyar Kupa főtábláján első fordulójára, azaz a legjobb 64 közé jutásért küzdenek a csapatok.

Ilyen lenne a rockerek söre?

Ilyen lenne a rockerek söre?

Ha igen, akkor ideje egy kicsit keményítenem a zenei ízlésemen!

Hungary is once again in the focus of Europe

Hungary is once again in the focus of Europe

Here is our weekly report on the most important news and events that took place in Hungary.

Svájc magához csatolná Ausztria egyik tartományát

A területi változás a helyieknek sem lenne ellenére.

Olyan a kutya, amilyen a gazdája

Olyan a kutya, amilyen a gazdája

Gyakoribb a túlsúlyos kutya a kövér gazdiknál, mint a normál testsúlyú kutyatulajdonosoknál – derítette ki a Koppenhágai Egyetem állatorvosainak kutatása.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére