Netanjahut 52 képviselő, a Likud, két ultraortodox párt, valamint a jobboldali nacionalista Vallásos Cionisták nevű párt javasolta kormányfőnek, míg Jaír Lapidot, a centrista ellenzéki Van Jövő (Jes Atíd) párt elnökét 45 képviselő ajánlotta miniszterelnöknek, saját pártja, valamint a centrista Kék-Fehér, a szociáldemokrata Munkapárt, a jobboldali Izrael a Hazánk nevű párt és a Merec baloldali liberális párt politikusai.

Gideon Szaár Új Remény (Tikva Hadasa) nevű jobboldali pártja, valamint a törvényhozásba bejutó két arab párt nem kívánt megnevezni senkit kormányfőjelöltnek, a jobboldali Jobbra (Jamina) pedig saját vezetőjét, Naftali Bennett-et választotta hét képviselői támogatással.

Rivlin a beszéde elején leszögezte, hogy ha lenne rá törvényes lehetősége, akkor legszívesebben egyik kormányfőjelöltet sem bízná meg az új kormány megalakításával, mert szerinte egyikük sem rendelkezik a 120 tagú kneszetben a kormányalakításhoz szükséges legalább 61 fős többséggel a március 23-án, két éven belül már negyedszer megtartott parlamenti választások alapján.

„Tisztában vagyok sokak álláspontjával a közéletben, miszerint az elnöknek tartózkodnia kell vád alá helyezett jelölt kinevezésétől, de a törvény és a legfelsőbb bíróság döntése szerint betölthet miniszterelnöki hivatalt vádlott” – mondta Rivlin, utalva arra az ellenzéki követelésre, hogy ne kérje fel Netanjahut, aki ellen bírósági eljárás folyik csalás, hivatali visszaélés és korrupció miatt.

Az izraeli alaptörvények szerint a kijelölt új miniszterelnök 28 napot kap kormánya felállítására, amit az államfő újabb 14 nappal meghosszabbíthat. Ha ez idő alatt nem sikerül kormányt alakítani, akkor az államfő mást kérhet fel kormányalakításra.