Új cikksorozat a 888-on: Miért is vagyunk még az Európai Unió tagjai?
2020.05.24. 21:01
EURÓPÁNAK KÖSZÖNHETJÜKHogyan befolyásolja Európa a mindennapi életünket?
Hogyan hat a munkánkra, családunkra, az egészségünkre, hobbijainkra, utazásainkra, biztonságunkra, fogyasztói döntéseinkre és szociális jogainkra?
A fenti sorok az Európai Parlament által 2019-ben indított díjnyertes honlapon olvashatóak, melyet az intézmény kimondottan az Európai Unió népszerűsítésére hozott létre az EP választásra készülve.
Úgy tűnik a cégér már nem elég Brüsszelnek, a projekt elindítása ugyanis nyilvánvalóan összefügg az Európai Unió népszerűségének rohamos csökkenésével, amit mi sem mutat jobban, mint az Európai Unió 2019-es éve:
- először az euroszkeptikus pártok sosem látott előretörése a májusi európai parlamenti választásokon mind a nettó befizetőknek, mind a támogatottaknak számító országokban,
- majd Boris Johnson aratott földrengésszerű győzelmet Angliában, ami – miután minden jóslat ellenére nem pusztult ki pillanatokon belül Anglia teljes népessége a kiválás után – felerősítette az Unióban maradó államokban is az távozás igényét.
Brüsszel számára sohasem volt még ilyen borús a jövő: a három nagy alapító országból kettőben is többségbe kerültek az EP-választáson az euroszkeptikusok, és egyre több, korábban mérsékelt jobboldali párt tolódott a jobbszélre.
Ennél még beszédesebb az, hogy az Európai Unió négy legnagyobb gazdaságából egy, az Egyesült Királyság már ki is lépett az államszövetségből,
Igaz, ezekben az országokban nem volt népszavazás – egyelőre.
És akkor még hozzá sem tettük, hogy a német AfD-nek és az osztrák FPÖ-nek is jóval nagyobb tortaszeletet jósoltak, és valószínűleg jobban is szerepeltek volna, hogyha nem robban ki az utolsó pillanatban a Strache-bortány.
Mire fel ez a nagy ellenszenv?
Hiszen az Európai Unió egy Nobel-békedíjas sikertörténet, nem?
Ha például a fent említett honlapra felkukkant a nép egyszerű fia, csak ki kell választania a saját régióját, és a gép már ki is dobja, hogy a szomszédságában milyen fejlesztések köszönhetőek az Európai Uniónak. Az én lakhelyem környékén például EU-s támogatásból újították fel a balassagyarmati kórházat, ebből a pénzből finanszírozták néhány szegényebb határmenti település internet-infrastruktúrájának kiépítését, valamint az egyik helyi szeméttelepet is uniós támogatásból újítottak fel.
Avagy ahogy a 444 demagógul – kis csúsztatással – megfogalmazta: napi 2 milliárd forinttal.
De ennél sokkal általánosabb dolgokat is köszönhetünk az Európai Uniónak, amit most nem sorolunk el, de itt egy remek egyoldalú összesítés az ellenzéki oldalról.
Amiről nem szól a fáma
Az Európai Uniónak azonban van egy olyan árnyoldala, amiről viszonlag keveset hallunk, és a közgondolkodással ellentétben nem csak az elfogult ideológiai nyomással van probléma, bár ebből relatíve frissen csatlakozott és eurózónán kívüli tagállamként nem sokat látunk.
Ha ugyanis nyugatra tekintünk, akkor mi egyrészt gazdaságilag csak a szépet és jót látjuk, másrészt Németországnál nagyon távolabb, mondjuk Marseillig, Nápolyig vagy Lisszabonig már nem látunk. A ottani problémák már nem érkeznek el hozzánk.
Avagy te például arról hallottál már,
- ...hogy Németországban csak úgy tudja megelőzni a gazdasági visszaesést, hogy 10 éve nem emelkedik a bérszínvonal?
- ...hogy Görögország gazdasági csoda volt, rekordidő alatt zárkózott fel a nyugathoz évi 6-13 százalékos GDP növekedéssel, a csatlakozás után viszont egy évtized alatt Európa koldusává vált?
- ...hogy Spanyolországban az euró bevezetése előtt szinte nem keletkezett költségvetési hiány, azóta folyamatosan az államcsőd szélén állnak?
- ...hogy Olaszországban az euró bevezetése előtt az általános életszínvonal megegyezett az angollal, azóta viszont egyre nagyobbra nyílik köztük az olló?
- ...hogy az eurózóna bevezetése után az ahhoz nem csatlakozó országok jóval dinamikusabban növekedtek, mint annak tagjai?
Magyarországon ezek közül szinte semmi nem érződik, mivel régiónk 2014 óta az Európai Unió egyik legnagyobb nyertese.
Vége a felhőtlen gyermekkorunknak?
Egyre inkább úgy néz ki, hogy ennek mostantól vége szakad.
Eddig általában holland és osztrák adófizetők pénzéből finanszíroztak lengyel és magyar autópályákat – cserébe mi nem akadályoztuk a Spar és az Erste hazai terjeszkedését – most azonban a legfrissebb Merkel-Macron tervben akár mi is nettó befizetőkké válhatunk a mentőcsomag törlesztése következtében.
A németek úgy akadályoznák meg a déli tagállamok, és ezzel az eurózónájuk összeomlását, hogy
Nem csak az eurózóna tagállamok.
Eközben az Európai Parlament egyre agresszívabban támadja a másképp gondolkozó tagállamokat, párhuzamosan zajlik hazánk migráns- és genderpolitikájának elítélése, valamint a következő uniós tortából is kisebb szeletet juttatnának nekünk.
Vagyis összegezve:
- kevesebb támogatást kapnánk,
- a koronavírushitelben akár nettó befizetőkké is válhatunk,
- cserébe kivennének a kezünk közül még több nemzetállami hatáskört,
- ráadásul mégjobban hozzá kéne simulnunk a nyugati balos ideológiához.
- Nyerünk vele annyit, hogy azért érdemes feladni nemzeti szuverenitásunkat?
- Miért éri meg egyáltalán békeidőben a nettó befizető országoknak, hogy támogatják az elmaradottabb uniós régiókat?
- Hogyan kéne egyébként az Uniónak ideális esetben működnie, és miért nem képes erre?
- Hogyan teszi tönkre Németország a szomszédai, és a szegényebb régiók gazdaságát?
- Kik az Európai Unió igazi urai?
- Vajon van élet az EU-n kívül is, vagy felzabálnak minket az oroszok és a kínaiak? Hogyan teljesítenek a buliból kimaradó országok?
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására indítjuk most el az Európai Unióval foglalkozó cikksorozatunkat, amiben körbejárjuk a legfontosabb kérdéseket.
Az első részben azzal fogunk foglalkozni, hogy milyen lenne az Európai Unió, ha tényleg úgy működne, ahogy azt 30 évvel ezelőtt Maastrichben kitalálták.