Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök felszólította kedden az ENSZ-t, hogy találjon megoldásokat az arab világ konfliktusaira, mert a világszervezet hiányosságai ártanak a belé vetett bizalomnak. Az ENSZ azonban a valódi konfliktusok megoldása helyett a bevándorlás megszervezésével van elfoglalva.

Az ENSZ Közgyűlése 73. ülésszakán felszólaló egyiptomi elnök országának a szíriai, jemeni és líbiai konfliktusok politikai megoldására tett erőfeszítéseiről beszélt, melyeknek célja a terrorizmus és a felekezeti erőszak terjedésének megfékezése – írja az MTI.

Kijelentette: kétségtelen, hogy az ENSZ – az erőfeszítései ellenére – a konfliktusok végső megoldásában még messze nem könyvelhet el sikereket.

– tette fel a kérdést esz-Szíszi.

Hozzátette: nincs kiút a szíriai vagy jemeni konfliktusokból anélkül, hogy nemzetállamiságukat és szuverenitásukat helyreállítsák, és helyet adjanak népeik legitim törekvéseinek. "A nagy válságokra átfogó megoldásokat kell találni" – szögezte le.

A 2011-es arab tavasz során számos tekintélyelvű kormány ellen robbant ki felkelés a Közel-Keleten, aminek következményei a mai napig éreztetik hatásukat a térségben. Több felkelés azonban polgárháborúba csapott át, termékeny talajt szolgáltatva a terrorizmus és a felekezeti erőszak terjedésének. Kirívó példája az Iszlám Állam dzsihadista szervezet felemelkedése, amely Szíria és Irak kiterjedt területeit vonta ellenőrzése alá 2014-ben, és több környékbeli országban megvetette a lábát.

Egyiptomban, amelyben – a kritikusok szerint – esz-Szíszi hatalomra kerülésével ismét autoriter rendszer épült ki, a dzsihadisták a mai napig biztonsági fenyegetést jelentenek annak ellenére is, hogy a kormányzat nagy figyelmet tulajdonít a terrorizmus elleni harcnak.

António Guterres ENSZ-főtitkár egyébként kedden beszélt arról a közgyűlésen, hogy törékennyé vált a nemzetközi intézményekbe vetett bizalom, a nemzetközi együttműködés elve pedig "pont akkor került tűz alá, amikor a leginkább szükségünk van rá". A főtitkár szorgalmazta az unilateralizmus elleni küzdelmet és a fokozottabb nemzetközi együttműködést, amelyre az ENSZ épült.

A populizmusnál sokkal nagyobb veszélyekkel is szembe kell néznie a világszervezetnek, például azzal, hogy egyes arab államok az Izrael elleni bosszúra használják a szervezetet.

Májusban felszínre hozta az indulatokat, hogy az USA Jeruzsálembe költöztette nagykövetségét. Véres tüntetésekbe kezdtek a palesztinok, ahol az egyik oldalon az izraeli hadsereg lőtt a sokszor igen erőszakos, gyújtogató tüntetők közé, a palesztinok pedig válaszul orvlövészekkel lövettek az izraeli katonákra. Egy hónappal korábban pedig az ENSZ-nél is kihúzta a gyufát a zsidó állam, ugyanis – az USA-hoz és Magyarországhoz hasonlóan – kilépett a világszervezet migránsügyi egyezményének tárgyalásából.

Júniusban az arab országok kezdeményezésére elítélték Izraelt az ENSZ-ben a Gázai övezetben kitört zavargások kapcsán a katonaság bevetéséért, valamint a "túlzott és a körültekintést mellőző erő alkalmazásáért". A feszültséget szító és a tüntetőket fanatizáló Hamászt azonban nem ítélte el a szervezet.

Mindez azért fontos, mert semmi köze nincs a populizmushoz, és a Guterres ENSZ-főtitkár által emlegetett "unilateralizmushoz", mégis a világszervezet fellépése ebben az esetben masszívan gátolta egy közel-keleti békefolyamat elindulását.

Emellett a világszervezet a bevándorlást propagálja. A világméretű migrációs problémára azt a megoldási irányt gondolta ki az ENSZ, hogy az eddigi illegális migráció helyébe a legális migráció lépjen. Vagyis a migránsok útvonalait rendvédelmi eszközökkel biztosítani kell, a beengedésüket és az elosztásukat pedig fel kell pörgetni. Röviden:

Az elképzelést pedig sikerült megtámogatni a magyar kormány elleni szájkaratéval, amelyet az emberi jogi főbiztos, a jordániai herceg, Zeid Raad al-Husszein vitt véghez. A főbiztos még Soros Györgyöt is igyekezett megvédeni, amikor elítélte a Stop Soros törvénycsomagot.

Mindeddig azt lehetett csak látni kívülről, hogy a jordániai herceg nagyon védi Soros Györgyöt és érdekeit, ennek okai azonban nem voltak világosak. Tegnap kiderült, hogy Soros György bőkezű adományozója a Jordán Folyó Alapítványnak, amely a jordániai királyi család tulajdonában van. Ránija Ál Abdullah királyné még egy közös képet is kitett, amelyen közvetlenül mellette ült az agg agitátor.

Soros György persze ennél komolyabban is jelen van az ENSZ-ben, amely a milliárdos spekuláns alapítványát stratégiai partnernek tekinti. Az ENSZ migrációért felelős különleges képviselője, Louise Arbour korábban a Soros György által pénzelt brüsszeli székhelyű – politikai befolyásszerzésre törekvő, aggályos tevékenységű – Nemzetközi Kríziscsoport vezérigazgatója volt, és a tőzsde­spekuláns személyesen tüntette ki az asszonyt az egyeteme által megítélt díjjal.

Az ENSZ nemcsak az egyébként valóban igen bonyolult közel-keleti konfliktussal képtelen megbirkózni, az ukrán-orosz konfliktus is meghaladja a világszervezet tudását. Petro Porosenko és Vlagyimir Putyin is szerette volna elérni, hogy ENSZ-csapatok jelenjenek meg Ukrajna, valamint Donyeck és Luhanszk határán, ám hiába. Igaz, a dolgot az is hátráltatja, hogy a két elnök nem ért egyet abban, hogy pontosan milyen mandátummal érkezzenek az országba a kéksisakosok.

A világszervezet a valódi problémák helyett évek óta a migrációs paktumon dolgozik. Ez persze nem zárná ki, hogy mással is tudjanak foglalkozni, ám érdekes módon, miközben a megoldatlan konfliktusok egyre szaporodnak és az ENSZ nem tesz semmit, aközben a migrációs paktum elkészült. A tervhez csatlakozó országoknak már csak alá kell írniuk azt és indulhatnak is a migránsok.