Mint ahogy azt legutóbbi parlamenti felszólalásában halhattuk, ahogy egyre kevésbé függünk anyagilag az Európai Uniótól, már Orbán Viktor sem annyira lelkes az uniós tagságunkkal kapcsolatban, mint volt korábban.

Nagyon egyszerűen összefoglalva az Európai Unió lényege az, hogy a kisebb gazdaságok felhagynak saját iparuk megvédésével, és megnyitják az utat a nyugati vállalatok terjeszkedése előtt – így vásárolunk mi francia szupermarketben spanyol paradicsomot és telefonálunk német szolgáltatón keresztül – cserébe ők némi felzárkóztatási összeget fizetnek nekünk.

Ez eddig mind szép és jó, ez már csatlakozáskor sem volt titok,

Mert jelenleg ez történik: eddig volt egy egyértelmű üzlet, ami mindkét félnek megérte, most viszont három olyan súlyos témában is offenzívát indított Brüsszel, pontosabban a brüsszeli – egyébként senki által meg nem választott – bürokratahad, aminek a vége könnyen egy magyar majdan lehet.

Mik ezek?

Jogi nemváltás

Az Európai Bíróság előtt egy ügy, amiről már sokszor beszámoltunk: néhány transznemű beperelte a magyar államot, amiért az nem engedélyezi nekik a jogi nemváltás lehetőségét.

Amennyiben az ügy tovább eszkalálódik, az intézmény kimondhatja, hogy nem számít jogállamiságnak, ha egy tagállam megtagadja a férfiak nővé, és nők férfivá válását. Mármint jogilag nem ismeri ezt el.

Ez sajnos nem csak annyit jelent majd, hogy a jogosítványába mást írnak bele, hanem így lehetetlenség lesz megakadályozni mondjuk a férfiak indulását női sportokban, az egyneműek házasságát, transznemű férfi tanárok megjelenését a sulis lányvécékben, és így tovább.

A migráció

Már tavasszal kimondta az Európai Bíróság, hogy a tranzitzónák létesítése ütközik az „európai elvekkel”, még akkor is, hogyha ezek nyitottak, és lényegében a migránsokat szabadon tovább kell engedni. Jogállamiság pedig az, ha a határt, mint valami történelmi érdekességet kezeljük, a határőrzéstől – ami fasizmus – pedig távol tartjuk magunkat.

Az Európai Bizottság – és őket követve a Parlament – azóta bekeményített:

Ezt azt fogja jelenteni, hogy egy jelentős számú migránst át kell vennünk – első körben csak virtuálisan – és amennyiben 8 hónapon belül nem vagyunk képesek elintézni a hazaszállításukat kiindulási országukba, úgy be is kell fogadnunk őket és az ellátásukat is biztosítani (koszt, kvártély, bérlet, wifi).

Tekintve, hogy a Soros-szervezetek mindent megtesznek azért, hogy még a radikális terroristák és az őket képző imámok se kerülhessenek haza, valamint a migránsok is tevékenyen pusztítják saját személyazonosságuk nyomait – például irataik tengerbe hajításával – szinte lehetetlenség ezt megoldani.

Ez egy szépen becsomagolt betelepítési kényszer.

Civil szervezetek

Ugyan civil szervezeteknek hívjuk őket, fontos lenne a Soros-szervezeteket elválasztani a tényleg pozitív polgári kezdeményezésektől, mert az elmúlt években egyértelműen kiderült, hogy sok magát „civilnek” tituláló intézmény valójában „alulról szerveződést” nyomokban sem tartalmaz.

Ezek egy nemzetközi hálózat részei, melynek célja, hogy hazánkban is kiépítsen egy negyedik hatalmi ágat. Egy olyan árnyékállamot, melynek lobbiereje – mint azt nyugaton látjuk – messze meghaladja a lakosság által választott politikusokét.

Ez ellen fellépni lényegében alapvető honvédelem lenne, az Európai Bizottság viszont olyan komolyan veszi a civilek érdekeit, hogy

Közvetlenül a sajtószabadság és a hatalommegosztás elve után.

De megteheti?

Az alapszerződések szerint nem, nincs az Uniónak joga ilyesmikhez, de az Európai Bíróság kreatív felhasználásával, a szabályok megkerülésével és a kiskapuk kihasználásával sajnos rá tud minket kényszeríteni olyan dolgokra is, amiket akár a lakosság háromnegyede, vagy annál is több ember ellenez.

Úgyhogy a kérdés lényegében az, hogy megéri-e nekünk azt az 1-2 százaléknyi GDP növekedést, hogy az Európai Unió tagjai maradjunk ilyen feltételekkel is? Főleg tudva, hogy gazdasági szempontból is legfeljebb nyolc, de valószínűleg még kevesebb ideig előnyös számunka a tagság.