Mit tesz egy echte liberálisan demokrata család, ha vacsorázni akar? Az apaszerepet betöltő családtag átmegy a szomszédba és pénzt kér kölcsön. Utána a család minden tagjának minden allergiájához és/vagy az aktuális hóbortokhoz illő vacsorát keresnek az interneten. Az étterem lehet olasz, mert az már majdnem nyugat, de mivel ott sok a tészta, ezért gyorsan, előválasztással eldöntik, hogy legyen inkább skandináv a vendéglő fő vonala.

Utána jön a valós választás a finn és norvég ételeket kínáló helyek közül. A család két felnőtt tagja egyetért a svédben, mivel azonban a harmadik felnőtt tag a finnekkel érez rokonságot és a másik két tag tiszteli a kisebbséget, így finn ételeket rendelnek. Érzik viszont, hogy a kiszállítás nem kedvez a klíma alakulásának, így újra a számítógép elé ülnek és megpróbálnak egy olyan éttermet találni, amelyből kerékpáros futár hozza a vacsorát. Ez nem egyszerű feladat, de végül sikerül: francia hagymalevest, bécsi szeletet és svájci kiflit hozatnak.

Miután megjött az étel boldogan és önelégülten beszélgetnek arról, hogy ők nem akármit esznek. Ők profi módon készített ételeket fogyasztanak. A szomszédok meg mit amatőrködnek? Főznek. Házilag. Vicc. Mucsa.

És nem hallatszik át, de a szomszédok vacsora után még énekelnek is. Ma éppen azt a nótát, melyben ez szerepel: „Szeged híres város/ Tápéval határos”…