Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Szél-jegyzet egy miniszterelnök-jelölti vitához

Exe Géza

2018.03.21. 15:30

A minap sajnos belefutottam a „Független„ (értsd: SZDSZ-árva) Diákparlament miniszterelnök-jelölti vitájának videofelvételébe, ahol Karácsony Geri, Szél Berni és Vona Gabi folytatott oktatásügyi vitát arról, hogy melyikük utálja jobban a Fideszt és személyesen Orbán Viktort. Az öldöklő küzdelmet hozó vita végül igazságos döntetlennel zárult. De nem is ez a lényeg. Elnéztem ezt a három szerencsétlent, megpróbáltam elképzelni bármelyiket Magyarország miniszterelnökeként. Aztán ellenpróbaként megpróbáltam elképzelni az egyik jó képességű szomszédomat, bizonyos Bandikát is Magyarország miniszterelnökeként. Mert ennyi erővel miért ne? Aztán megpróbáltam elképzelni Szél Bernit szomszédomként. Végül úgy döntöttem, hogy inkább legyen Bandika Magyarország miniszterelnöke, mint Szél Berni a szomszédom. Ez egy egész vállalható konszenzusnak tűnt.

Van ebben a szegény kvótanőben valami visszataszító. Sajnos megéltem a Kádár-rendszert, így élőben láthattam azokat a pártmunkás elvtársnőket, akik egy nem túl szorgalmas középiskolai tanuló intellektusával felfegyverkezve próbálták eljátszani szellemi elit szerepét. Szél Bernadett egy az egyben hozza ennek az ijesztően eltökélt, lánglelkű mozgalmárnőnek az archetípusát. A három szerencsétlenből nem Bernadett a legveszélyesebb, nem is ő a leggerinctelenebb alak, de túlmozgásos tudálékosságával számomra mégis ő a legellenszenvesebb.

Nem először hallottam beszélni és már jóval korábban meg kellett állapítanom, hogy Szél Bernadett soha, de soha nem mond ki egyetlen olyan mondatot sem, ami miatt bárki meg merné gyanúsítani, hogy az az ő saját, személyes gondolata lenne. Ez a nő kizárólag előre gyártott propagandapanelekben kommunikál. Ahányszor csak hallottam, mindig azon gondolkodtam, hogy mondatról mondatra atomjaira lehetne szedni a szövegét, de persze ki az, aki veszi a fáradságot, hogy Szél Bernadett szövegét mondatról mondatra szétszedi...

Most azonban Bernadett a szokott marhaságokon túl kampányígérgetés üzemmódba kapcsolt, s ezzel akkora szintet lépett a blődségben, hogy úgy döntöttem, ez egyszer kivételt teszek és mondatról mondatra atomjaira szedem a szövegét, mert hát az mégis csak nonszensz, hogy ennyi ésszel valaki miniszterelnök-jelölt lehet Magyarországon. Nyilván mindannyian észleljük a politikai osztály általános szellemi leépülését, de valami alsó határt azért mégiscsak meg kellene már állapítani, hogy ezt azért már ne.

Tehát az történt, hogy a vitában Berni kapta az első kérdést, amire az alábbiakban, szó szerint olvasható szöveget válaszolta. Semmit sem hagytam ki belőle.

A kérdés pedig az volt: Szerinte mi az oktatás célja?

Szél Bernadett a következőket válaszolta:

„3 célját látom az oktatásnak.”

Na ezt jól jegyezzük meg: Szél Bernadett szerint 3 célja van az oktatásnak.

„Az egyik az, hogy minden diákból ki kell hozni a lehető legtöbbet.„

Ez mondjuk akkora bitang nagy közhely (Közhely #1), hogy eldugul tőle a mikrofonkábel, de hát miért is lenne baj, ha saját, eredeti, esetleg érdekes gondolatok helyett hízelgő közhelyekkel bombázzuk le a „független” (értsd: SZDSZ-árva) diákparlamentes hallgatóságot. Úgysem ismerik fel, hogy mi a gondolathelyettesítő töltelékszöveg, nem igaz?

„Ma Magyarországon valóban azon múlik, hogy ki milyen oktatást kap, hogy hova születik, beszélhetünk településről, családról.„

Nem mellesleg a világ minden országában azon múlik, hogy ki milyen oktatást kap, hogy hova születik, és tényleg beszélhetünk településről vagy családról. Bizony: a Beverly Hillsen élő gazdagok nem ugyanoda küldik a gyerekeiket tanulni, mint a detroiti rozsdaövezetben élők. Ostoba osztályharcos, marxizáló Közhely #2 kipipálva.

„Sajnos a Fidesz elmúlt 8 éve alatt a helyzet az rosszabbodott, bár hozzáteszem, hogy ez nem 2010-ben kezdődött.”

Pontosan hogyan és mitől is lett rosszabb a „helyzet„ a Fidesz 8 éve alatt? Milyen objektív mutatók alapján állítja ezt Szél Bernadett? Ugye ne zavarjam össze szegényt ilyen hülye kérdésekkel? Nagyon hirtelen csak két dolog jut eszembe: ma több mint 1 millió gyerek kap ingyenesen tankönyveket, a pedagógusbérek pedig átlag 50%-kal növekedtek. Ezek olyan objektív számok, amikre nem volt példa 2010 előtt. Szóval miről van szó?

„Másrészt pedig túl sok a stressz az oktatásban.”

Szóval eddig tartott az oktatás első célja a háromból. Ha jól értem Szél gondolatvezetését, akkor a „másrészt„ után kell jönnie az oktatás második céljának. De mi az, hogy az oktatás második célja az, hogy túl sok a stressz az oktatásban? Ha esetleg Szél azt szerette volna mondani, hogy jó lenne, ha kevesebb lenne a stressz az oktatásban, akkor nem ártana, ha megértené, hogy a stresszcsökkentés nem az oktatás célja, hanem – mondjuk – egy oktatáspolitikus célja lehet, hogy olyan oktatási rendszert hozzon létre, amiben kevesebb a stressz. De hogy az oktatás célja a stresszcsökkentés lenne...? Ez azért egy elég komolyan képzavaros marhaság.

„A Fidesz egy nagyon poroszos rendszert hozott létre, Hofmann Rózsa álmát valósították meg.”

Szegény Hoffmann Rózsa, meg az ő poroszos rendszere... Tegyem hozzá, hogy Magyarországon nem Hoffmann Rózsa óta, hanem időtlen idők óta porosz rendszerű az oktatás. Tehát nem Hoffmann Rózsa és nem a Fidesz hozta létre azt a szörnyű, poroszos oktatási rendszert. (Aminek többek közt a Nobel-díjasainkat is köszönhetjük. Csak a hajónapló kedvéért.)

„Mi az LMP-ben sokkal inkább a diákoknak a belső motivációját szeretnénk felébreszteni, vagy aki ismeri a diákokat, tudja, hogy inkább megtartani...„

Aki – szemben Szél Bernadett-tel – ismeri a diákokat, az tudja, hogy a diákok belső motivációi nem éppen a kínzó, olthatatlan tudásvágyról szólnak. Nem tudom, miről beszél ez a nő, de ideje lenne elbeszélgetnie néhány teljesen átlagos 8, 10, 13 vagy 16 éves gyerekkel. Mert a gyerekeknek (néhány csodabogarat kivéve) pont nem a szorgos tanulás áll a világuk középpontjában.

„...és egy élményközpontú oktatást akarunk létrehozni, amiben az okos forradalom, ami a világban zajlik, az Magyarországra is be tud gyűrűzni.”

Na megjött az „élményközpontú oktatás„! A politikai marketing „bifidus essensise”. Bármelyik spindoktor csettintene egy ilyen színes-szagos dumavattacukorra. Egészen addig, amíg nem jönne valami hülye, hogy belekérdezzen: tessék mondani Bernadett, hogyan lehet magyar helyesírást élményközpontúan tanítani? Vagy a kiegyezéstől az I. világháborúig tartó időszak magyar történelmét? Vagy Kelet-Európa gazdaságföldrajzát? Vagy az Excel táblázatkezelő használatát?

Sajnos a tanulás, az – ha tetszik, ha nem – munka. Agymunka. Verítékes. Macerás. Olykor unalmas. És szinte biztos, hogy fárasztó. És aki azt mondja, hogy élményközpontú oktatást csinál, az ugyanazt hazudja, mint aki a koplalás nélküli fogyókúra vagy a gyakorlás nélküli nyelvtanulás ígéretével akarja lehúzni a jónépet valamelyik tévés teleshopban.

Mert Bernadett a tanulás nem úszható meg, nem váltható ki élményközpontú élményoktatók élményhappeningjeivel. Nem lehet minden nap tehenet boncolni, nem lehet minden nap tanulmányi kirándulni a csokigyárba, és nem lehet minden nap felfedezni, hogy hogyan működik a zongora, meg a pénisz.

A világszerte zajló „okos forradalom„, meg az ő begyűrűzése annyira dél-albán minőségű közhely, hogy ezúttal nem vagyok hajlandó sorszámot adni neki. Innen, már tényleg csak egy lépés a „Mai rohanó világunkban...”.

„És azonkívül nagyon sok olyan hungarikum is van, amit szeretünk és akarunk továbbvinni. Ilyen a tanoda program vagy akár az erdei iskolák.„

No akkor az élményközponttal le is tudtuk a magyar köz- és felsőoktatást, úgyhogy ugorgyunk a nice-to-have témákra. Érdekes, hogy a szerteágazó és kétségtelenül sok kihívással küzdő magyar oktatásügyből pont ez a két látványpékség ugrik be Szél Bernadettnek. Az üstökénél ragadta meg az oktatás problémáit. Ha a tanodákat, meg az erdei iskolákat is továbbviszi, nagy baj már nem lehet. Ugye.

„Úgyhogy azt gondolom, hogy itt minden esélyünk megvan, hogy egy stresszmentes és sokkal inkább az élményekre és a belső motivációkra épülő oktatást tudjunk létrehozni.”

Tehát eljutottunk a következtetésig, ami azt a retorikai huszárvágást valósítja meg, hogy nincs előtte olyan állítás vagy érvelés, amiből logikusan következne ez a konklúzió. Szél szerint stresszes és belsőleg nem motiváló az oskola, TEHÁT létre tudnak hozni egy stresszmentes, belső motivációkra épülő oskolát. Logikus nem? A „Miért pont ezt?” meg a „Hogyan?” kérdéseivel meg babráljon, akinek két anyja van.

„És mindezt miért? Azért mert az oktatás egy nagyon komoly stratégiai kitörési pont.„

Basszus! Itt a Közhely #3! Nem gondoltam volna, hogy a piszkosul lapos Közhely #1 után lehet még laposabb közhelyet mondani. Ez már olyan lapos, hogy egy vastagon aranyozott úthengerrel sem lehetne jobban kivasalni. De most komolyan! Amikor egy politikus közli, hogy az oktatás az egy „komoly stratégiai kitörési pont”, az úgy néz ki, mintha mondana valamit, aminek mintha lenne valami tartalma, pedig – ha belegondolunk – nem mondott semmit. Ebben az üres locsogás műfajban mondjuk Gyurcsány a magyar bajnok, de Berni személyében azért elég komoly trónkövetelő kezd itt bejelentkezni a címre.

„Mi Magyarországon egy olyan országot szeretnénk megvalósítani – mi ezt megújuló Magyarországnak neveztük el – amelyben a globális kihívásokra nem csak felkészülünk és nem csak alkalmazunk(sic!), de az élére tudunk állni.„

Jó fej leszek, én nem kötök bele (nagyon) abba, hogy mi az, hogy „...a globális kihívásokra nem csak alkalmazunk...”. Nyelvbotlás. A kontextusból azt tudom kisilabizálni, hogy talán a globális kihívásokhoz való alkalmazkodásra gondolhatott Szél Bernadett, csak hát az a fránya ragozási anomália tönkretette ezt a nagyívű közhelyet (így nem jár érte sorszám).

Amellett viszont nem mennék el, hogy az eddig elmondottakból mégis hogy a fenébe következik az, hogy a „megújuló„ Magyarország bármilyen globális kihívás élére állna? Az élményközpontú tanodák, meg a belsőleg motiváló erdei iskolák segítségével? Vagy hogy? Egyáltalán is: hogyan kell egy globális kihívás élére állni? Nem inkább a kihívásra választ adó erők élére kellene állni? Már megint micsoda egy képzavar... Ahogy az eddigi egész szövegből, itt is át szépen átjön a rendezetlenség, az átgondolatlanság, az okok és okozatok, állítások, érvek és következtetések logikai viszonyának bánatos katyvasza. És ez a nő akar miniszterelnök lenni ezzel az adáshibával a fejében!?

„És vezetők tudunk lenni, egy kis Svájcot tudunk itt létrehozni Közép-Európában.”

Na ja. Svájc. A megamézes hipermadzag. Közhely #4. Itt már sikítoztam. De nem a röhögéstől. Szeretném jelezni, hogy Svájc pont nem a happy-funny élményközpontú oktatástól lett az a Svájc, ami az übertutiság fogalmaként éldegél itt egyes kelet-közép-európai fejekben. Arrafelé piszkosul szorgalmas, konok, puritán, illiberális, fegyvertartó népek élnek, akik kőkemény, kitartó, verítékes munkával hozták létre az annyira irigyelt országukat.

„Ehhez viszont kiválóan képzett szakemberekre van szükségünk, ezért mindent beleadunk abba, hogy világszínvonalú oktatásunk legyen.„

No, ha „mindent” is beleadnak, akkor már garantált a világszínvonal. Bele sem merek gondolni, mi lehet az a „minden„? Napi 26 órát fognak dolgozni rajta heti kilenc napon át? Csakis Nobel-díjas oktatáspolitikusok fogják írni a tanterveket? Minden egyes diák személyre szabott, a képességeire és érdeklődésére optimalizált tankönyvet kap? Minden oktatáspolitikai döntésről népszavazni fog a „Független” (értsd: SZDSZ-árva) Diákparlament? Vagy mégis mit értsünk a „minden„ beleadásán? Már ha nem ismét valami szép, kövér verbális luftballonról beszélünk?

„Ezért 100 költségvetési forintból mi 20-at az oktatásra fogunk fordítani, azért hogy minden meglegyen, ami az oktatásban kell, a tantermeken túl, a tornatermeken túl, a tanároknak fizetése és egyáltalán minden, amit kérnek.”

Na végre egy konkrétum! Tehát Szél Bernadett a magyar költségvetés 20%-át akarja oktatásra költeni. Az igen! Szóval manapság az úgy van, hogy a kb. 20 ezer milliárdos magyar költségvetés 10%-a megy oktatásra, úgy 2000 milliárd forint. Ezzel az oktatás ma a második legnagyobb terület a kiadási oldalon, amit csak a társadalombiztosítás előz meg. Na ezt a 2000 milliárdot akarja Bernadett megduplázni, azzal a magasan cizellált indoklással, hogy „minden meglegyen, amit kérnek„. Gondolom a minden tanterembe felszerelt digitális táblától kezdve a kakaóbiztos számítógépen át, a minden diáknak alanyi jogon járó tabletig. Mert ugyebár ezen múlik a dolog. Ha már minden diáknak lenne saját tabletje, biztos nem itt tartana Magyarország.

Tehát Bernadettnek, mint sokat próbált oktatáspolitikusnak, megvan a maga wunderwafféja az oktatás bajaira. Úgy hívják, hogy kegyetlenül sok pénz. Ha pénz van, minden van: felkészült, vitán felüli tekintéllyel rendelkező, tehetséges pedagógusok, tudásvágytól fűtött, kicsit sem túlterhelt, egészséges diákok, akik tanulmányaik végeztével világszínvonalú szaktudással és széles körű műveltséggel lépnek be a pont őket kereső munkaerőpiacra. Habzsi-dőzsi-kánaán.

Azt most inkább takarja a hülyeség jótékony homálya, hogy mégis honnan, mely más területtől akar elvenni Szél Bernadett további 2000 milliárd forintot. Mert az azért már nem aprópénz ott, ahol mondjuk az egészségügy költségvetése is olyan 1700 milliárd körül van. Lehet, hogy Bernadett már élményközpontú oktatásban részesült, ezért hiszi azt, hogy a kegyetlenül sok pénz az mindent megold. Ezért nem sikerült értesülnie róla, hogy az agymunkát nem lehet megspórolni és nem lehet megugrani azzal a lángoló ígéretzeppelinnel, hogy mi 2000 helyett 4000 milliárdot fogunk nyomni az oktatásba és attól aztán ”duplapluszfincsi„ lesz. Meg persze Svájc.

„És még egy mondat, mert ez belefér az időmbe, hogy igazából mondtam, hogy Hoffmann Rózsa álmát valósították meg. Nyilván, amit hallottak ez kicsit Szél Bernadett álma, de nem Szél Bernadett álmát kell megvalósítani, hanem amit önök akarnak.”

Még szerencse, hogy nem kell megvalósítani Szél Bernadett álmát, mert hogy Szél Bernadett álma a 4000 milliárdos oktatási költségvetésről egy nemzetgazdasági rémálom. Egy nyilvánvalóan teljesíthetetlen ígéret. Egy ekkora, a többi alrendszert sújtó elvonás lényegében minden mást bedöntene. Nem nagyon értem, hogy Szél Bernadett ezt hogy nem látja, hogy mer nyilvánosan, kamerák előtt ilyen hülyeségeket beszélni. Sajnos csak egy magyarázatom van rá: Szél Bernadett azért mond ilyen eget verő hülyeségeket, mert Szél Bernadett olyan intellektuális kihívásokkal küzd, amelyek meggátolják őt abban, hogy képes legyen tárgyilagosan értékelni egy ilyen ötlet megvalósíthatóságát. Szóvirágok nélkül: Szél Bernadett buta, mint a tök és nincs az a marhaság, amit ne mondana, ha a (vele nyilván egyívású) „szakértői„ azt adják a szájába.

„Ezért az oktatásban azt gondolom, hogy növelni kell a diákok beleszólási lehetőségét.”

Végül, a keretes szerkezetű fogalmazványok szabályainak megfelelően egy bitang nagy ígéretközhely (Közhely #5) zárja a hasonlóan veretes semmitmondással indított eszmefuttatást. Mert annál nincs is jobb, ha végre valaki belengeti az uccsó, nagy, kakasos nyalókát: hogy a diákok végre beleszólhatnak. Mert most nem szólhatnak bele. Legalább is Bernadett virtuális valóságában, ahol a magát „Független„ (értsd: SZDSZ-árva) Diákparlamentnek nevező liberális csipetcsapat gyakorlatilag nulla százalékos támogatottsággal akar az egész magyarországi diákság nevében dirigálni a magyar kormánynak. Annak a magyar kormánynak, ami amúgy folyamatos kapcsolatban áll az Országos Diákparlamenttel és a megyei diákparlamentekkel, mint a magyar diákság maga által választott, legitim képviselőivel.

”Mi zöldek vagyunk, nekünk van egy elvünk, hogy semmit rólunk nélkülünk, ha mi oktatást csinálunk az olyan lesz, amiben önöknek lesz hangja.„

Végül az is kiderül, hogy Szél Bernadett szerint az övéké, zöldeké a „Semmit rólunk, nélkülünk.” elv. Ezek szerint már Széchenyi István is „zöld„ volt 1835-ben, amikor ezt leírta. De Szél Bernadett erről sem tud. Most már tuti, hogy élményalapú oktatást kapott valami erdei iskolában.

Apropó, tudja valaki, hogy akkor most mi Szél Bernadett szerint az oktatás második és harmadik célja?

Mintha valahol elvesztettük volna őket út közben...

 

Ezt a cikket egy olvasónk írta. Amennyiben Te is kedvet kaptál, várjuk írásodat a [email protected] címre. A további részletekről itt olvashatsz.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére