Egyre nyugtalanabb vagyok, gyötör a bizonytalanság, hogy akkor én most már radikalizálódtam, vagy éppen a legjobb úton vagyok afelé?

Az nekem komoly, kisnyugdíjas problémát okoz, hogy annak hiányában nem tudok kerekes bevásárlókocsit húzni, és boldogtalanságomra a szennyvíz sem ömlik a számból. Arra itt van amúgy a közelben a szennyvízátemelő, ami időnként csúnyán kiköpte, amit az emberek belecsináltak, de mostanában békésebb korszaka van, láthatólag ő még nem radikalizálódott.

Napok óta csak forgolódom az ágyban éjszaka, hogy ezek a zsúrfiúnak is alkalmatlan "politikusok", akik iskolai végzettséghez akarják kötni a választójogot, mégis hová jártak az agyukat pallérozni? Faiskolába, tánciskolába, vagy csak úgy az iskolák mellé jártak, mert ha tényleg tanultak lennének, nem beszélnének ekkora ökörségeket.

Szóval a nyugdíjasok, így én is, radikalizálódunk! Én meg pláne fokozottan, mert kisnyugdíjas vagyok. Gondolom a nemzetközi helyzet fokozódásával egyetemben?

Csúnya dolog egy rendes magyar embernek, vagy a lányának idegen szavakat használni, de ha már radikalizálódunk, akkor talán etimologizáljunk is.
Mit jelent a radikalizmus? Gyanítom, hogy sem Pubi, sem Lali és még kevésbé Jani, meg Gábor sem bíbelődtek ilyen fogas kérdés megválaszolásával. A politikus attól politikus, hogy gátlástalanul használ olyan kifejezéseket, amikről gőze sincs.

Na, akkor essünk neki az etimológiának – a jelentés megtalálható minden rendes értelmező szótárban.
 

"A radikalizmus eszmerendszer, amely a fennálló társadalmi rendszer vagy annak valamelyik szegmensének gyökeres, következetes akár a szélsőségekig elmenő átalakításának az elve. Alapelve abból indul ki, hogy a mélyen gyökerező bajok megszüntetéséhez a szabályok (rendszer) következetes átalakítása szükséges. Nem elég, ha a felmerülő gondon alkalmilag segítünk és közben nem orvosoljuk a baj okát, mert így a baj megismétlődhet."(forrás: wiki)

Hát én bizony ezzel, úgy is mint kisnyugdíjas, egyetértek, sőt radikálisan egyetértek. Mert mélyen gyökerező baj van a zsúrfiúk, a Pubik fejében. Miután nincs kellő morális és tudásbázisuk – a gerincüket nem röntgeneztem, de gyanítom számtalan kopás és deformáció állapítható meg –, időnként ráböknek egy kifejezésre az idegen szavak szótárában, és anélkül, hogy értenék annak valóságos jelentését, nekiállnak mesét gyártani a szóhoz.

Így lettem én radikalizálódott, bevásárlókocsit húzó, szennyvizet hányó és a szemeimmel tüzet okádó nyugdíjas. Nem akarom túlfeszíteni az etimológiai húrt, de mit jelent az, hogy nyugdíj vagy nyugdíjas?

A nyugi díja, gondolom én. De milyen nyugié! A pofa be, a húzd meg magad, szenvedj csendben, épülj le, higgy el mindent, szeresd a politikusokat, ne akarj már semmit, ne gondolkozz, csöndben készülj az elmúlásra díja?
A nyugdíjas az egy embertől független species?

Egyáltalán mit akartak a fiúk elérni a témával? Hogy majd most megszeretik őket, sőt egyre jobban, miközben követhetetlenül forognak, mint a szélkakas? Kit akartak megnyerni, ha nem akartak bántani? A fiatalokat, a középkorúakat?

Engem speciel nem sértettek meg, mert ahhoz el kell érni egy szellemi, erkölcsi és úgy általában emberi minőséget, hogy valaki engem meg tudjon sérteni.
De! Hol volt a nemzeti ünnepeinken, mondjuk az utolsó március 15-én Zázrivecz Pubi? Nem látta, nem érzékelte, hogy a magukból kikelt szépkorúak – na ezt a megnevezést utálom csak igazán –, a letűnőben lévő kommunista rendszer utolsó bástyáiként, hősies elszántsággal, az egyen nejlonszatyraikkal és sokan fog nélkül próbálták megzavarni azt a nemzeti ünnepet, ami még a kommunista rendszerben is ünnep volt, igaz némi veréssel.

Az sem lenne baj, ha Pubink, Gábor, Lajos, Jani tudna disztingválni – megint jöhet az idegen szavak szótára –, és nem mosná össze a nyugdíjas prolit, a nyugdíjas egyetemi tanárral.

Tőlem nem kell, hogy elnézést kérjen Pubi, mert engem nem sértett meg, sőt, csak vihogok egyfolytában, micsoda habverés folyik az uborkaszezonban a nagy semmi körül.

Bár azt nagyon nem szeretem, ha én – most mint okádó nyugdíjas – vagyok az idegen farok a csalánverésben. Már csak azért se kérjen Zázrivecz Pubi, alias Vona Gábor elnézést, mert attól a mélyben nem változik semmi.
 

Mit is mond a radikalizmus definíciója? Hogy nem elég, ha a felmerülő gondon alkalmilag segítünk, és közben nem orvosoljuk a baj okát, mert így a baj megismétlődhet.

Úgy bizony! Ez olyan, mint a betegség, mint a mindig kiújuló kelés, gyomorfekély vagy mérges pattanás. Ha nem kezeltetik a fiúk a betegségüket, amit feltűnési viszketegségnek, akár kóros téveszmének, beteges hazudozásnak, de leginkább mélységes műveletlenségnek lehet diagnosztizálni, akkor félő, hogy a betegség recidivál, azaz visszatér, kiújul, visszaesnek az eredeti betegségbe a baj okának orvoslása híján.

Ebben az esetben viszont félő, hogy bekövetkezik, amit eddig csak vizionáltak Pubiék, azaz radikalizálódom. Bizony radikálisan leküzdöm a jó modorom, radikálisan elfelejtem a neveltetésem, radikálisan leküzdöm az összes értelmiségi attitűdömet, és radikálisan elküldöm őket oda, ahonnan jöttek!

Ugye mégsem akarhatja senki, hogy ilyen radikálisan radikalizálódjak?