Értesültem róla, hogy a 888 demokratikusan annyira elkötelezett lap, hogy az ellenvéleményeket, a cikkeikre érkező kritikus válaszokat is közlik. Rosszhiszeműségemet ellensúlyozandó, engedje meg, hogy értékes észrevételeire félév elteltével válaszolhassak.

A „Lukácsi Katalin, aki nincs” című cikkében nem én vagyok a megszólított, és kerek-perec leírja – jelenséggé emelve engem –, hogy én csak egy puszta tiszavirág életű eszköz voltam az Orbán-kormány ádáz ellenségei kezében. De ahogy Anne Applebaum a Washington Postban sem az Orbán-kormányt szólította meg kritikájával, hanem politikáját egy tendencia részeként mutatta meg, Kovács Zoltán mégis reagálni szeretett volna rá a Washington Postban, így talán – szemben a Washington Post antidemokratikus gyakorlatával –, kapok lehetőséget reagálni az Ön cikkére a 888-ban.

„A KDNP balról és jobbról nézve is határozottan olyan pártnak tűnik, amelyben Semjén Zsolt, Harrach Péter, Rétvári Bence léte eléri a közéleti ingerküszöböt. Mondhatnánk, ők valakik.” Ezekkel a sorokkal kezdte meg véleményét kifejteni arról, hogy miért is nem létezek politikailag – szemben az említett úri emberekkel. Nagyon óvatosan is finoman fogalmaz, mert Ön is pontosan tudja (és olykor talán egyet is érthet vele), hogy mennyire negatív sokaknak, még a kormánypártiak táborán belül is! a KDNP és annak vezető politikusainak megítélése. Ennek én is részese voltam, tehát a negatív megítélésből én is kivehetem és kiveszem a részem. Úgy gondolom, sok Fidesz-szavazónak is túlzás volt a belovagolás Kézdivásárhelyre, egyáltalán nem szívelték a szabad vasárnap ötletét, és legalább is kétkedve fogadják, hogy mit keres egy önállóan utoljára választásokon 1998-ban szereplő, akkor is a Parlamentből kibukó pártnak a képviselői a bársonyszékeken.

Mondhatnánk tehát igen, hogy ők valakik, miniszterelnök-helyettest, frakcióvezetőt, államtitkárt nevezett meg, politikai tisztségük valóban rangos és fontos. Kérdés azonban, hogy ők valóban saját teljesítményüknek köszönhetik tisztségüket? Rólam azt írta, hogy azért voltam és vagyok politikailag senki, mert nem önnön tevékenységemnek köszönhettem a médiafigyelmet, csupán eszköz voltam nagyobb/elszántabb hatalmak kezében. De. Vajon a KDNP nem szintén csak egy eszköz, amellyel a Fidesz megszólítani igyekszik a keresztény értékrend mentén elkötelezett szavazókat? Egy szükséges rossz, hiszen a felmérések szerint a kormányból a legantipatikusabb politikus(ok egyike) a kereszténydemokraták elnöke. És 1) ha önállóan mérné magát a KDNP, és 2) ha létezne negatív tartomány a népszerűségi indexen, sajnos a KDNP-t könnyen lehet, ott találnánk meg. Hangsúlyozom most is, ez az én kritikám is.

Kedves László, teljesen igaza van abban, hogy nem volt komoly politikai tisztségem, azzal viszont vitatkozom, hogy a politikai teljesítmény tisztségben mérendő. Sajnos a KDNP arra a legnagyobb bizonyíték, hogy a tisztség még nem jár együtt teljesítménnyel. Pedig hiszem és vallom, és szerintem ebben közösek vagyunk Önnel, kedves László, hogy szükség van egy értékes és hiteles kereszténydemokrata pártra Magyarországon. Én a jövőben is ezért fogok dolgozni tisztségektől függetlenül.

(Ui.: 1989-es Népszabadságban már volt lehetőségük az ellenzéki pártoknak kifejteni véleményüket, megjelenhettek velük interjúk és az ő nyilatkozataik. Nem egyszer azonban vaskos „keretes írást” kaptak cikkeik mellé, ami finoman szólva zárójelbe tette az eredeti cikk mondanivalóját. Lehet, hogy ezzel az írással is csak egy nem kívánt, de annál keményebb „keretes írást” váltok ki, de hát az a legény, aki állja, mondaná miniszterelnökünk.)