Pardavi Mártáékat kimondottan fájdalmasan érinti. Soros bukott hadseregének parancsnokai éhhalálra, sőt lelki nyomorra lettek ítélve. A választások elvesztése után most már nemcsak anyagi forrásaikról, hanem „perverz élvezeteikről” is le kell mondaniuk.

Mert mi másnak lehet nevezni azt a gyalázkodást, amelyet magyarként, Magyarországon bejegyzett intézmények vezetőiként, magyar alkalmazottak – értelmiségiek (!) – munkaadóiként a magyar nemzet ellen elműveltek, mint egy beteges, perverz hajlam kielégítése? Hogyan lehetne szebb szavakkal illetni a Soros-féle abnormális ideológia háborodott elméjű követőit, a magyarellenes akciók ádáz végrehajtóit?

Nem az a meglepő, hogy talán most – végre – elköltöznek, hanem az, hogy mostanáig Budapesten lehettek! Alázták és gyalázták az egész országot, az egész nemzetet. Tüntetésekkel, feljelentésekkel, perekkel. Mindezt pedig a „nyílt társadalom szent nevében”.

Persze, a folyamat itt nem ér véget, Berlinből is lehet ugyanezt folytatni, de az már valószínűleg nem lesz akkora jelentőségű, mint itthonról a hazát becsmérelni. Ott még „átlátszóbbá” és nevetségesebbé válnak azáltal, hogy a nyílt társadalomra és a jogállamiságra való hivatkozás mellett a demokrácia alapelveit, a szólásszabadságot és a választójogot sem tisztelik.

Pardaviék berlini „meghívóinak” azonban nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a külhoni magyarság körében létrehozott OSI-gócpontok felszámolását, a Soros-zsoldosként ténykedő politikusok, civilek, megmondóemberek leépítését. Ezek a „helyőrségek” a Székely Határvédelmi Erők mintájára, illetve azzal ellentétesen, az egységes külhoni magyar közösségek szétrombolásáért, „nyílttá tételéért” és beolvadásáért jöttek létre.

A „nyílt társadalom követőinek” Budapestről való távozása valóban egy fontos esemény, de ugyanilyen fontos lenne a Soros-hálózat erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági láncszemeinek felszámolása is.