A református cigány-misszió leírása szerint 1863 környékén egy vak cigány fiú miután megmosta az arcát a csatkai forrás vízével visszanyerte a látását. A forrás gyógyító erejéről valószínűleg az 1862-ben megjelenő Gábriel Arkangyal tehet, akinek a látogatása teljesen lenyűgözte a helyieket. Tény, hogy a Kárpát-medencében élő cigányság számára egyfajta spirituális jelképpé vált Csatka, és az erdő mélyén lévő kápolna, ahol találkozókat, üzleteket és feleségválasztást is lebonyolítanak. 

Csatka autóbusszal két órára van Budapesttől, két átszállással ér oda a zarándok, ám az utazás fáradalmait a falu egyetlen kocsmájában méltó módon ki lehet pihenni. A buszvezetőtől megtudtuk, hogy a cigányok szeretik a drámát: például reggel elcsattant egy pofon a cigány zarándokok között, de pár perc múlva már puszilkodtak is.

Ha már ellátogattunk Csatkára, akkor a helyieket is megszólaltattuk, a környék szürrealitását mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy 150 fős falucskának még a kocsmárosát is a másik településről kellett átcsábítani.

Az egyik zarándok, a lányairól mesélve elmondta, hogy náluk nagyon kemény a nevelés, majd hozzátette, "bár ez néha nem látszik".  

• A Szlovákiából érkező beás cigányok az egészségért
• A magyarországi oláh cigányok pedig a helyiekért imádkoztak