Köztudott, hogy Vona Gábor vonzódik az iszlámhoz. Sokan és sok helyütt írtak már erről. Mi viszont megmondjuk, hogy honnan is ez a vonzalom. A magyarázatig egészen 2010-ig kell visszamennünk. 

A Jobbikhoz erős szálakkal kötődő Barikád lapjain 2010. december 9-én jelent meg egy írás az iszlámról. A cikket nem kisebb személy, mint a Jobbik elnöke, Vona Gábor jegyezte. Az eszmefuttatást annyira sikeresnek találhatták, hogy a szöveget a Jobbik még angolra is lefordította. 

Vona maga is érzi, hogy meg kell indokolnia az iszlám iránt érzett szimpátiáját:

"A Jobbik, azon belül is jómagam számtalanszor kifejeztük a muszlim világ irányába érzett szimpátiánkat...Nem egyszer még saját táborunkban is értetlenség fogadja, fogadta, honnan ered nekem ez az irányultságom. Persze a bal- és jobbliberális média számára a kérdés könnyen elintézhető, hiszen ők azt hiszik, hogy ez is csak – az általuk vélt – antiszemitizmusom ékes bizonyítéka. Mivel az arabok (itt jelzem, hogy sokan azonosítják az arab világot az iszlámmal, amely butaságot itt még magyarázni sem szükséges) fasírtban vannak a zsidókkal, én meg nem szeretem a zsidókat, ezért az ellenségem ellensége gondolkodás alapján lehetek iszlámpárti. Gondolják ők. Pedig egyáltalán nem erről van szó. Hogy miről? Ennek megvilágításához egy kicsit mélyebbre kell nyúlnom."

Vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy Vona nem szeretné a zsidókat, ennél mélyebb gyökere van a kérdésnek. Vona "tradicionalistának" tartja magát, olyan valakinek, aki nem szereti a modernséget. Szellemi forrásként – Hamvas Béla mellett – arra a Julius Evolára és René Guenonra hivatkozik, akik nem csupán a modernség kritikusainak, de a fasizmus szellemi támogatóinak is számítottak. Az úgynevezett "tradicionalizmus" Vona számára ugyanis nemcsak szellemi kaland (Vona maga ír előszót Evola magyar kiadása elé), hanem politikai magatartás is. Nagyhatalmakkal szembeni és melletti ellenszenv és szimpátia forrása.

Vona ezért utálja az amerikaikat, mert az "Egyesült Államok egy tradíció nélküli államként jött létre" és globalizálta küldetését. Akárcsak Izrael. (A cikk végén Amerika és Izrael küldetését egymással kölcsönösen becserélhetőnek írja le: "Amerika / Izrael" ). Vona tehát utálja Amerika és Izrael globális hatalmát, amit modern fejleménynek tekint. Vona ugyanezen okból sajnálja, hogy Európa tradicionális államai – az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország – az első világháborúban elbuktak a liberalizmus zászlaja alatt harcolókkal és egy "kis intermezzo után pedig a második világháborúban végleg eldőlt Európa sorsa" – tehetjük hozzá a náci Németország bukásával. 

Vona tehát a „tradicionalizmusa” miatt érez nosztalgiát a világháború előtti monarchiával (nyilván innen eredeztethető Vona vélelmezett Habsburg-pártisága és Haynau-kultusza) és a náci Németországgal (nyilván innen is eredetezhető hogy Vona vélhetően miért nem szeretné a zsidókat). 

A tradicionális alternatívák eltűnésével pedig nem marad más út egy "tradicionalista" számára, mint az iszlám választása. Ez maradt Vonának, ahogy maga írja, "kizárásos alapon":

"...kijelentem, ma az emberiség tradicionális – a transzcendens a hétköznapival együtt megélő – kultúrájának utolsó védbástyája az iszlám világ maradt. (Mondom ezt mint római katolikus ember.) Sikere vagy kudarca nem az iszlám és Amerika / Izrael viszonylatában, hanem az emberiség szempontjából lényeges számomra. Amennyiben az iszlám elbukik, a fény szinte teljesen kialszik, és a globalizmus sötétsége előtt már nem marad érdemi ellenfél. Akkor tényleg véget ér a történelem. És nem lesz happy end..." 

Ezek viszont már nem szellemi gondolatok, hanem politikai állásfoglalások. Így is kell őket megítélni. Mint ahogy azt is, hogy Vona Gábor szereti-e vagy sem a zsidókat.