Mindig irigyeltem azokat, akik az egyetemükre szeretettel mint alma materükre tudtak gondolni. Jó lenne, ha büszkén vehetném fel a szürke kapucnis ELTE-pulcsimat. De inkább odaadtam a hajléktalanoknak. Most végzek a Károli mesterszakán. Azt gondoltam, hogy egy református egyetem némileg konzervatív lesz, és nem genderpropagandát kell tanulnom családszociológia álnéven. Hát tévedtem.

„Már nincs sok hátra” – minden alkalommal ezzel a gondolattal lépem át az egyetem kapuit. Csúsztam egy évet az államvizsga miatt. Megbuktattak, mert betegségnek neveztem a transzneműséget a feleletemben. Persze ők arra hivatkoztak, hogy „Még nem vagyok tisztában bizonyos fogalmak megfelelő használatával, és van még mit tanulnom a szakmai terminológiából”. Úgyhogy nem írok neveket, félek, hogy kivágnának a véleményem miatt a vége előtt egy évvel.

Emlékszem a szociálpszichológiai gyakorlatomra. A transzneműségről tanultunk vagy hat alkalommal egy féléves kurzuson. Az a kurzus fele. Egyszer megkérdeztem, hogy honnan lehet biztos egy kiskorú abban, hogy ő igazából nem fiú, hanem lány, és mégis, honnan tudhatjuk, hogy ez nem csak egy szakasz az identitáskeresésében? Azt a minősítést, amit akkor kaptam, nem felejtem el. A tanár azt is kétségbe vonta, hogy jó szakember lesz-e belőlem, mert szerinte hiányzik belőlem az empátia.

Egy ideje már nem kérdezek. Nem megyek bele a feminista vitákba, amik valamiért egy családterápiás órán hangzanak el. Még akkor sem, ha idén még semmit nem tanultam a családterápiáról ezen az órán, de azt tudom, hogy a férj otthon nem „segít” a feleségnek mosogatni, hanem „részt vesz a közös házimunkában”. Szóval hasznos ez az óra is.

Valami nincs rendben az egyetemekkel. Én azt hittem gimis koromban, hogy itt majd lesznek nagy inspiráló beszélgetések, viták, és nem a lila hajú pizsamás lány (aki amúgy a tanár) fogja megmondani nekem, hogy azért, mert családot szeretnék és szerintem a család férfiból, nőből és gyerekből áll, kirekesztő és szélsőséges vagyok. Szerintem nem vagyok kirekesztő, és érdekel is más véleménye. Az enyémet viszont nem merem már hallatni itt, a Károlin sem.