A nyugati, magát elitnek tekintő véleményformáló réteg rettentő sötét képet festett a kampány idején a Trump megválasztása utáni világról. Úgy tűnik elhitték saját hazugságaikat és tovább pánikolnak. „Szakértőik” tragédia forgatókönyveket vázolnak fel, pedig még Trump semmit sem tett. Sorozatunkban ezeket témákat vesszük sorra és próbáljuk meg normális megközelítéssel megmagyarázni.

Azt, hogy baj van a nyugati véleményformálókkal, mert valóban elhitték saját elméleteiket és hazugságaikat Trumpról, legjobban a NATO főtitkár esete mutatta. Trump megválasztása után merőben szokatlan és illetlen módon, újságcikkben üzent a megválasztott amerikai elnöknek a NATO jelenlegi rendszerének előnyeiről és a világban létező feszültségekről. Azt sürgetve, hogy a NATO-t ne gyengítse az USA. Aki addig nem aggódott ezek után elkezdhetett volna. Egy katonai szervezet vezetője, amelynek erejét az USA adja, ahelyett, hogy csendben gratulálna a megválasztott elnöknek, időpontot kérne, egy jól titkolt beszélgetéshez, kiáll a médiába és telekürtöli a világot. Szellemi gőg, előítéletesség, butaság és szereptévesztés, ezekkel a szavakkal lehetne legjobban jellemezni tettét. Aki így viselkedik, jó eséllyel alkalmatlan egy ilyen szervezet vezetésére. Azt mutatja, hogy a világ legfontosabb katonai szervezetének vezetője sajtóhiedelmekből tájékozódik szervezete jövőjével kapcsolatban. Azt hiszem ez több, mint aggasztó. A főtitkár által olvasott nemzetközi sajtó pedig félreértette Trump szavait, mert félre akarta érteni. Trump kétségtelenül nem a nemzetközi diplomáciában megszokott nyelven kommunikál, de még sajátos nyelvén sem mondta, hogy gyengítené a NATO-t, de szavait minden erejükkel így akarták érteni, a Clintont támogató média és közvélemény és ezen keresztül, az ijedt tagországok. Mindezt azért volt lehetséges, mert a nyugati politikai elit meglehetős lenézéssel beszélt Trumpról, ha ők maguk nem is mondogatták, hogy hülye, médiájuk megtette helyettük. Sajátos nyelvezetében, nem értelmet kerestek, hanem csak annak bizonyítékát, hogy Trump alkalmatlan.

Így lehetséges, hogy amikor Trump a NATO tagok hozzájárulásának növelését követelte, azzal fenyegetve, hogy ha ezt nem teszik meg az USA nem vállalja védelmüket, ezt a NATO gyengítésének értelmezték. Éppen értelmezhették volna fordítva is.

Ahogy az első Kínáról szóló részben hangsúlyoztam, az USA-hoz csak alkalmazkodni lehet. Amikor Trump azt mondja, fiúk költsetek többet, mert gáz lesz, akkor eszébe sem jut, hogy nem költenek többet. Pusztán egy alkupozíciót épít, aminek célja, hogy a NATO tagok vállaljanak át feladatokat, így költségeket az USA-tól, vagyis erősítsék a szervezetet. Erre az ajánlatra nem lehet nemet mondani. Ezt az alkut sikeresen meg fogja kötni, ahogy a német példa mutatja. Merkel mama már bejelentette, Németország teljesíti a NATO kötelezettség vállalását és 2%-ra emeli a hadi kiadásokat. A példát követik majd a NATO országok sorra, senki nem teheti meg ugyanis, hogy ne engedjen az USA követelésének. Az ázsiai térségben is nőhet az USA szövetségi ereje, ha Korea és Japán többet költ majd fegyverkezésre. Szaud-Arábia miatt pedig talán nem érdemes aggódni. Trump szavainak végeredménye tehát nem a NATO és az USA más szövetségeinek gyengítése, hanem erősítése lesz, mert a szövetségesek mindegyike növeli majd költségvetését, ha lesz is némi alkudozás.

A nyugati véleményformálók alaposan félreértik a helyzetet, ha azt gondolják, hogy Trump az USA érdekei ellen fog cselekedni. A NATO fenntartása és erősítése pedig az USA létfontosságú érdeke.

Az Egyesült Államok globális vezető szerepe nem csupán vitathatatlan katonai fölényén nyugszik. A katonai fölénynél sokkal lényegesebb, hogy csak az USA képes egy globális szövegségi rendszert fenntartani. A másik két katonai versenytárs esetlegesen lokális szövetségek létrehozására képes, ezért még középtávon sem jelentenek globális szinten valódi veszélyt, ha lokálisan képesek lennének is gondokat okozni. A NATO kiegészülve az USA más szövetségeivel a világ többi táján, olyan erőt kölcsönöznek az USA-nak, ami legalább annyira fontos világpolitikai és katonai vezető szerepe szempontjából, mint hadserege. Amíg a szövetségi rendszer áll, addig az USA vezető szerepe is fennáll, ha a szövetség felbomlik, akkor idővel a vezető szerep is megkérdőjeleződik. Ez a legfőbb garancia arra, hogy a NATO szövetségi rendszer nem sérülhet, mert ez az USA legfőbb nemzetbiztonsági érdeke.

Ezért volt érthetetlen Trump szavait a NATO gyengítéseként értelmezni. A NATO jóval fontosabb az USA szempontjából, hogy azt a katonai és titkosszolgálati bürokrácia ne lenne képes megvédeni akár az elnökkel szemben is. Megkockáztatom, hogy amennyiben bármilyen elnök ilyen mértékben szembe menne az USA katonai érdekeivel nem maradhatna elnök. A nemzetbiztonságban érdekelt szervezetek elérnék lemondását, ha nem lennének képesek meggyőzni. A NATO gyengítésének a veszélye azonban Trump esetén jelenleg nem áll fenn, kizárólag a balliberális tévképzetekben létezik.

Amiben a katonai körökkel Trump felvállalja és fel is vállalhatja konfliktust az Oroszország kérdése lesz, de ez nem jelent feloldhatatlan konfliktust közöttük, mert itt egymással egyenértékű megoldások léteznek.