Ez teljesen egyértelmű. Én is 2015-ben tanultam meg ezt a szót, lehet, hogy előtte is ismertem, de hogy nem tudtam volna kapásból előrángatni, az szinte biztos.

Egy olyan szó lesz, amit mindannyian ismerünk és új tartalmat fogunk tulajdonítani neki. Ez a szó a csók, rövid ó-val írva:

A csokot 2015-ben az ember még csak magánéleti viszonyaiban gondolta értelmes kifejezésnek, 2016-ban viszont ez a szó egész biztos, hogy a bankokban is vissza fog köszönni.

Az országot folyamatos kihívások érik. Miközben ugyanis hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Magyarország számos kihívással sikerrel küzdött meg, és ez valóban így is van, aközben arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy Magyarország egy közösség tagja, és ezt a közösséget úgy hívják, hogy Európai Unió. 

Erre a három, az Európai Uniót egyaránt feszítő kérdésre a múlt évben semmilyen érdemi válasz sem született. A görög adósságválságot Brüsszel a szőnyeg alá söpörte, megoldást nem adott rá. Mi ugyan nem tartozunk az eurózónához, de minket is érintő kérdés ez. Európa nem oldotta meg a migránsválságot sem. A mi határainkat ma már gyakorlatilag ugyan nem lépi át egyetlen migráns sem, de Európában ma is legkevesebb 1500 ember áramlik be naponta Horvátországon és Szlovénián keresztül és ez a nyomás még fokozódhat is. A legfrissebb várakozások szerint minimum egymillió bevándorló érkezésével számolnak csak idén, és ezek visszafogott várakozások. Aztán a brit népszavazás kérdése felszínre hozza majd azokat a problémákat, amelyek a mélyben már régóta feszítik az uniós döntéshozatalt. El kell lassan dőlnie, hogy megmaradunk a nemzetek Európájánál és akkor viszont véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy Brüsszel lopakodó hatáskörelvonással csorbítja a nemzeti önrendelkezést, vagy pedig az lesz, hogy 2016-ban valami más irányt fog venni Európa.

Mindhárom kérdés kulcskérdés Magyarország számára. Mi akkor tudunk gazdaságilag stabilan tervezni, ha az Európai Unió elszánja magát és kimászik a gazdasági válságból. Politikailag meg akkor tudunk stabilan tervezni, ha azt látjuk, hogy a migránskérdésben Európa az ésszerű megoldás pártjára áll. Magyarul: először meg kell védeni a határokat és csak utána döntünk arról, hogy kiket és milyen számban és milyen szempontok alapján fogadunk be. Végül, csak akkor tudunk stabilan tervezni, ha az uniós döntéshozatali eljárások az unión belül mindenkire egyformán vonatkoznak majd, vagyis nem lesz kettős mérce. Ma azt látjuk, hogy Brüsszel nem ebben a szellemben jár el.

Az előttünk álló legfontosabb kihívás, hogy megtanuljuk, milyen az a világ, ami szinte csak rólunk szól. Ma úgy tűnik, mintha a Fidesznek nem lenne politikai alternatívája. Márpedig szerintem

Politikai alternatíva bőséggel van. Ismerünk baloldali alternatívát. Próbálja felvázolni magát egy jobboldali alternatíva. Kormányzati alternatívája viszont nincs a Fidesznek.

A baloldal már bebizonyította, hogy nem kormányképes. Ráadásul semmit sem változtatott a politikáján ahhoz képest, amit korábban csinált. Ami pedig tőlünk jobbra van, az az irány még azt sem képes eltalálni, hogy bizonyos értékeket mikor és milyen formában képviseljen. Mert aki földosztást hirdet a kampányban, majd miután feltűnik egy újsüttetű földbirtokos támogató, és ennek köszönhetően hirtelen földosztás-ellenessé válik, arra én azt tudom mondani, hogy az sok minden, csak nem kormányképes alternatíva. 

Ezért nekünk azt kell megtanulnunk, hogy ha mi vagyunk az egyetlen kormányképes erő, akkor az emberekkel kell megbeszélnünk az előttünk álló kérdéseket és nem csak egy politikai vitában, a parlamentben kell megvédenünk, hogy mi az, amit szeretnénk megvalósítani az országban. Ezért nagyon fontos, hogy azok az ügyek, amelyek megvalósíthatóak és az ország érdekét szolgálják, azokban egyetértésre jussunk az emberekkel.

Én ezért tartom fontosnak azt, ahogy a miniszterelnök fogalmazott, hogy vannak ma Magyarországon úgynevezett nemzeti ügyek és ez igenis a polgári kormány érdeme.

Így lett nemzeti ügy a munkahelyteremtésből, a családok támogatásából vagy éppen a rezsicsökkentésből, pedig hihetetlennek tűnt, hogy egyáltalán ilyet lehet csinálni. Így lesz nemzeti ügy az otthonteremtésből is. Azt mondhatom, hogy ezekre a nemzeti ügyekre tartósan és stabilan lehet építeni. Gondoljunk csak bele, mindenki azt mondta, hogy nem lehet ezeket az ügyeket megvalósítani. Ehhez képest például a gyerekek után járó adókedvezmény öt éve stabilan része az életünknek, sőt folyamatosan növeljük azt.  Növeltük 2014-ben és növeljük 2016. január 1-től is. A személyi jövedelemadót nem csak hogy tartani tudtuk, most január elsejétől tovább csökkentettük az adókulcsot. A rezsicsökkentés velünk van három éve és nem hogy nem bukott meg, hanem tartós és stabil része az életünknek és az otthonteremtés is ilyen lesz. Mi ugyanis abban különbözünk a szocialistáktól, hogy azt csináljuk, amit mondunk. Az alacsony adókulcsokra, a családi adókedvezményre, a rezsicsökkentésre és az otthonteremtési kedvezményekre az emberek tartósan és stabilan számíthatnak.

Az, hogy stabil és kiszámítható ország legyünk, éppen ezeken a nemzeti ügyeken múlik. Ezekre a kormányzati döntésekre hosszútávon lehet számítani, ez a stabilitás és kiszámíthatóság hosszú távú bizonyítéka. Ha azt mondjuk, hogy mi a munkára akarunk építeni és minden, ezzel kapcsolatos ügyet támogatunk, akkor erre a munkavállaló és a munkáltató is hosszú távon és biztosan számíthat. Ha azt mondjuk, hogy egy olyan adórendszerre törekszünk, amelyben a személyi jövedelemadót folyamatosan csökkentjük, de őszintén elmondjuk, hogy ezért cserébe a fogyasztási adókat magas szinten tartjuk, mert az államnak kell, hogy legyen valamiből bevétele, akkor ez így is lesz, ezzel biztosan és stabilan lehet számolni. A politikánknak ezek az alapkövei szilárdak és kiszámíthatóak.

Abban is különbözünk a szocialistáktól, hogy tisztában vagyunk vele, csak olyan gazdaságpolitikát lehet folytatni, ami egyfelől arról szól, hogy csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér, másfelől soha nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy az állam bevételeit azok az emberek teremtik elő, akik becsületes munkából tartják el a családjukat. Ezért vannak ők az első helyen.

Mert ha ezek az emberek nem képesek adót fizetni, akkor a magyar gazdaság és az állam is gúzsba kötött és cselekvésképtelen lesz.

A polgári berendezkedés egy értékrend is egyben. Ez nemcsak arról szól, hogy van a gazdaságpolitikánknak néhány stabil és kiszámítható alapeleme. Hogy világos legyen, miről is beszélek, azt javaslom, hogy fussunk neki egy kicsit messzebbről. Ebben az országban mindenkinek megvan a maga döntési szabadsága.

Azt viszont már az értékrendjük alapján döntjük el, hogy mi az, amit támogatni akarunk. A gyerekvállalás a jövő szempontjából fontos az egész ország számára. Ha nincsenek gyerekek, akkor nem lesz a jövőben magyar nemzet. Tehát a polgári berendezkedésnek az egy nagyon fontos értékrendi eleme, hogy a kormány nyíltan felvállalja, támogatja azokat a családokat, akik gyereket vállalnak. Ösztönözzük a gyerekvállalást, megpróbáljuk rábeszélni erre a családokat, de semmilyen formában nem kötelezzük és nem büntetjük azokat, akik ezzel szemben másként döntenek. Az én meggyőződésem szerint erről beszélt Kövér László is a Fidesz kongresszuson.

Azt azonban el akarjuk érni, és erre a célra erőforrásokat is összpontosítunk, hogy akik a gyerekvállalás mellett döntenek, azoknak ne legyen rosszabb az életszínvonala, mint akik nem így döntenek. Ez egy versenyképességi kérdés.

Mi bátran kimondtuk, hogy szeretnénk,  ha mindenkinek lenne megfizethető otthona. Ezért csökkentettük a lakásépítés áfáját 27 százalékról 5 százalékra. A gyerekes családoknak pedig plusz kedvezményt is adunk.  Aki három vagy több gyereket vállal, az kapja a legnagyobb kedvezményt. Ez így rendben van, ezek a lépések világos értékrendet tükröznek.

A polgári értékrend a munkára épít, a gazdasági stabilitásra alapoz, mert nem akarja kockára tenni a jövőt, ugyanakkor vannak világos értékrendi üzenetei is. Ebbe beletartozik a családok támogatása, a gyerekvállalás fontossága és beletartozik az európai értelemben vett keresztényi értékrend képviselete is. Csakhogy ez a kereszténység nem a vallásos értelemben vett kereszténység, s itt idézzük meg egy pillanatra Antall József gondolatát, aki azt mondta, hogy Európában még a liberális is keresztény  - kulturális értelemben. Azt gondolom, hogy a néhai miniszterelnöknek igaza volt.

Arról szól az egész, hogy hogyan is trendi élni. Ezt nem a konzervatív politika akarja megmondani. Annak viszont örülnék, ha senki és semmilyen formában sem akarna ízlésdiktatúrát gyakorolni, a liberális oldalról sem.

Én egészen másként fogom fel a munkámat. Ha belépsz ezen az ajtón, akkor azt látod, hogy erre az ajtóra az van kiírva: a miniszterelnök kabinetfőnöke. Ez a munkám. Én vagyok a kormánynak az az egyetlen minisztere, akihez semmiféle szakpolitikai terület nem tartozik.

A kormányfő politikus. Nem egyszerűen a kormány, az adminisztráció vezetője, vagy az ország legnagyobb hatalmú főosztályvezetője, hanem a legnagyobb felhatalmazással rendelkező politikus Magyarországon. Az én feladatom az, hogy mindenben az ő munkáját segítsem. Ha ez a kommunikáció, akkor a kommunikációban, ha a megjelenéseinek a szervezése, akkor abban, ha a kormányzati döntéshozatalra való felkészülés, akkor abban, ha az ország számára fontos nemzeti ügyek előkészítése, mint például az otthonteremtés, akkor meg abban. Nekem ez a feladatom és én erre rendeztem be a következő néhány évemet.

Nehéz lenne ezt egy mondatban megfogalmazni. Mindenesetre én úgy fordítottam le ezt magam számára, hogy nekem az a legfontosabb feladatom, hogy a miniszterelnök munkáját segítsem.

Nyilván az emberek nem fognak mindenben egyetérteni egy kormánnyal, de ez nem is cél.

Ennek persze mindig vannak hátulütői és ilyenkor nem kell félni egy kormánynak kérdezni. A legjobb példa erre számomra annak a nemzeti konzultációnak a megszervezése volt, ami a bevándorlási kérdésekhez kapcsolódott. Máig meggyőződésem, hogy ha ezt nem csináljuk meg, akkor a mi kezünkben se lett volna akkora döntési szabadság. Több mint egymillió ember erősítette meg azt, hogy amerre mi menni akarunk, az egyébként a helyes irány. Ebből következett aztán minden más.

A konzultáció felhatalmazás. Olyan, az emberektől kapott felhatalmazás, amivel egy kormány, ha akar és tud, akkor élhet. Csak okosan és helyesen kell vele élni.

Szánalmasnak tartom, hogy néhány politikus egész egyszerűen nem meri felvállalni, hogy ő politikus, hanem megpróbál mindenféle álca mögé bújni. Tessék felvállalni és akkor az egyből nyílt és bírálható is lesz. Így előáll egy tiszta képlet és akkor az emberek el tudják helyezni, hogy az is egy értékrend és az is, amit a kormány képvisel. Aztán lehet választani. A magukat civilnek álcázó baloldali vagy liberális aktivisták és politikusok semmivel sem bírnak nagyobb felhatalmazással, mint amilyennel bármelyik kormányzati politikus rendelkezik. Sőt, azt kell, hogy mondjam, kisebbel rendelkeznek. A választott politikusokra szavaztak az emberek.

Két dolgot szeretnék leszögezni. Először is a leghatározottabban visszautasítom az összes olyan ellenzéki támadást, ami a főpolgármester urat és kormányt érte. Ha valakik dolgoznak több éve azon, hogy a fővárosnak és az agglomerációnak is legyen működőképes közlekedése, az éppen a főpolgármester első helyen és a miniszterelnök mellette. Az ő együttműködésük kellett ahhoz, hogy a főváros adósságát konszolidálják. Az ő együttműködésük kellett ahhoz, hogy a BKV hihetetlen mértékű adósságállományát konszolidáljuk. Mindkettőt Demszky hagyta örökül. És az ő együttműködésük kellett ahhoz, hogy a BKV hihetetlen elavult infrastruktúrájával kezdeni lehessen valamit. Soha ennyi közlekedési projekt nem volt még, ami eredménnyel ment volna végig, mint Tarlós István főpolgármester öt és fél esztendeje alatt. Ezt nyugodtan ki lehet jelenteni.

A második, amit szeretnék leszögezni, hogy

Ami most történik, azt úgy lehet egyszerűen lefordítani, hogy míg korábban – éppen az örökölt problémák miatt – a fővárosi közlekedés állandó vitapont volt a kormány és a főváros között, addig mi ezzel szemben úgy gondoltuk, hogy úgy kell berendezni a fővárosi polgárok életét, hogy a legfontosabb kérdés, a fővárosi közlekedés kérdése minden körülmények között megoldott legyen. Vagyis első helyen ennek a forrásait biztosítsuk. Ezért azt gondolom, hogy a fővárosnak az iparűzési adóból származó bevételét elsősorban erre kell költenie. A kormány azt is világossá tette, hogy mennyi pénzt tud ehhez hozzátenni hozzá. A fővárosi tömegközlekedés működtetésére megvan a pénz. Az a kérdés, hogy a főváros más feladataira, ami pénz maradt, az elégséges-e. Mi jeleztük,  hogy ebben is tárgyalóképesek vagyunk. Csak elsőként a tömegközlekedés helyzetét oldjuk meg és ez vonatkozik az agglomerációs közlekedésre is.

Abban igaza van a főpolgármester úrnak, hogy ez nem a főváros kötelező feladata. Kötött erről egy önkéntes megállapodást a kormánnyal. Mi készen állunk arra, hogy ezt a megállapodást módosítsuk, készen állunk arra, hogy a HÉV-eket átvegyük és fejlesszük. Készen állunk arra, hogy az elővárosi közlekedést olyan állapotba hozzuk, hogy az az agglomerációs közlekedésnek valóban egy jól működő egysége legyen. Erre fejlesztési forrásokat fogunk elkülöníteni és fejlesztési terveket fogunk elkészíteni. A főpolgármester ezen a téren mindenben meg fogja kapni a kormány támogatását.

Természetesen közben azt is át kell gondolni, hogy az agglomerációs közlekedés mai formája mennyire hatékony. Ha például egy településről jön egy vonat, és ha meg lehet oldani vasúton keresztül is a bejutást a fővárosba, akkor kell-e párhuzamosan állami támogatással VOLÁN-járatot működtetni. Mert lehet, hogy nem kell. Ha a település akarja és van rá pénze, akkor persze lehet. Ezeket a kérdéseket tisztázni kell. Mindenesetre a HÉV-ek átvételét vállaljuk. A MÁV-ba integrálásának feladatát a fejlesztési tárca már megkapta. Az ezzel kapcsolatos előterjesztést a kormány valamelyik januári ülésére már elő is készíti. Az agglomerációban élők megnyugodhatnak.

Ami Kölnben bekövetkezett, az sajnálatos módon visszaigazolta azokat a félelmeket, amelyeket az európai biztonsági és rendőri vezetők egy éve folyamatosan hangoztatnak.

Amikor ennyi ember ellenőrizetlenül áramlik be az Európai Unióba ez a védelem egyre nehezebb lesz. Mi szurkolunk azért, hogy Németországban, ahol ma jól láthatóan a legnagyobb probléma a növekvő bevándorlás, helyreálljon a rend. De ennek az első előfeltétele, hogy a beáramlást nem csak megfékezni kell, hanem meg is kell állítani.

Nem kell nekünk megvédeni a lengyeleket, meg tudják ők védeni magukat. Egy valamire a lengyel kormány azonban bizton számíthat: olyan igazságtalan üldöztetésben és felelősségre vonásban, amit velünk, magyarokkal szemben is próbáltak játszani, abban a magyar kormány soha és semmilyen formában nem lesz partner. Itt a lengyelek számíthatnak ránk. Ezt a magyar miniszterelnök is teljesen egyértelműen kimondta. A lengyel kormány és a lengyel nép is számíthat ránk, magyarokra.

Először is arra koncentrálunk, hogy az otthonteremtési programot sikerrel útnak indítsuk és hogy néhány héten belül az összes ezzel kapcsolatos döntést le tudjuk zárni.

A következő feladat a 2017-es költségvetés előkészítése lesz. Éppen a kiszámíthatóság kérdése miatt ne feledkezzünk meg arról, hogy már mintegy fél éve tudják a magyar vállalkozók és a vállalatok, hogy 2016 január elsejétől milyen adók lesznek Magyarországon. Ezt a jó szokásunkat szeretnénk megtartani 2017 vonatkozásában is. 2016 közepéig a parlament dönteni fog a jövő évi adótörvényekről és a költségvetésről is.

Ahogy ezt a beszélgetésünk elején is mondtam, 2016 szempontjából a legfontosabb kérdés az otthonteremtés ügye. Ez nemcsak a növekedést segíti majd, hanem a magyar fiatalok otthonmaradását és visszatérését is.

Erről tárgyalni kell. Tárgyalni kell a kamarával, tárgyalni kell a munkaadói szervezetekkel, majd később a munkavállalókkal. Közös megoldásra lesz szükség. Mert Magyarországon a foglalkoztatottság már elérte azt a szintet, hogy ha a bér tekintetében nem tudunk előre lépni, akkor nem munkanélküliség, hanem munkaerőhiány lesz. Mai tudásom szerint ez lesz a 2017-es-2018-as esztendő legfontosabb kihívása.