A radikális iszlám
2015.11.15. 16:00
A 2000-es évek egyik leghátborzongatóbb filmje volt a Kör (The ring, 2002) című horror. Persze minden horrorfilm csak egy felnőtt mese, de sokszor éppen ezáltal képes megvilágítani olyan alapdilemmákat, amiktől nem tudunk megszabadulni, csak elsüllyesztjük őket a tudatalattiba. A film egy videoszalagról szól, amit ha megnéz valaki, néhány napon belül meghal. Ennek az elátkozott felvételnek ered a nyomába a film főhőse: Rachel. A nyomozás során eljut egy „megszállt” kislány történetéhez, akit szülei félelmükben egy kútba dobtak. Rachel azt feltételezi, hogy a lány nyughatatlan szelleme „intézi” a gyilkosságokat. Megtalálják a lány maradványait, tisztességgel eltemetik, hogy a lelke „megbékéljen” és véget érjen a tragédiák sora. Nem így történik. A pusztítás folytatódik tovább. A gonoszt se megérteni, se megszabadítani, se megállítani nem lehet.
A film hátborzongató hatása erre a mély pszichológiai felismerésre épül: az emberben rejlő gonosz nem megfejthető, nem vezethető le a múltból, a körülményekből, a szenvedésből, amit pl. a tettes gyerekként átélt.
A második világháború és a holokauszt nyomán ugyanezzel a dilemmával nézett szembe az európai ember. A nácik jól strukturált, szadista gépezete és a mögötte rejlő szándékok nem vezethetők vissza semmire, sem társadalmi, sem olyan pszichológiai magyarázatokra, amelyek megnyugtatóan képesek lennének számot adni arról: miért és miért pont akkor történt meg mindez.
A primer gonosz ellenáll a megértésnek, ellenáll az interpretációnak.
Ez a helyzet azokkal az eseményekkel és azokkal az elkövetőkkel is, akik péntek este brutális kegyetlenséggel lemészároltak több mint 120 embert Párizsban. Kik lehettek ezek az emberek? Az ISIS-nek dolgoztak. A sok a fehér folt ellenére azt már tudni véli a sajtó, hogy egyrészt másod-, harmadgenerációs muzulmán bevándorlók (azaz francia állampolgárok), másrészt a Közel-Keleten kiképzett profi terroristák egyaránt lehettek az elkövetők között. Egyikük szír útlevéllel állítólag pont Magyarországon keresztül érkezett Európába a bevándorló-hullámmal.
De miért érdekes ez?
Hadd tegyek ide egy idézetet egy, a napokban megjelent jellemző cikkből:
(Európa) gyáva vezetői és gyáva polgárai nem voltak képesek megoldani egy egyébként nem megoldhatatlan problémát. Ha kibaszod a muszlimokat a városszéli gettókba, ha nem adsz munkát valakinek, akit Mohamednek hívnak, akkor Mohamed nem fog beilleszkedni, viszont nagyon durva indulatai lesznek veled szemben.” (Kerner Zsolt, 24.hu)
Ez a vélemény nem új. Tulajdonképpen egy ismert baloldali álláspont, ami előítéletességén túl (minden muzulmán szerencsétlen munkanélküli, minden európai együgyű rasszista), jól mutatja azt a nem is annyira titkolt, tehetetlen dühöt, amit az ember akkor érez, amikor társadalmi magyarázatokat akar ráerőszakolni primer pszichopata tettekre. Mert ezek a magyarázatok nem stimmelnek.
Szegénységben sínylődő, nehéz sorsú, a többségi közösségben magukat idegennek érző kisebbségek vagy egyszerűen elszegényedett, reményvesztett emberek minden társadalomban élnek. Magyarországon a cigányság nem kezd gyilkos leszámoló akciókba, ahogy más kisebbségek sem. Vagy ahogy a nyomorban élők általában sem.
A nácik, a második világháború hóhérjai, ránézésre normális emberek voltak. Akik közülük megúszták a bitófát, vidáman éldegéltek sikeres átlagpolgárként például Argentínában.
A gonosznak nincs pszichológiája. Nincs szociológiája. Nincs mi alól felmenteni azzal, hogy megpróbáljuk megérteni, megmagyarázni.
Nincs értelme bűntudatot keltenünk önmagunkban, mi nem vagyunk és nem is leszünk gyilkosok. Nem vagyunk a felelősök azért, mert mások szörnyetegek. Õk ezt maguk választották, maguk döntöttek így. Senki és semmi sem kényszerítette őket erre.
Semmi köze nincs az egésznek az „európai kultúra” állítólagos idegengyűlöletéhez, a muszlimok kirekesztéséhez, a gettókhoz, vagy az integrációs programok kudarcához.
Tudomásul kell vennünk, hogy a gonosz köztünk él. A pszichopata egy személyiségtípus. Létezik és kész. Klasszifikálni, leírni, jellemezni tudják, de létezését megmagyarázni nem. A dzsihadista mészáros többnyire nem klasszikus elmebeteg, mint Alfred Hitchcock Psycho című mozijának antihőse, hanem lelkiismeret és empátia nélküli pszichopata.
A Párizsban gyilkoló állatoknak „adottságaikon” túl mindössze két, egyébként összefüggő dologra van szükségük ahhoz, hogy azzá váljanak akik.
Az egyik a radikális iszlám ideológia, a másik a katonai szervezettség, a logisztikai és harci tudás.
A radikális iszlám nem agymosással terjed. Nem hipnotizálja követőit. Tanai részleteiben lényegtelenek, azon túl, hogy a szent háború keretében le kell gyilkolni minél több hitetlent.
Meglepően hangzik, de az ISIS európai támogatóiról sokszor kiderül, hogy nem is olvasták a Koránt, nem ismerik igazán saját, állítólagos vallásuk tanait.
Miért?
Olyan nézetrendszer, ami legitimációt ad a gyilkossághoz és a pusztításhoz. Ehhez nem kell olvasni és elemezni a Koránt, elég néhány iránymutató elv és cél.
Ezt adja meg nekik a radikális iszlám.
A radikális iszlám azt mondja: a hitetlen idegenek ellen elkövetett gyilkosság valójában nem bűn. Éppen ellenkezőleg: helyes és úgy jó ahogy van. Egyfajta kötelességteljesítés. Csak ezt a világ nagyobb része még nem érti. De ezzel nem kell foglalkozni, mert Allah akarata az egész.
Vajon a koncentrációs táborokban tevékenykedő szorgos németek olvasták a Mein Kampfot? Ismerték a német fajelméletet? Nem valószínű. Nekik elég volt az, hogy az ellenséget minden eszközzel meg kell és meg is szabad semmisíteni, mert ez a Führer akarata. Õ megadja a morális határátlépésre az engedélyt. Sőt, így a senkiből egy csapásra hős lehet.
Az ördög videokazettáján most a radikális iszlám a műsor. Megnézed és megadja a felmentést, amit keresel.