Jó pár napos késéssel ugyan, de a politikailag korrekt német média is kénytelen volt beszámolni arról, hogy mintegy ezer (!) fős fekete afrikainak és arabnak „látszó” férfiakból álló tömeg mulatott újévkor Kölnben. Az italozás és a buli olyan jól sült el, hogy csoportos nemi erőszakba, tömeges szexuális zaklatásba és kisebb rablásokba torkollott.

Eddig – a német rendőrség adatai szerint – 80 (!) női áldozat tett feljelentést az ügyben. Wolfgang Albers, a város rendőrkapitánya a „bűnelkövetés teljesen új dimenziójának” nevezte az ügyet. Ilyen léptékű, szervezettség elemeit is hordozó csoportos bűnelkövetésre eddig nem volt példa Németországban.

Hamburgban hasonló, bár kisebb volumenű tömeg próbálta magát „jól érezni” az ünnepen. A német sajtó szerint egy önkéntes rendőrnő is áldozatává vált a szexuális zaklatásnak. A leginkább turisták és ünneplők által látogatott kölni dóm és történelmi környéke turista paradicsomból veszélyzónává vált.

Köln polgármestere, Henriette Reker a támadások „sokkoló méretéről” beszélt és úgy nyilatkozott, hogy Németország nem engedheti meg, hogy a város kérdéses része egy „törvényen kívüli területté váljon”. Intézkedő rendőrök a város Express nevű hírportálját arról tájékoztatták, hogy az általuk eljárás alá vont férfiak mind „menedékkérők” voltak, annak megfelelő papírokkal.

Elég sokan vagyunk ma Magyarországon (így többek között a 888.hu is), vagy Európában másutt, akik most egyszerre mondhatnánk: „szóltunk előre”, „megmondtuk”. Csak hát ez már nem segít senkin. Főleg nem azokon a nőkön, vagy fiatal lányokon és családjaikon, akik a csoportos bűncselekmények áldozataivá váltak. Pedig nyilván nem ők hívták oda a „maga módján” szórakozó hordát.

Szörnyű (nagyon „költséges”) győzelme ez a pragmatikus észnek a migránsokat ölelgető, naiv „humanizmus” felett. Olyan felesleges győzelem, amit senki sem kíván, ami előrelátással elkerülhető lett volna. Mint minden esetben, most is az „átlagpolgár” fizeti meg, szó szerint a saját bőrén, a vak-süket-néma európai elit politikájának árát.

A bevándorlókból álló, csak szórakozni vágyó lincsmob úgy viselkedik, mint egy megszálló hadsereg az elfoglalt területen: törvényen kívüli helyzet van, amit látsz az a tiéd, ha kell, elveszed. Ezek a fiatal férfiak saját hazájukban vélhetően „törvénytisztelő” kisemberek vagy azok gyerekei voltak. Most azonban, egy idegen országban, úgy érzik a megszokott szabályok fel vannak függesztve. A helyi normákat nem ismerik, a német nőket öltözködésük, szokatlan viselkedésük miatt „prostituáltnak”, erkölcstelen célokra felhasználhatónak látják. Sok esetben nyilván azért is, mert a nők nem hithű muzulmánok, így a bevándorlók lokális értékrendje szerint „alacsonyabb rendűek”.

Az eseményekben, ahogy a párizsi terrorcselekményekben is, van egy közös összetevő: a maguk borzalma mellett, bekövetkezésük ijesztően kiszámítható volt. És a buli még csak most indul. Most kezdenek belejönni a srácok.