Orbán Viktor pénteki évértékelője sokakat meglepett az ellenzéki oldalon, mert annak mondanivalója nemcsak Magyarországról, hanem jelentős részben Európáról, valamint a nyugati világról szólt. Sokan még mindig nem értik – vagy nem akarják érteni –, hogy egy magyar politikus mégis miképp válhat a kontinens meghatározó szereplőjévé. Egy olyan vezetővé, akinek megszólalásaira még a tengerentúlon is felfigyelnek. Orbán márpedig ilyen.

A miniszterelnök régen elhagyta azt a kispályát, ahol napi belpolitikai csatározások során kellene bizonygatnia, hogy kinek is van igaza, ki alkalmas a kormányzásra. Talán ennek köszönhető az is, hogy Orbán mindössze néhány jelzővel lerendezte a komplett hazai ellenzéket. Mindez sokatmondó, de korántsem meglepő. Persze legyünk egy kicsit megértőbbek velük szemben is: nem egyszerű mindezt feldolgozni azon a térfélen, ahol a szereplők nemhogy az ország vagy az Európai Unió előtt álló kihívásokra, de még a saját problémáikra sem képesek választ adni.

A kispályán túl azonban zajlik a politika, hiszen ahogyan Orbán Viktor is fogalmazott: a történelem „fittyet hányt a jóslatokra”, nem ért véget.

A liberalizmus a második világháborút követően mindent beszippantott, még a demokráciát is, mellyel szoros ellentétben állt a szabadság és az egyenlőség konfliktusa nyomán. A liberalizmus dogmatikussá válásával azonban megszűntek a korábban ismert keretek: a demokrácia vagy liberális, vagy nem demokrácia – legalábbis ezt állították ők. Ennek a gondolkodásnak volt köszönhető az is, hogy évtizedeken keresztül  a politikai korrektség jegyében nem lehetett nevén nevezni a dolgokat, aki pedig mégis megtette: szalonképtelenné vált.

A demokrácia és a liberalizmus ellentéte azonban máig nem oldódott fel. Erre utalt az évértékelőjében a miniszterelnök is, aki szerint az érvelésalapú demokrácia helyét a korrektségalapú demokrácia váltotta fel, melyben a valódi hatalom nem a többség által választott kormányok, hanem világhálózatba fogott emberek kezébe, a médiagurukhoz és a senki által meg nem választott nemzetközi szervezetekhez került.

Ezzel a globális elittel szállt szembe a kormányváltás után Magyarország, és ugyanezen elit ellen lázad most egyre több európai és amerikai ember, akiknek a hangja egyre erősebben megnyilvánul, ahogyan az történt a Brexit és Donald Trump megválasztásakor. A nemzetállamok lázadásának időszakát éljük, a Soros-féléknek pedig szép lassan bealkonyul. Ezt diktálja ugyanis a józan ész.

És hogy ki lesz ennek a politikai váltásnak az európai vezetője? Az pénteken ismét bebizonyosodott.