Érdemes azonban közelebbről is megvizsgálni, miért nincs értelme ezeknek az érveknek:

Először is, mert a céljukat elérték. Világgá kürtölték, hogy elértek kellő számú támogatót, akik nemet mondtak már most az olimpiára. Most már az odaítélők is biztosan tudják, hogy elég sokan nem akarnak olimpiát Budapesten.

Másodszor, mert a szervezők egyszerűen nem népszavazni akartak. A szellemesnek szánt NOlimpia elnevezés nem azt jelenti, hogy „népszavazást akarok”, hanem azt, hogy „nem akarok olimpiát”.

Harmadszor, mert az aláírók között nyilvánvalóan nem akadt egy olimpiát támogató sem. Mi értelme lenne akárcsak egy támogatónak is a NO felirat alatt YES üzenetű aláírást leadnia?

Negyedszer, népszavazni olyan kérdésről kell, amely a saját hatáskörünkbe tartozik. Végigcsinálni egy olyan procedúrát, ahol a végső döntés nem is a miénk, nem tűnik túl célszerűnek. Nem az a helyzet, hogy megkaptuk a rendezés jogát, nekünk csak egy dolgunk van: eldönteni, kell-e vagy sem. Hanem arról kellene győzködnünk egymást a kampány alatt, hogy jó-e nekünk, ha esetleg megkapjuk; hisszük-e ezt vagy sem.

Ötödször, mert valójában az egész akció másról szólt: egy új ellenzéki szervezetet felépíteni a kormánnyal szemben. Ha viszont így van, akkor nem érdemes meglepődni, ha a kormányzat ehhez esetleg nem asszisztál.

Talán csak a kérdés marad, amely szintén nem népszavazás útján dönthető el: