Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Nem minden baloldali idióta

Sümeghi Lóránt

2016.11.19. 10:28

Gondoltad volna?

A nemrég amerikai elnökké választott Donald Trumpnak megvolt a baloldali megfelelője: ő Bernie Sanders – aki a demokrata előválasztáson veszített Hillary Clintonnal szemben. Bernie egy populista, anti-establishment baloldali, aki saját magát „demokrata szocialistaként” határozza meg. A VOX.com portálnak az elnökválasztás előtt adott interjújában például ilyeneket mond:

Riporter: Korábban Ön azt hangsúlyozta, hogy demokrata szocialistának lenni nemzetközi perspektívát jelent. Én azt gondolom, ha komolyan akarjuk venni a globális szegénység problémáját, az szükségképpen olyan következtetésekhez vezet, amelyek ma az Egyesült Államokban túlmennek a politika elfogadott keretein. Például olyanokhoz, hogy emeljük fel jelentősen a bevándorlás mértékét, akár egészen a nyitott határok gondolatáig...

Sanders: Nyitott határok? (...) Nem, az egy jobboldali (értsd: neokonzervatív, gazdasági) javaslat, ami lényegében azt is deklarálja, hogy nincs olyan, hogy Egyesült Államok.

Riporter: De a globális szegényeket gazdagabbá tenné, nem igaz?

Sanders: Szegényebbé tenne minden amerikait – ráadásul feladnánk a nemzetállam koncepcióját és nem hiszem, hogy ma van olyan ország bárhol a világon, ahol hinnének ebben. Ha hiszünk a nemzetállamban, mondjuk egy országban, amit úgy hívnak, hogy Egyesült Államok, vagy Nagy-Britannia, Dánia, vagy bármi, akkor valóban morális kötelességünk – az én meglátásom szerint – mindent megtenni, hogy segítsünk a szegényeken. Valójában jobboldaliak szeretnének nyitott-határ politikát. Hozzunk be mindenféle embert, dolgozzanak 2-3 dollárért per óra, az jó lenne nekik. Én ebben nem hiszek. Azt gondolom, itt ebben az országban kell emelnünk a béreket és megtennünk mindent, hogy több millió új munkahely jöjjön létre.

Tudja mekkora ma a munkanélküliség az amerikai fiatalok körében? A fehérek esetében 33%, a spanyolajkúak között 36%, az afroamerikaiak esetében pedig 51%. Ön szerint meg kellene nyitnunk a határokat és be kellene engednünk rengeteg alacsony keresetű embert, vagy inkább meg kellene próbálnunk állást találni ezeknek az amerikai fiataloknak?

Valóban erkölcsi kötelességünk, hogy a fejlett világ országaival együtt küzdjünk a globális szegénység problémája ellen, de nem úgy, hogy azokat tesszük még szegényebbé, akik itt élnek, ebben az országban.

Riporter: De akkor milyen felelősségünk van? Aki amerikai sztenderdek szerint szegény, az elég jónak számít például Malajziában (...)

Sanders: (...) Mint az Egyesült Államok vermonti szenátorának, elsődleges kötelességem az, hogy amerikai fiatalok számára teremtsek esélyt, például hogy nagyobb arányban tudjanak bekapcsolódni a felsőoktatásba – ezért is támogatom a tandíjmentes, állami főiskolákat és egyetemeket. Abban hiszek, hogy több millió új munkahelyet kell teremtenünk, újjáépítve az ország infrastruktúráját és egyben arra kell kérnünk a leggazdagabb amerikaiakat, hogy végre ők is fizessenek méltányos arányú adót. Abban hiszek, hogy fel kell emelnünk a minimálbért legalább 15 dollárral óránként, hogy aki dolgozik, ne éljen szegénységben. (...)

Az egyik dolog amit meg kell érteni, hogy a vagyon rendkívül nagy mértékű átcsoportosulása ment végbe az elmúlt 30 évben a középosztálytól a felső 1 százalékhoz. A másik a globális (vagyoni) egyenlőtlenségek elképesző mértékű növekedése. A felső 1% hamarosan nagyobb vagyont fog birtokolni, mint a többi 99% együtt. Ez abszurd. (...)

Amiért a globális gazdasági szereplőknek valóban tennünk kell, az az, hogy a szegény országokban élőknek is legyen elfogadható fizetést biztosító állása, oktatása, egészségügyi ellátása. Ez erkölcsi kötelesség, de ezt nem úgy tesszük, hogy közben csökkentjük az amerikai munkások életszínvonalát, ami amúgy is jelentős mértékben zuhant.

(...)

Meg kell értenünk, ismerve a nagyvállalati Amerika hatalmát, a milliárdosokat, a politika bőkezű támogatóit, hogy ami ma az Egyesült Államok Kongresszusában zajlik, annak semmi köze nincs az amerikai, dolgozó középosztály mindennapi valóságához. Annál több köze van a nagy pénzek befolyásához. A változás egyetlen útja, ha milliók politikai részvételével mondjuk el a Kongresszusnak és az USA aktuális elnökének, hogy „itt az ideje, hogy elkezdjetek értünk dolgozni, nem a leggazdagabbakért”. Amikor ez bekövetkezik, akkor fognak igazán nagy dolgok történni.

A Hillary Clintonnal szemben elbukott Sanders időben felismerte azt a kulcs társadalmi kérdést, ami végül Trump győzelméhez vezetett: a leszakadó amerikai munkás- és középosztály problémáját. A demokraták a 70-es évektől fokozatosan eltávolodtak a kékgallérosoktól és a fehér középtől, helyette felzárkóztak a globális elithez, a big biznisz világához és az egészet leöntötték azzal az identitás-politikával, amit itt Európában a „kisebbségek és jogaik védelmeként”, illetve a hozzá kapcsolt regresszív píszí liberalizmusként ismerünk, köszönhetően többek között az aktív Clinton-támogató: George Soros tevékenységének.

Sanders javaslatai, véleménye számos párhuzamot mutat a magyar mainstream, jobbközép politikával. Ilyen a határok és a nemzetállam kereteinek tiszteletben tartása, az országban élők érdekeinek előtérbe helyezése a „big money”, vagy a bevándorlók érdekeivel szemben. Ilyen a bérek, különösen a minimálbér emelése melletti elköteleződés. Ilyen az aktív állami részvétel a munkahelyteremtésben. Ilyen a (nem szitokszóként használt) populizmus (azaz a választók érdekeinek) komolyan vétele.

Sanders példája többek között azt mutatja meg, hogy a jelen politikáját a csendben „dübörgő” globalizáció, a globális kapitalizmus termelte válságok alakítják és nem a hagyományos bal-jobb ideológiai szembenállás.

A Hillary Clinton által képviselt establishment, egyébként teljesen érthető módon, tök süket volt ezekre a problémákra – hiszen a top 1, 5, vagy 10% szemszögéből valóban nem is léteznek.

Ahogy a Brexit esetében, az istenadta nép, ennek örömére leszavazta az idióta elitet, ez esetben azonban Donald Trump profitált a fordulatból és nem a baloldali populista Sanders.

A neoliberális demokrata elit sikeresen kiiktatta a „belső populista kockázatot” (Sanderst), de arra nem volt ereje, hogy legyőzze a jobboldalt.

Az elnökválasztáson az amerikaiak világos üzenetet küldtek a politikai establishmentnek, a top 1%-nak és a big money érdekeit visszhangzó liberális médiának.

Elmentek a p888csába, srácok!

Az üzenet egyszerű. Azonban csak a kezdet, hiszen a Sanders és Trump által felszínre hozott problémák ettől egyáltalán nincsenek megoldva.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére