1997-ben egy nyolcfős csapat kirámolta a Loomis Fargo pénzszállító cég telephelyét, és ezzel az Egyesült Államok történelmének második legnagyobb összegű bankrablását követték el. Ezt a történetet dolgozza fel a Lángelmék, bár a filmnek az eredeti eseményekhez nem sok köze van. Az előzetes alapján egy sírva-röhögős vígjátékra számítottunk, valami olyasmire, mint amilyen a Másnaposok első része volt anno. Sajnos csalódnunk kellett: ezt a mozit sem Jared Hess rendező, sem a címszerepet alakító Zach Galifianakis nem menti meg.

Lehet tagadni (mint a valóságshow nézést), de ha őszinték akarunk lenni, akkor igenis szeretjük az elsősorban altesti humorral operáló filmeket. A legjobb példa erre a Jim Carrey-t az A-listás sztárok közé emelő Ace Ventura, vagy a Farrelly-tesók  olyan klasszikusai, mint a Dumb és Dumber és a Keresd a nőt! A Lángelmék is előszeretettel nyúl a fingós-fosós poénokhoz, az elvárt hatás azonban ezúttal elmarad.

Bár a Lángelmék simán lehetett volna az év legviccesebb filmje, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mosolyodtam el őszintén a 95 perces játékidő alatt. A poénok zömét ráadásul szemét módon el is lőtték az előzetesben, nem véletlenül voltam annyira kíváncsi a filmre. Hogy a végén valami pozitívat is említsek, a főszereplőkre nem lehet panasz. Közülük is kiemelném a bérgyilkost megformáló Jason Sudeikist és a tengerentúlon a Saturday Night Live-ból ismert Kate McKinnont. Elsősorban nekik köszönhetjük, hogy néhány vicces pillanat azért akad, de ők sem menthetik meg a Lángelméket attól, hogy ne csak egy hosszúra nyúlt, a benne részt vevő művészekhez méltatlan, időrabló film legyen. Ha egy jót akartok röhögni, inkább vegyétek le a polcról a Dumb és Dumbert vagy a Másnaposok első részét.

A filmet október 20-tól játsszák a magyar mozik, forgalmazó: Fórum Hungary.