Azt állítani, hogy védjük meg a határainkat az illegális bevándorlástól bűnös populizmus, amit az egész "fejlett világ" elítél. Annak ellenére, hogy ezt teszi minden ország az emberi történelem kezdete óta. Azt állítani, hogy adjunk embereknek jövedelmet munka nélkül hallatlan progresszivitás és humánum, annak ellenére, hogy az emberi történelem kezdete óta vérforraló hülyeségnek tartjuk.

Egy politikus kiállhat a világ legnagyobb ökörségével, ha látszólag segíteni akar az embereken, akkor istenítik érte, ha valaki azt mondja nem mindig azzal segítünk a világ menetén, ha segítünk mindenkin, azt elítélik. Ezért nagy bátorság kell a második álláspontot képviselni, míg az elsőt kényelmes, és biztosan számíthat a nemzetközi elismerésre.

Ilyen babérokra pályázik nagy mennyiségű törpepárt hazánkban. Jutalmukat általában meg is kapják érte a nyugati politikától. Közülük is kiemelkedik a legkisebb törpék egyike, amelynek választási szlogenje akár az is lehetne: Ha mi kerülünk hatalomra, minden nap karácsony lesz! Vezetőjük biztosan örülne a szlogennek. :-) A párt ugyanis mindenkinek munka nélkül jövedelmet ígér, de ha még ennek ellenére is lenne olyan elvetemült, aki dolgozni akar, akkor azoknak négy napos munkahetet. A méretes felelőtlen ígérgetés mégsem veri ki senkinél a biztosítékot. Nem halljuk a populizmust emlegető hangokat. De vajon miért? 2016-ban a nyugati világ már a túlzott jóléti rendszer elkényelmesítő hatásaival küzd. Számtalan próbálkozás történt és történik annak lebontására. A legjobb példa Svédország, ahol 30 évig építgették a rendszert, amit már 20 éve próbálnak lebontani. A lebontás azonban nem megy olyan könnyen sehol, mint az építés. Ezzel kapcsolatban érdemes megfogadni Assar Lindbeck tanácsait, aki a svéd jóléti rendszer atyja volt, de idős korára annak lebontásán munkálkodott. Véleménye szerint, sok év tapasztalata és kutatásai bizonyították, hogy elkényelmesít és csalásra ösztönöz, megjelennek a társadalomban a potyautasok és végül azok veszítenek, akik hajlandók dolgozni és teljesíteni. A kezdetekben pénzügyileg finanszírozható és rendkívül igazságosnak tűnő rendszer hosszú távú hatásait csak a gyakorlatban lehetett megismerni. Kiderült, hogy az önálló életre kel, kialakít egy „hivatásos” segélyezett réteget, és még olyan keményen dolgozó társadalmakban, mint Svédország is növeli a rendszerrel való visszaélés mértékét. Például megsokszorozza a táppénzen töltött napok számát.

A populista törpék ötlete a mai magyar helyzetben még az átlagnál is kártékonyabb. A magyar gazdaságban ugyanis munkaerő hiány van. Amikor a hivatalos statisztikák 55 ezer betöltetlen álláshelyről számolnak be, akkor nem arra van szükség, hogy munka nélkül osztogassunk pénzeket, vagy arra ösztönözzük az embereket, hogy kevesebbet dolgozzanak, hanem arra, hogy összekössük a segélyre szoruló munkanélkülieket a munkával és bent tartsunk a munkaerőpiacon, akit lehet. A munka minden esetben jobb, mint a segély. Ebben a baloldali populisták is egyet kell értsenek, még ha érdekeik mást is kívánnak. Ezért, ha van munka, nincs szükség segélyre, mert az nem a munka felé tereli az embereket. Amennyiben a szociális rendszerben valamit lépni kell, az a leépítés irányába kell tenni és nem a további osztogatás felé. Ösztönözni kell mindenkit, aki munkanélküli, hogy képezze magát és találjon munkát, mert munka az van.

A kibicnek azonban semmi sem drága. Ha népszerűséget lehet szerezni vele és jó pontokat Junckernél, akkor jöjjenek a migránsok és adjunk mindenkinek ingyen pénzt. Ezt a valódi populizmus, de talán jobb szó rá a hülyeség.