Különösképpen a migránsinvázió miatt vált fontos kérdéssé a brit határőrök franciaországi tevékenységének jövője. A brüsszelita, francia politikai elit több ízben is azzal próbálta Nagy-Britanniát megzsarolni, hogy ha kilépnek az unióból, akkor nemcsak eltörlik a francia földön történő brit határrendészet jogkörét, hanem még át is szállítják a szigetország partjaira az oda igyekvő migránsokat.

A szavazást megelőző hónapokban a Guardian nevű, brit liberális napilap tökéletes felületet biztosított azoknak a politikusoknak, akik elsőként szálltak be a brit határrendészet jogkörének eltörlésével való fenyegetőzésbe. 

A pálfordulásra azonban nem kellett sokat várni, a francia államfő azonnal visszakozott korábbi politikusainak állásfoglalásai kapcsán, melyben hangsúlyozta, nem kívánják eltörölni a migránsinvázió megfékezésére is felállított brit rendőrség jogköreit Franciaországban.

Sokáig kérdéses volt, vajon az Egyesült Államok képes-e csöndben maradni az EU-s brit referendum kapcsán, vagy szokásához híven ebbe is belekontárkodik. Végül az örök szkeptikusoknak lett igazuk, az USA elnöke nyíltan beszállt a Brüsszel-párti kampányba.

Az Egyesült Államok elnöke nem teketóriázott, hamar kijelentette, hogy amennyiben a britek a kilépés mellett döntenek, gazdasági szempontból rendkívül hamar rá fognak fázni. Ugyanis az Egyesült Államok nem fogja többé a kiemelt gazdasági kapcsolatokkal rendelkező országok közé sorolni az Egyesült Királyságot.

Nem tartott sokáig a fenyegetőzés. Barack Obama adminisztrációja két héttel a népszavazás után kiszállt tehát a brüsszelita kampányolásból. Rájöttek, nincs értelme tovább fújni az uniós propagandát. 

A német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble nem is tudná másképp elképzelni, hiszen az a nemzet, amely elutasítja Brüsszelt már nem is igazán európai. Ennek fényében érkezett is a sajtóban tálalt fenyegetés.

Csakhogy a britek kirúgása az egységes piacból egyrészt nem egy zökkenőmentes folyamat, másrészt a kontinensnek sem jövedelmező gazdaságilag. Több elemző szerint meggondolatlan kijelentések hangoztak el a németek, a franciák és a belgák részéről akkor, amikor apokaliptikus gazdasági tendenciákat vizionáltak a Brexit utáni időkkel kapcsolatban.

Nagyjából két héttel a referendum után, a valóság egy kellemetlen szeletével kényszerültek megismerkedni a Brüsszel-pártiak. Ugyanis Schäuble beismerő vallomást tett arról, hogy a brit pénzügyminiszter, George Osborne kérte meg őt arra, hogy ijesztgesse a függetlenedni vágyó brit szavazókat.

A jutalmazás-büntetés tengely alapján gondolkodó leleményes pénzügyminiszter, Osborne egy korábban tett nyilatkozatában kifejtette, hogy elkerülhetetlen adókat kell kiróni a lakosokra, amennyiben a Brexit valóban formát ölt.

Sokat azonban nem kellett várni a köpönyegforgatásra, mindössze néhány napot. A brit pénzügyminiszter villámsebességgel gondolta meg magát,  amelynek egyik oka az lehetett, hogy sokáig, a tisztségéről lemondó miniszterelnök, David Cameron utódjaként képzelte el magát. 

Elemzők szerint a fenyegetőzés azért is hatott értelmetlennek, mert a Brexit valódi hatása két-három évig biztosan nem lesz érezhető, így már a referendum előtt ilyen súlyos sarcokkal dobálózni, igencsak kontraproduktív politizálásról árulkodik.