Gyurcsány beteges cinizmussal hamisítja meg '56 történelmi emlékét
Vincze Viktor Attila
2016.10.23. 20:38
Gyurcsány Ferenc, a DK vezetõje az október 23-ai ünnep alkalmából ismét bebizonyította, hogy mindig van még lejjebb. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján, Nagy Imre történelemhamisítással felérõ dicsõítésével egybekötve sikerült azt közölnie, hogy szerinte Orbán Viktor miniszterelnök szemben áll az 56-os forradalom eszméivel. Szerintünk viszont éppen Gyurcsány Ferenc áll szemben a történelmi igazsággal.
Gyurcsány Ferenc pártja az '56-os megemlékezésén Budapesten, az Ötvenhatosok terén úgy fogalmazott:
"ha Nagy Imre forradalma a szabadság és a demokrácia forradalma volt, akkor a mai magyar miniszterelnök az ellenforradalom vezetője."
Ha Nagy Imre forradalma a hazát akarta felemelni, akkor, ha a mai miniszterelnök az ő nevére és emlékére, hagyatékára hivatkozik, az ennek a tiszta forradalomnak a bemocskolása, elárulása, maga a pőre blaszfémia"
– mondta Gyurcsány Ferenc.
A DK elnöke szerint ma csak a demokratikus ellenzék pártjai, mozgalmai, támogatói és szavazói vehetik tisztességgel Nagy Imre és mártírtársai nevét ajkukra.
Szerinte a ma miniszterelnöke, aki a szabadság és a demokrácia feldúlásában szerzett hírnevet magának, élesen szemben áll Nagy Imre és a forradalom eszméivel.
Miért beteges és cinikus Gyurcsány Ferenc '56 emlékét sértő történelemhamisító megnyilatkozása?
Az, hogy az Apró családba beházasodott, pártfunkcionáriusból lett milliárdos a betegesen eltorzított '56 értelmezése alapján a jelenlegi magyar miniszterelnököt vádolja meg azzal, hogy az '56-os eszmékkel szemben állna azt nem lehet másként értelmezni, mint a cinizmus non plus ultráját.
Orbán Viktor, a jelenlegi magyar miniszterelnök, egy demokratikus választásokon többször is kormányzati bizalmat kapó, demokrata elkötelezettségű politikus. Nagy Imre viszont ezzel szemben a sztálinista magyar kommunista elit egyik súlyos bűnökért felelős tagja volt.
Az MSZMP és utódpártjai az MSZP és a DK által mostanáig kitartóan vallott baloldali '56 értelmezésével szemben a magyar történész társadalom meghatározó része, és legfőképpen maga a magyar népemlékezet sem tartja úgy, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc Nagy Imre forradalma lett volna.
Az '56-os forradalom és szabadságharc a magyar nép, a nemzet forradalma volt. A magyarok 60 évvel ezelőtt nem azért vállalták a fegyveres harcot a megszálló szovjet hadsereggel szemben és az hazai kiszolgálóival szemben mert kommunista diktatúrát vagy úgynevezett szocialista államot akartak volna. A magyar nép többpárti demokráciát szeretett volna, amelyben szabad választásokon dönthet a nép arról, hogy ki kormányozzon.
Nagy Imre véletlenül került a forradalom idején hirtelen szükségessé vált átmeneti kormány élére és csak pusztán mártír halála teszi őt valamennyire is becsülendő történelmi alakká. A valójában sztálinista Nagy Imre azonban még ezt a mártíromságot sem a forradalom és szabadságharccal való azonosulása miatt vállalta valójában, hanem azért mert tudta, hogy ha lemondana kormányfői posztjáról, akkor is ugyanúgy kivégzés lenne a jutalma volt párttársai részéről.
Ki is volt Nagy Imre? Nagy Imre 1918-20 között vörösgárdista, csekista volt, aki részt vett az orosz polgárháborúban. 1921-22-ben a szovjet belügyi népbiztosság, az NKVD kötelékében, majd a Vörös Hadsereg hírszerző csoportfőnökségén szolgált. 1930-ban a Szovjetunióba emigrált, ahol önként jelentkezett az NKVD-hez besúgónak. Legalább 203 embert jelentett fel, közülük 12-őt kivégeztek. 1936-ban felvette a szovjet állampolgárságot, amitől soha nem vált meg. Aztán 1950. júniustól 1952. júliusig az MDP KV Adminisztratív Osztályát vezette. 1950-ben, a sztálinista és rákosista kommunista terror diktatúra legsötétebb időszakában pedig begyűjtési miniszter volt, akinek a döntései miatt több százezer magyar mezőgazdasági termelő ellen indult büntető eljárás. 1953-ban miniszterelnök-helyettesként Nagy szólította fel az országgyűlést Sztálin emlékének a törvénybe iktatására: “Lélekben mi is ott állunk az emberiség nagy halottjának ravatala mellett, hogy a fájdalmas csapás nehéz óráiban legbensőbb részvétünkkel osztozzunk a nagy szovjet nép mélységes bánatában.” 1953-ban aztán szovjet utasításra nevezték ki miniszterelnöknek. 1956. október 24-én pedig kormányfőként statáriumot hirdetett, és fegyverletételre szólította fel a forradalmárokat. A következő napokban aztán csak sodródott a forradalom és szabadságharc eseményeivel. Végül a romániai snagovi fogságában Nagy Imre egyik legfőbb aggodalma az volt, hogy a kádári MSZMP vajon fenntartja-e párttagságát. „Én magam a párttól elszakított kommunistának tartom. Nem tudom, minek tartanak mások, minek tart a párt. Nem ismerem, hogyan látja a helyzetemet az MSZMP Központi Bizottsága, nem tudom, mi a véleménye, lehetünk-e tagjai ennek a pártnak, vagy se” – áll a snagovi lehallgatási jegyzőkönyvben.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
