Hátulról kezdjük, hogy akit a legjobb érdekel, legörgessen az aljára!

Erről született már a 888-on egy külön beszámoló. A sok gól miatt fért csak fel erre a listára, sajnos elég sok nulla vagy egygólos meccset is kifogtam az idén.

Hajtós, küzdelmes meccs volt, de csak nem akart az Újpest betalálni. Már elkönyveltem dühösen a 0—0-át, aztán az utolsó pillanatban megszületett a mindent eldöntő gól, igazi eufóriát okozva.

Kültelki pesti derbi, a "TBC-s Dark" bemutatkozása, aki aztán gólt is szerzett. Honvédos haverok örömködése és idiótáskodása, suttyó helyi ultrák pirózása az utcán, majd a Honvéd gyalázása. Töményen ennyi, imádtam.

Ez a meccs egyetlen ember miatt került fel ide, és ilyen jó helyre. Ez Kenesei Krisztián, élő legenda. Egy borzalmasan rossz mérkőzés volt ez amúgy, amit csak sör+meleg idő kombináció segített elviselni. Aztán a 90. percben érkezett Kenesei, és ollózott egy gólt. Igen, ollózott, a harmadosztályban. Ez így önmagában elég volt az ötödik helyhez.

Az eredmény itt nem volt túl kedvező, de már a meccs alatt is akadtak felejthetetlen jelenetek. Az egyik haverom, akivel kint voltam, egy szögletnél bekiabálta, hogy "Imádlak Kenő!", Kenesei pedig kimosolygott nekünk. Nagy dolog ez annak, aki a 90-es évek magyar fociján nőtt fel. Ezután bementünk a pálya melletti KFC-be, ahol Garami mester (azt MTK korábbi edzője, legenda), Ciki bácsi (Teodoru Vaszilisz, akit most rúgtak ki az MTK-tól, akkor a második csapatot irányította) és Domonyai László, a csapat nagyfőnöke ettek. Ez sem akármi, na!

A bajnokság 4. fordulója volt, a Vasas százszázalékos, az Újpest nullapontos volt a meccset megelőzően. Több ezer néző, hatalmas hangulat, és egygólos Újpest-siker. Igazi futballhangulat volt végig, ráadásul a meccset követően született meg a riói olimpián az első magyar aranyérem, Szász Emese jóvoltából. Egy angyalföldi kocsmában vívást nézni felbecsülhetetlen.

Erről is született már egy meccsbeszámoló, amiben részletesebben is leírtam, miért kerülhetett ez ilyen előkelő helyre ezen a listán. Hatalmas buli volt, na.

Ezen nincs mit magyarázni, vélhetően egész életemben nem lesz ehhez fogható meccsélményem, idejét nem tudom már, mikor sírtam ezt megelőzően, a kijutást leszámítva. Édesapámmal megállapodtunk abban, hogy az 1986-os Magyarország – Brazília (3-0) meccs óta nem volt ehhez fogható sikere a válogatottnak. Õ már csak tudja, végigszenvedte az elmúlt 30 év magyar futballját. Az biztos, hogy a mi generációnk soha nem felejti el ezt a mérkőzést, azok a szerencsések biztosan nem, akik ott voltak. A jegyet lamináltam, és a legnagyobb becsben őrzöm.