Egyelőre úgy tűnik, hogy Ben Affleck nem tud mellényúlni. Legutóbb, a minden idők legunalmasabb előzetesét produkáló, A könyvelő című film okozott meglepetést a kritikusok és a nézők számára. Ezúttal egy hamisítatlan gengsztersztorit vitt a vászonra Affleck.

Maga az előzetes tökéletesre sikeredett: akció, szerelem, fasza vágás és a hanghatások eléggé felborzolják a kedélyeket. Egy hamisítatlan, férfias, gengszterfilm rövidített változatát láthatjuk, amelyben nincs lelőve az összes akciójelent, és sztori is bőven tartogat meglepetéseket.

Az idealizált gengszter esete a nőkkel? Az idealizált gengszter egy kúrógép. Elegáns, stílusos, veszélyes, jóképű, laza és kőkemény – egyszerre.

Affleck általában törekedni szokott arra, hogy a karakterei életszerűek, életszagúak legyenek. Ez ebben a filmben is sikerült.

Főhősünk ugyan egyesíti magában a fent említett tulajdonságokat, ám szerelembe esik – a főnök nőjével –, így kiderül róla, hogy ő is halandó. Az egyszeri filmnéző is tudja, hogy mi következik ebből: kiűzetés a paradicsomból.

Az Affleck által alakított Joe Coughlin egy ír srác, aki piti rabló lesz Bostonban, ahol egyébként apja a rendőrfőnök helyettese. Mivel ír, így sem Albert White, a helyi amerikai maffiafőnök csapatába, sem az olasz maffiába nem nagyon fér bele. Egyébként elkötelezni sem akarja magát a két banda háborújában.

Legszívesebben inkább lelépne White szeretőjével, ám ez nem jön össze, ugyanis a nő elárulja. A maffiafőnök bosszújától a rendőrség menti meg, ám azon az áron, hogy hosszú időre börtönbe kerül.

A börtönből kikerülve a White iránt érzett bosszúvágy arra sarkallja, hogy hűséget esküdjön az olasz Pescatore családnak, akik White ellenségei. Ám Coughlin nem Bostonban tevékenykedik, hanem elküldik a Floridába, Ybor Citybe, hogy erőszakkal vagy pénzzel, de vegye át a helyi szeszcsempészetet Albert White-tól.

Coughlin nincs híján sem az észnek, sem a tettvágynak, így ez viszonylag hamar sikerül is, ám White ezt nem hagyja annyiban...

A film jelentős része Ybor Cityben játszódik, amely olyan multikulti város a javából, hogy Merkel is megnyalná a száját: fehérek, feketék, amerikaiak, dominikaiak, kubaiak, írek, olaszok és még sokan mások. Floridában ekkoriban virágzott a bűn: ide érkeztek a kubai rumszállítmányok és a dohány jelentős része – az alkoholtilalom kellős közepén.

A Ku-Klux-Klán ekkoriban – a 20-as, 30-as években – a nagy metropolisokon kívül virágzott: több mint egymillió tagja volt, java részt vidéken és a kisebb vidéki városokban. Ybor Cityben is megjelennek, és ez, az előítéletektől mentes főhősnek nem jó hír, ugyanis fekete bőrű szeretője van – Zoe Saldana személyében –, valamint színes bőrűekkel üzletel. Emiatt a klán is belekavar a bizniszbe.

A filmben két olyan közhely is elhangzik, amelyet alaposan a szánkba rágnak: a rosszfiúk korán halnak és azt, amit életünk során teszünk, visszakapjuk kamatostul, de nem úgy, ahogy arra számítanánk. Ám van itt egy kimondatlan tanulság, amely meglehetősen karakteridegen a hollywoodi filmektől: az életben – és ebben a filmben – nincs happy end. Ez szintén a film hitelességét segíti.

Tekintsünk el Ben Affleck karakterének részletes elemzésétől: remekül hozza a figurát.

Affleck utóbbi években rendezett filmjeiben rendre igazán eredeti mellékszereplők tűnnek fel, szerencsére ezen a hagyományon ebben a filmben sem változtatott.

Felesleges mindegyik karakteren egyenként végigmenni, azt hiszem kiemelkedik három mellékszereplő, akik iszonyat jól hozták megszokott formájukat:

• Matthew Maher, a KKK-s vadbarom, aki rengeteg fejfájást okoz főhősünknek;
• Brendan Gleeson, aki csuklóból lehozza a seggfej apát (A falu.; Erőszakik; New York bandái);
• Chris Cooper, a békés, vidéki rendőrfőnök, akinél a városba érkező új bűnözők inkább először bemutatkoznak (Amerikai szépség; A Bourne-rejtély; Bőrnyakúak).

Megnézős. Alapvetően nem mondanám egy igazán pörgős filmnek, de hirtelen nem tudnék felesleges jelenetet mondani, vagy olyat, ahol több is elfért volna. A látványos, tájat bemutató felvételek, a romantikus jelenetek is teljesen rendben vannak.

Az előzetes alapján egy sokkal feszesebb tempójú filmre számíthatnánk, ám a filmnek megvan a maga tempója, ami nem annyira pörgős, de mégis állandó. Az IMDB-n megjelent kritikában külön bekezdésben foglalkoznak a vágással és a szerkesztéssel, amelyet "elkapkodottnak" neveznek és véleményük szerint beleszédülünk a gyors jelenetváltásokba, ám ezzel nem értek egyet.

Ez a film nem illethető a tökéletes jelzővel, de kifejezetten látványos, remekül a vászonra varázsolták számunkra a 20-as, 30-as évek világát.

IMDB: 6,8 / 10