A britek az EU-tagságról szóló népszavazáson eldöntötték, hogy nem kívánnak a továbbiakban az Európai Unió tagjai lenni, de azt is világossá tették, hogy mindenkivel nyitottak az együttműködésre, nem csak Európával.

Farzana Baduel, az egyik legnagyobb londoni PR-ügynökség alapítója, korábban a Konzervatív Párt üzleti kapcsolatokért felelős tanácsának elnökhelyettesi posztját is betöltő szakember beszélt a Brexitről.

Farzana szerint a britek az EU-tagságról szóló népszavazáson eldöntötték, hogy nem kívánnak a továbbiakban az Európai Unió tagjai lenni, de azt is világossá tették, hogy mindenkivel nyitottak az együttműködésre, nem csak Európával.

Farzana brit, de a családja Pakisztánból származik. Érzékelve a nehézségeket, még a népszavazás kiírása előtt az indiai és pakisztáni közösség nyílt levelet írt arról, hogy a munkavállalás terén az unióból érkezők prioritást élveznek az EU-n kívülről érkezőkkel szemben. Az üzletasszony nem értett egyet a diszkriminációval és ő is aláírta a levelet, mint az indiai és pakisztáni üzleti közösség tagja.

Ezekután többször szerepelt a médiában majd Vote Leave is megkereste őt azzal a kéréssel, hogy legyen az egyik kampányarcuk. Farzana pakisztáni származása kapóra jött a kilépést pártolók számára, hiszen többször megvádolták azokat, akik az EU-tagság ellen voltak, hogy idegengyűlölők.

David Cameron hiába kért rugalmasságot a bevándorlási kvótával és a munkaügyi szabályokkal kapcsolatban, a britek szemszögéből gyakorlatilag semmit sem ért el. Az EU-s vezetők senkivel sem akartak kivételezni, ezért nem vették figyelembe az egyet nem értő demokratikus véleményeket. Többen nem értettek egyet azzal sem, hogy az unió nem demokratikusan megválasztott vezetői hoznak döntéseket az országok sorsáról, amelyeket nem tudnak befolyásolni. Nincsenek olyan szabályok, melyek egységesen alkalmazhatóak lennének 28 országra. A tagországok, más és más kultúrával, gazdasági helyzettel rendelkeznek különböző problémákkal küzdenek.

A szigetország többsége úgy érezte, hogy az amerikai elnök fontos szövetséges, de képmutatóan a saját érdekeit képviselve tanácsolja azt, hogy Nagy-Britannia adja föl az önállóságát. Az USA erre soha sem lenne hajlandó. Nem fog előfordulni soha hogy megnyitják a mexikói határt és nem fogják megengedni soha, hogy rajtuk kívül más hozzon meg fontos politikai döntéseket.

A kormánnyal szembeni elégedetlenség is döntő szerepet játszott a népszavazáskor. Az emberek felháborodtak, hogy a kormány az EU-tagság mellet kampányolt az adófizetők pénzéből, ahelyett hogy egyenlő feltételeket teremtettek volna mindkét oldalnak.

George Osborne pénzügyminiszter is előállt egy 200 oldalas tanulmánnyal arról, hogy milyen káros hatásai lehetnek a kilépésnek. A tanulmány nagyon egyoldalú volt és azt az érzést keltette, mintha mindennek vége lenne azzal, ha kilépnek az EU-ból. Az Egyesült Királyság a világ hatodik legnagyobb gazdasága, ráadásul az ország történetének legsikeresebb korszakai azok voltak, amikor nem csak az Európával voltak erősek a kapcsolatai, hanem a világ más részeivel is, például Afrikával, Indiával, Új-Zélanddal vagy éppen Ausztráliával.

Az EU-s szabályozások betartása a számítások szerint hetente 600 millió font kiadást jelent a gazdaságnak, miközben a brit cégek csupán 5 százaléka exportál az EU-ba, ami most változni fog. A kilépést követően ráadásul nem a 27 másik országgal közösen kell  majd dönteni olyan hatalmas gazdaságokkal való együttműködésről, mint India vagy Kína, ráadásul a velük való együttműködésben az EU már most is lemaradásban van.

Farzana szerint ennek az üzenetnek inkább hosszabb távon lesz hatása. Rövid távon ők is számolnak azzal, hogy lesznek kilengések a piacon és elvesztenek néhány céget, amivel a maradást pártolók ijesztgették is az embereket. A tőzsdék viszont idővel korrigálni fognak, a termelés és az export is bővülhet. Farzana úgy gondolja, hogy a média próbálja azt próbálja elhitetni az emberekkel, mintha a gazdasági világban mindenki a Brexit ellen lenne, de ez nincs így.

A maradást támogatóknak sokkal több anyagi forrása volt. A kilépést pártolók nem gondolták volna, hogy nyerhetnek, csak az utolsó napokban merült fel bennük a gondolat. A kilépés pártiak a referendum után nagyon büszkék voltak arra, hogy a britek többsége nem dőlt be a propagandának és a félelemkeltéseknek. A népszavazás után is úgy tűnik, mintha most minden nagyon rossz lenne, de ezt csak a média sugallja, hiszen a londoniak a maradást támogatták és a média nagy része Londonban található. Az ottani véleményformáló elit viszont nem reprezentálja a brit társadalom véleményét.

Farzana nem tartja elképzelhetetlennek, hogy mások is követni fogják a brit példát. Az üzletasszony szerint talán pont a Brexitre volt szükség,  hogy az EU az legyen, aminek a kezdettől fogva lennie kellett volna: gazdasági együttműködés, és nem egy politikai unió.

(Origo)